A moldvai Goroveiek a mai Piatra-Neamț környékéről szóródtak szét a 17. század folyamán Bákó, Tecuci és Jászvásár környékére. Igaz ugyan, hogy ma egész Románia területén, Dobrogeatól a Bánságig, sőt még külföldön is Spanyolországtól, Olaszországon át a Közel-Keletig találunk Goroveieket, de ezek kivétel nélkül mind Moldvából vándoroltak ki. Mivel a családnak a 16. századtól kezdve az egyik legállandóbb eleme a név (Gorovei) volt, ezért előbb e név jelentését próbáltam meg feltérképezni. A nyelvészek szerint a családnév mai alakja vagy a szláv (ukrán)gora (hegy)[24], vagy a szintén szláv gorobei (veréb)[25] szóból származik. Ha ez így van, akkor nyomban fel kell tennünk azt a kérdést, hogy miért nem találunk szláv (ukrán) nyelvterületen (a mi esetünkben, például Bukovinában vagy Máramarosban) más Gorovei családokat is? A rejtély megoldásához tehát tovább kell vizsgálnunk azokat az adatokat, melyek a név történetéről árulkodnak. Az 1760. július 28-án kelt nemesítő oklevélben (melyben László, felesége és gyermekei kaptak nemeséget) a Gorove alakot találjuk. Az 1761. október 25-én kelt és László testvérének, Kristófnak nemességet adományozó oklevélben viszont a Gorovei alak szerepel. Szongott szerint a szóvégi –i nem más, mint az örmény birtokos jelző.[26] Ez a magyarázat abból az alapfeltevésből indult ki, hogy a név alapalakja nem a Gorovei, hanem a Gorove volt, jóllehet ezt egyáltalán nem tudjuk bizonyítani, sőt a fenti diplomák is arra engednek következtetni, hogy a két nevet felváltva használták.
Szongott a szamosújvári anyakönyvekben kutatva azt találta, hogy 1715-ben három Hohannes nevezetű személynek is az örmény neve Ázbej volt. „Mindhármojukat tehát – írja Szongott – Jánosnak (Ázbej) hívták, ezért gúnynevekkel különböztették meg őket: az elsőnek a Gorove-t, a másodiknak a Dșokăbin-t, a harmadiknak pedig a Fășfăș-t adták. Később ezek a gúnynevek családnevekké váltak.”[27] Ezen előfeltevésekből az alábbi következtetést vonta le Szongott: „Az örmény […] gorov, gorovi szó jelentése: vitéz, derék, bátor, talpraesett, erős. Ez volt az Ákoncz család örmény neve. […] Gorove = Ázbej, Ákoncz, azaz ugyanannak a családnak különböző nevei. A Gorove-ből az örmény birtokos jelző hozzá adásával lett a Gorovej változat.”[28] Szongott tetszetős elmélete – azonkívül, hogy, mint már említettem abból indul ki, hogy a Gorove volt az eredeti alak – egy apró, de annál lényegesebb részletkérdést megválaszolatlanul hagy: hogyan kaphatott valaki örmény környezetben román eredetű gúnynevet? Ugyanis, ahogy azt maga Szongott is írja a Dșokăbin, vagy Djokăbin gúnynév „a román jól táncol, jó táncos‚ ‚joacă bine’, szintagmából ered.”[29] Csak zárójelben jegyzem meg, hogy egy újabb, de teljesen megalapozatlan elmélet szerint „a moldvai Goroveiek neve az örmény Gorovi szóból ered, melynek jelentése ‚Gorov fia’. Erdélyben a nevet Gorovei formában vették át, ami magyarul azt jelenti, hogy‚Gorovból való.’”[30]
Kristóf ágán (lásd az 1761. évi oklevelet) a Gorovei, vagy Gorovej névalak hagyományozódott. Csak 1886-ban kapta meg a már említett ebesfalvi Gorovej János azt a császári leiratot, mely engedélyezte számára a gáttajai Gorove (j nélkül) névalak használatát. Ezután a család többi tagja is egyre gyakrabban használta a rövidebb névváltozatot. Íme néhány bizonyíték arra, hogy 1886-ig a j-s változat is használatban volt: Kristóf unokájának, Jakabnak az ebesfalvi sírkövén Gorovei (Fig.8.) alak található. Egyik fiát Gergely-Kristófot (1808-1881) egy 1832-ben kelt oklevél Gregorius Gorovej–ként[31] említi, a másik fiát, Lajost (1816-1884), pedig „nobilis Ludovicus Gorovei”-ként.[32] Nővérük, Katalin nevét (Katica, 1807/1810-1877), aki a békési Kiss Antalhoz[33] ment feleségül, fiának keresztlevélbe (Békés, 1835. dec. 20.) Catharina Gorovei-nek írták be.[34] Magát Gorovej Jánost is 1864-ben még Ioannes Nepomuc Martinus Gorovei-ként[35] anyakönyvezték, és csak 1886 után kezdte el visleni a Gorove nevet. Gorove László fia, Kristóf, a jövendő miniszter nagyapjának és a szamosújvári városi tanács tagjának egy 1788. március 26-án kelt dokumantumban Gorovej Kristófként szerepel a neve.[36] 1791-ben, amikor a szamosújvári és ebesfalvi örményeknek, akik jogaik védelme érdekében az erdélyi országgyűléshez fordultak, Gorovei Kristóf és Novák Theodor volt a szószólója.[37] 1797-ben amikor főbíróvá választották, nevének örmény alakját (Gorovejan) írták a dokumentumba.[38]
