Nézzük, vannak-e más bizonyítékok is e feltételezés megerősítésére?
1. Gáttajai Gorove János, a már említett, nagyapámnak 1888-ban küldött, levelében[62] azt írta, hogy a romániai Goroveiek létezéséről családjának egyik olyan tagjától tudott, aki jeles katona volt. Ez véleményem szerint nem lehetett más, mint Gorove Antal.
2. Tudjuk, hogy Antal ősei a Gorovej nevet viselték.[63] Említettem már, hogy a családnévnek ez az alakja Kristóf ágán hagyományozódott: az 1761-ben megnemesített Cristophorus Gorovei fiai (Ioannes, Antonius és Theodorus) közül János alapította az erzsébetvárosi ágat. A másik kettőről azonban az eddigi genealógiai munkák semmit sem írnak. Az a feltételezésem tehát, hogy Gorove Vince Kristóf második fiának, Antalnak volt a fia. Ebben az esetben az 1848-ban katonaként harcoló Gorove Antal harmadik unokatestvére volt a politikus Gorove Istvánnak, és második unokatestvére a politikus Gorove István által adoptált Gorove János édesapjának. A sarkadi Goroveiekről[64] a Gudens által közölt adatokból[65] kiderül, hogy a Szovjetunióba emigrált Szabina Istvanovna Gorove (Balmasnova) ebből az ágból származott. Szabina Gorove István feleségének, Lukáts Katalinnak a testvérének (Lukáts Anna, férje: Rzihosky Vilibald) volt a lánya. Szabina Kolb Kálmánhoz (1859-1923, eltemetve Sarkadon a kőrösháti temetőben) ment feleségül, és két fia született: Gorove Jenő[66] (1892-1936, szintén a kőrösháti temetőben eltemetve), valamint Gorove István. Ez utóbbi Elena Egerov-át vette el feleségül és két lányuk született: Szabina és Katalin, akikről fentebb már szóltam. Itt szeretném jelezni azt, hogy a Myheritage interentes oldalon az oroszországi Mihail Szudarev egy bizonyos 1828-ban született Gorove István kapcsán még az alábbi személyekről keres információkat: Řihovská, Kolb Kálmán, Cziffra Rozália, Gorove Szabina férje után Rzihovski (1862–1954), Gorove Sára és Gorove Vincent (Vincentius, Vinse, Venze). Mivel Szudarev Szabina Istvanovna Goroveról gyűjt adatokat, egyértelmű, hogy a Szabinával kapcsolatban felsorolt nevek a Gorove család sarkadi ágára mutatnak. Ha valóban létezett az 1828-ban született Gorove István, akkor ő nagy valószínűséggel Gorove Antal testvére volt. A fenti adatok, tehát, világosan bizonyítják azt, hogy a magyaroszági Gorove család két „tévelygő” ága,[67] a pásztói (Antal után) és a sarkadi (István után), valójában nem tévelygő, hanem az ősi Gorove(i) család természetes tagjai.
2. Gorove Viktor
Ugyancsak Kocs János juttatta el hozzám azt a Gyulafehérvári Királyi Ítélő Tábla által kiadott gyászjelentést, melyben az áll, hogy gáttajai Gorove Viktor, a Királyi Ítélő Tábla bírája „hosszú szenvedések” után 1917. október 31-én Budapesten elhunyt.[68] A gyászjelentést Schäser Ferencz nyomdája adta ki Gyulafehérvárott. Hitelt adván a nyomtatott szónak[69] elkezdtem más információkat is keresni a család eme elfelejtett tagjáról. Így tudtam meg, hogy Gorove Viktor 1904-ben Hátszegen, 1909-ben pedig Déván működött, mint járásbíró, majd később Petrozsényban dolgozott, és nevét a gáttajai előtag nélkül használta.
