Az arra járó szél is csak akkor suhan tovább, ha megcsodálta a fenséges kupolát, az árkádsort, a sziklából kinőtt, szürke falakat, s ha lecsippentett egy foszlányt az ég felé lebegő zsoltárból.

Órák óta hátratett kézzel járkált fel-alá a palotában. A színes kerámiával borított falakon oroszlánok, bikák, egyfejű sárkányok néztek egymásra, mint akik maguk is tanácstalanok.

A kincses hegy mindezidáig még senkinek sem fedte fel magát. Mélyének ezüstjét, aranyát, pazar gyémántjait immár több mint kétezer éve tartja fogva a hideg sötétség.