Egy örmény a kamera mögött – szerkesztői bemutatkozás

1985-ben születtem Pécsett, de 34 éve ugyanazon a Budapest melletti településen élek, immár feleségemmel és négy gyermekünkkel. Az IBS főiskolán végeztem Marketing szakon, saját vállalkozásaimban dolgozom.

Gyerekkorom óta tudom, hogy örmény származású vagyok. Nem volt olyan családi találkozó, ahol ez ne lett volna téma. Nagyapám még száz százalékosan örmény volt, amit úgy sikerült elérnie a felmenőknek, hogy csak örmény családok tagjaival házasodtak. Nagymamám családja ennél megengedőbb volt az évszázadok alatt, így Ő csak részben volt örmény. Családfánkon megtalálhatóak a csíkszépvízi, erzsébetvárosi, kézdivásárhelyi és egyéb örmény családok, mint például a Dájbukát, a Zakariás, a Lázár, a Vikol stb. Családnevünk magyarosításának időpontja a múltba veszett, de a családi legenda szerint Davidian illetve a Davith lehetett a korábbi verzió.

A hazai örménység életében tavaly nyár végéig nem tudtam részt venni aktívan, üzleti és egyéb, élethelyzetemből fakadó okok miatt, bár természetesen minden évben elmentem április 24.-én a Dunapartra édesapámmal, emlékezve a Genocídium elfeledhetetlen borzalmaira. Tavaly óta vagyok aktív és a 2019-es önkormányzati választás óta képviselő is a XII. Kerületben és az Országos Örmény Önkormányzatban. Nagyon örülök, hogy részese lehetek az Erdélyi Örmény Kulturális Központtal kapcsolatos munkáknak. Elsődleges feladatom az események filmes dokumentálása. Sokszor elfelejtjük egy-egy jó és tartalmas rendezvény, előadás kapcsán vagy egy ünnepi szentmise alatt, hogy milyen értékhez jutunk hozzá ezen alkalmakkor, mivel is gazdagodunk. Az örmény, az erdélyi örmény közösségben és a közösség körül számos olyan értékes, nagy tudású ember él és dolgozik, akiknek munkáját, munkásságát, életét érdemes megörökíteni, csakúgy, mint azokat a rendezvényeket, előadásokat, szentmiséket, amelyek hozzájuk kapcsolódnak, vagy róluk szólnak.

Emiatt választottam már korábban a fotó és videó készítést üzleti és hobbi tevékenységnek is. Rendszerezni, komoly hozzáadott értékkel visszaadni a nézőknek egy-egy kulturális, vagy emberi értéket, teljesítményt, mindig lenyűgözött. Megragadni az elillanó pillanatokat és azokat átadhatóvá, másoknak is megismerhetővé tenni, ez sokat számít nekem, már csak azért is, mert szeretném, ha négy gyermekem majd annak idején minél bővebb, pontosabb képet kaphatna arról, hogy kik is vagyunk, honnan is jövünk.

A másik feladat szintén a képekkel, filmekkel kapcsolatos. Az eddigi, huszonöt év alatt összegyűlt felvételek, videó anyagok rendszerezése, szerkesztése, ennek technikai kivitelezése, a lehetőségek szerint feljavítása is nagyon fontos, hiszen az eltelt idő sok szép emléket és értéket hordoz, még ha nem is a legmodernebb minőségben, de tartalmában biztosan.

Azt remélem, hogy ez a munka és a Központ körüli többi tevékenység is megmutatja a Közösség számára azt, hogy óriási érték, ráadásul tovább örökítésre váró érték gyűlt össze, amelynek a modern, fiatalabb generációk számára történő átadása közös ügyünk és feladatunk.