A lugosi Gabriel Gorovei által számomra megküldött családtörténeti adatokból kiderül, hogy a XX. század elején Hátszegen lakott egy bizonyos Victor-Ștefan Gorovei, feleségével Blancával. Házasságukból egy fiú, Ioan-Ladislau Gorovei (Hátszeg, 1907. már. 22. – Arad, 1967. máj. 15.) és egy lány, Maria-Blanca (Hátszeg, 1908. máj. 22. – Hátszeg, 1977. febr. 25.) született. Ioan-Ladislau, akiből orvos lett,[70] 1932-ben Bukarestben feleségül vette Porkoláb Jolánt (szül. Resica, 1908). Fiúk Ioan-Armand, aki később katonai pályára lépett, 1932. szeptember 17-én született Bukarestben. A rendelkezésemre álló összes dokumentumban a család tagjainak vezetékneve a Gorovei alakban szerepel, kivéve Maria-Blancát, akinek a családneve: Gorove. Már ez az apró tény is arra terelte feltételezésemet, hogy Victor-Ștefan a Gorovei család erdélyi ágából származott. Ezt erősíti meg Victor-Ștefan Gorove eredeti halotti bizonyítványa is, melyet Teodora Artimon tárt fel a Magyar Országos Levéltárban. A halotti bizonyítványban, mely a név magyarorsított változatát, Gorove Győző tartalmazza,[71] a család többi tagja is megtalálható: felesége Thodossy Blanka, szülei pedig Gorove Ignácz és Veszély Lujza voltak.[72] Gorove Győző tehát azonos a fent említett Victor-Ștefan Gorovei-jel, aki Ioan-Ladislau és Maria-Blanca édesapja is egyúttal. Veszély Lujza férje valójában nem Gorove, hanem Fark Ignác[73] volt, akinek édesanyja, Mária (1805-1857) az erzsébetvárosi Gorovei Jakabnak és Gyertyánffy Annának a lánya volt.[74]Ahogyan a sarkadi Goroveiek esetében, úgy itt is az történt, hogy női vonalon hagyományozódott a családnév. Ez egyben azt is jelenti, hogy ezekben a társadalmi körökben ennek a családnévnek elég nagy volt a „forgalmi értéke”. Hasonló jelenséget a család moldvai ágánál is megfigyelhetünk.[75]
Fordította: Nagy Levente
Az illusztrációk forrásai: internet (1, 10 11); dr. Rokolya Gábor (4); Gorovei levéltár (2, 3, 5, 6, 7); magángyűjtemények: dr. Liviu Cîmpeanu (8), dr. Anna Gorove-Mohácsi (9), dr. Arcadie Bodale (12, 13).
Ștefan S. Gorovei történész, középkorász, genealógus 1948. július 28-án született Falticsényben (Fălticeni).
A jászvásári (Iași) Alexandru Ioan Cuza Egyetem történettudományi karának professzora, 1977-től a Román Tudományos Akadémia jászvásári A.D. Xenopol Történettudományi Intézetének kutatója, majd főmunkatársa, 2003 óta pedig az akadémia Jászvásárban működő Európai Történelem és Civilizáció Kutatóközpontjának a tudományos főmunkatársa.
Genealógiai és címertani munkásságát számos tanulmány, publikáció őrzi, e tudományágak elhivatott képviselőjeként 1993-ban alapító tagja a Román Tudományos Akadémia heraldikai, genealógiai és pecséttani (szfragisztikai) jászvásári bizottságának, 1996-ban pedig a „Sever Zotta” Román Genealógiai és Heraldikai Intézetének, 1998-ban pedig a Nemzetközi Genealógiai Akadémiának.
Ștefan S. Gorovei számos tudományos folyóirat, periodika szerkesztőbizottsági tagja (Analele Putnei, Arhiva Genealogică; Herb. Revista Română de Heraldică; Revue des Etudes Roumaines; Europa XXI; Analele Științifice ale Universității Alexandru Ioan Cuza, Seria Istorie; Revista de Istorie Socială).
Jegyzetek:
[1] Yves du Passage, La généalogie pour tous, Hachette (Guides société), Paris, 1989, p. 11.
[2] Földművelésügyi, ipari és kereskedelemügyi 1867-1870 között, később pedig közmunka- és közlekedésügyi miniszter.
[3] Gáttajai Gorove János Gorove levelei: Erzsébetváros, 1888. augusztus 9. („notre famille, en origine prochaine de la votre”); és 1919. december 31. Minderről lásd még a tanulmány végén szereplő Addenda-t.
