Az a régi vadászat is úgy kezdődött, mint azelőtt és azóta is minden vadászatok: nagy-nagy reménységgel, nagy-nagy elszántsággal.
A Hold borongós tekintettel nézett, mintha sajnálkozott volna. Mintha haragudott volna.
Volt egyszer a Hargita tetején, pontosan a csúcson egy szép, nyílegyenes, nagy fenyőfa. Ennek az egyik ágán nőtt egy kicsi
Pajkosan suhintotta meg a barackfa legfelső ágának levelét, és szárnyalt volna is tovább nevetve, mint mindig, amikor incselkedett.