A fentiek alapján felmerül a kérdés: mi volt előbb a Gorovei (Gorovej) alak, melyből később eltünt az i ~ j; vagy pedig a Gorove alak, melyhez később hozzá tapadt az i ~ j? A kérdés megválaszolásához fel kell lapoznunk az 1760 előtti dokumentumokat is. A Mária Terézia által 1758. április 17-én a szamosújvári (Armenopolis) örményeknek kiadott oklevélben a család két városi tanácsosa (senatores) az alábbi két néven szerepelt: Christophorus Gorovej és Abagarus Gorovej.[39] Mindketten 1758-1761 között[40] töltötték be a tanácsosi funkciót. Nevük ugyanebben az alakban (Abagarus Gorovei senator és Chirstophorus Gorovei senator megtalálható még abban a peticióban is, melyet 1759-ben tíz szamosújvári örmény polgár intézett a bécsi udvarhoz, azzal a céllal, hogy megsürgesse a számukra esedékes nemesítő oklevelek kiadását.[41] A fentiekből logikusan következik, hogy Abagarus Gorovei nem lehetett más, mint a későbbi Gorove László.[42]
Ezekből a dokumentumokból arra a kérdésre is választ kaphatunk, hogy az erdélyi és magyarországi Goroveiek valóban Moldvából vándoroltak-e be? Általánosan elfogadott az a nézet, hogy a szamosújvári örmények Moldvából érkeztek.[43] Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az alábbi kijelentés, mely a már említett tíz szamosújvári örmény polgár által aláírt peticióban található:
nos aeque e numero illorum Armenorum esse, qui Augustissima Domo Austriaca rem Transylvanicam sub imperium accipiente vicina Svavis Dominationis op<p>ortunitate vocati, misso Turcico jugo e Moldavia in Transylvaniam venerunt.
A családnév olyan szellemi és kulturális örökség, melyről a család tagjai csak nagyon ritka esetben mondanak le. Így volt ez az örmények esetében is, akik miután Moldvából kivándoroltak Erdélybe és onnan Magyarországra, ősi családnevüket megőrizték. Nem csak a Goroveiekkel, hanem a Pelealb nevet viselő édesanyám családjával is ez történt, akik Suceavatól át Botoșanig, Romanig és Szamosújvárig mindenhol megőrizték ősi családnevüket.[44] Csak ritka esetben fordul elő az, hogy az örmények román családnevet vettek fel. Ilyen, például Moldvában, az Ávedik Lukács által felfedezett Galimász[45] család, melynek egyik tagja az ismert román történész Aurel H. Golimas (1908-1995) volt.
A következtetések levonásához az alábbi előfeltevésekből indultam ki:
1. Az ismert Goroveiek közül időrendben a moldvaiak az elsők.
2. Az erdélyi Goroveiek Moldvából vándoroltak ki a 17. század végén.
3. Egy ortodox románból nem lett örmény, de egy örmény áttérhetett az ortodox hitre.
Konklúziók:
1. A moldvai és az erdélyi Goroveiek közös őstől származnak.
2. Valamikor a 16. század közepén Moldvában az örmény Gorovei család egyik tagja áttért a keleti ortodoxiára. Az ő leszármazottai a Kárpátok túloldalán maradt mai Goroveiek.
3. Azok a Goroveiek, akik megtartották ősi örmény vallásukat, a 17. század végén Moldvából kivándoroltak Erdélybe.
Véleményem szerint tehát bizonyítottnak tekinthetjük azt, hogy a modvai, valamint az erdélyi és magyarországi Goroveiek ugyanattól a közös őstől származnak.„Accepter ses ancêtres s’est se donner une chance de mieux être soi-même.”[46]
Addenda
Doktor Gorove László (1927-2000) emlékére
Gorove László, az erzsébetvárosi Goroveiek leszármazottja, 1989. december 10-én kelt levelében írt nekem a család általa ismert történetéről. Ebben a levélben Gorove Antalról és Gorove Istvánról többek között ez áll:
„der im Freiheitskrieg von 1848 der erste gewesen sein soll, der die Mauer der Budaer Burg eroberte und die ungarische Fahne darauf hißte. Zufälligerweise erfuhr ich, daß ein Gorove István, der 1849 als Leutnant gefallen ist und auf dem Friedhof in Köröshát /Komitat Békés/ ruht, 8 Enkelkinder, 2 Urenkel und 4 Ururenkel in der Sowjetunionhaben soll. Wissen Sie darüber Bescheid?”
(Ő [Gorove Antal] volt az, aki az 1848-as szabadságharc idején, Buda visszafoglalásakor elsőként tűzte ki a magyar zászlót a vár falára. Véletlenül meg tudtam azt is, hogy az 1849-ben hadnagyként elesett és Kőrösháton (Békés megye) eltemetett Gorove Istvánnak van állítólag a Szovjetunióban nyolc unokája, két dédunokája és négy ükunokája? Ön tud róluk esetleg valamit?)
Majd negyszázadnyi kutatkodás után sikerült némi adatokat feltárnom, melyek révén most megpróbálok válaszolni a Gorove László által feltett kérdésekre.
1. Gorove Antal
A sepsiszentgyörgyi genealógus Kocs János 2013. január 28-án nekem írt levelében felvázolt néhány adatot a Gorovei család azon ágáról, melynek őse 1797-ben bukkant fel először. Ennek, a névről nem ismert, személynek négy gyereke volt:
Antal (1822-Budapest, 1881. nov. 27.), felesége 1861-től Ullmann Teréz (1826-Budapest, 1917. febr. 12.)[47]
István, megh. 1881 után.
Sarolta, megh. 1881 után, férje: Csatka Károly.
Anna, meghalt 1881 után[48], férje: Kiss Péter.
A fentiek közül csak Antalról tudjuk, hogy születtek gyerekei:
Rozália
Gizella
Árpád (1864-Pásztó, 1935. ápr. 17.) felesége: Oláh Margit, fiai: Antal és István.
Ilona
Egyelőre ezeket az adatokat sikerült feltárnom a negyvennyolcas forradalmár, valamint a Budapesti Közjegyzői Kamara első elnökénak, Gorove Antal családjának pásztói ágáról. A jelenlegi Budapesti Közjegyzői Kamarától kapott Gorove Antalra vonatkozó információk, véleményem szerint nem megbízhatók.[49] Ezek szerint, ugyanis Antal a bihar megyei földbirtokos Gorove László fia lett volna.[50] Habermann Gusztáv ugyanezt a nézetet vallja, szerinte Antal, Gorove Lászlónak a Rácz Mária Magdolnával[51] kötött házzaságból született fia volt. Ez viszont azt jelenti, hogy Antal, a már említett közismert politikusnak és miniszternek, Gorove Istvánnak a testvére volt, ami viszont ellentmond az összes eddig ismert forrásnak. Emellett a szakirodalomban Antal több helyen is (lásd például Rokolya Gábor könyvét) a gáttajai előnevet viseli, ami ugyancsak furcsa, hisz 1824-ben nem minden Gorovei kapta meg ezt a jogot, hanem csak a politikus Gorove Istvánnak az apja, valamint annak két testvére. Ha Antal jogosan viselte a gáttajai előnevet, akkor csak e két testvér (Lajos, megh. 1830, és Károly megh. 1872) valamelyikének a fia lehetett. Emellett Lendvai Miklós szintén úgy tudta, hogy Gorove Antal a családnak azon ágához tartozott, mely 1760-1761-ben nem kapott nemességet.[52] Ugyancsak ezt a feltételezést erősíti meg Gorove Antal budapesti síremléke is (melyről Teodora Artimon készített számomra fényképeket). A síreméken Antalnak csupán a születési és a halálozási évszámai (1822. okt. 29-1881. nov. 27.) szerepelnek, és egyetlen információ sincs arról, hogy a család bármilyen nemesi előtagot is viselt volna.[53] Gudenus báró nagy genealógiai munkájában[54] Antal utódairól is találunk néhány adatot: Róza ∞ Zakariás; Gizella ∞ Karátson Lajos; Ilona (1860–1918[55]) ∞ Varjassy Dezső. Békés vármegye prozopográfiai monográfiájában azt olvashatjuk, hogy „Kiss Péter 1840 március 14-én Gyulán vette feleségül a sarkadkeresztúri Gorove Vince lányát, Annát”[56]. Ez a Gorove Anna nem lehet más, mint Antal leánytestvére.[57] Tudjuk azt is, hogy Annának két lánya volt: Sarolta (szül. 1846) és Mária Rozália (szül. 1841). Antal egy másik leánytestvére, szintén Sarolta (1810 k. – 1888) Csatka Lajossal (megh. 1863 előtt) kötött házasságot.[58] Négy fiúk született (ezek közül Vincét ismerjük név szerint), valamint egy lányuk Rozália, kit 1845. április 22-én kereszteltek meg Sarkadon.[59]Anna és Sarolta tehát testvérek voltak,[60] az édesapjuk, pedig egy bizonnyos Gorove Vincent volt. Rozália fiát, János (Joannes) 1810. december 12-én keresztelték meg Püspökladányban, amikor is édesanyja családnevét Czisra-ként[61] jegyezték le, ami viszont minden bizonnyal a Cziffra név forráskiadók általi téves olvasata lehet. A fentiek alapján nagy a valószínűsége annak, hogy Anna és Sarolta szülei Vince és Rozália, egyben Gorove Antalnak is a szülei voltak.