[4] E kutatások eredményeiről az alábbi publikációkban adtam hírt: Mobilitatea populaţiei reflectată în istoria unei familii: purtătorii numelui Gorovei (sec. XVI–XXI), „Carpica”, XLII, 2013, p. 373–385; Mobilitatea populaţiei reflectată în istoria unei familii. II. Purtătorii numelui Gorovei în ţinutul (judeţul) Bacău, „Carpica”, XLIV, 2015, p. 287–306; Un romaşcan la Bacău: locotenentul Iacovache Gorovei şi întâmplările vieţii sale, „Carpica”, XLV, 2016, p. 239–258; Doi boieri dorohoieni şi ctitoriile lor, in Monumentul XVII. Lucrările celei de-a XVII-a ediţii a Simpozionului Internaţional „Monumentul – Tradiţie şi viitor”, Partea 1, volum coordonat de Aurica Ichim şi Lucian-Valeriu Lefter, Editura „Doxologia”, Iaşi, 2016, p. 173–199; O carte, o ghicitoare şi o judecată, in „Prutul. Revistă de cultură”, s.n., VI (XV), 2016, nr. 2 (58), p. 31–37; De)mistificări genealogice. Familia Buzne, în „Analele Ştiinţifice ale Universităţii «Alexandru Ioan Cuza» Iaşi, s.n., Istorie, LXII, 2016, p. 53–84; „Intimitatea” cotidiană: accidentul biografic şi reacţia socială (familială), în „Caiete de Antropologie Istorică”, Cluj-Napoca, 2016; Radomireşti. Contribuţii genealogice pentru istoria unui sat băcăuan, în „Carpica”, XLVI, 2017; Tradiţie familială şi memorie genealogică, în „Ioan Neculce. Buletinul Muzeului de Istorie a Moldovei”, s.n., 2017 (az utolsó három megjelenés alatt).
Három kéziratban maradt konferencia-előadás: Un proiect de cercetare genealogică globală: purtătorii numelui Gorovei (CNHGS-I, 2013. január 15.); Numele unei istorii. O nouă ipoteză (CNHGS-I, 2015. október 13. ); Un neam din Moldova: Gorovei (CNHGS, Bucureşti, 2015. december 9.).
[5] Valódi neve: Włodzimierz Paszkiewicz. Életéről és műveiről lásd: Bogdan Căuş, Figuri de armeni din România, ediţia a II-a (revăzută şi adăugită), Editura „Ararat”, Bucureşti, 1998, p. 74–75.
[6] A kolostorról az első adatok a 18. század közepéről vannak: Artur Gorovei, Despre Mănăstirea Gorovei, în „Mitropolia Moldovei”, XII, 1936, 11, p. 421–426; Ştefan S. Gorovei, Doi boieri dorohoieni şi ctitoriile lor, cit. (supra, nota 4). Sajnos a kolostorról készült legújabb monográfia történettudományi szempontból hasznavehetetlen: Preot Vasile Irimia, Mănăstirea Gorovei. Contribuţii monografice, Editura „Heruvim”, Pătrăuţi, 2015.)
[7]Vlad Bănăţeanu, Armenii în toponimia românească şi toponimice româneşti de origine armeană, în „Studii şi Cercetări Lingvistice”, XI, 1960, 2, p. 208.
[8] Kristóf Szongott, A magyarhoni örmény családok genealógiája, tekintettel ezeknek egymás között levő rokonságára, s a vezeték és keresztnevek etymológiai értelmére, eredeti, kiadatlan kútforrások felhasználásával, Todorán Endre „Aurora” könyvnyomdája, Szamosújvár, 1898. Román fordítása nemrég jelent meg: Kristóf Szongott, Genealogia familiilor armene din Transilvania luând în considerare înrudirea dintre ele şi etimologia numelor de familie şi a celor de botez, utilizând izvoare originale şi inedite, ford. és jegyz. Andrea Ghiţă, előszó Lucian Nastasă-Kovács, Editura „Ararat”, Bucureşti, 2016.
[9] Vlad Bănăţeanu, Армянские колонии на территории Румынии по данным румынской топонимии, în „Patma-Banasirakan Handes” [Historical-Philological Journal], Erevan, 1962, 1, p. 171–191; v. p. 181: „Известно, что фамилия Gorovei из Молдовы, а также самый известный румынский фольклорист Gorovei, были армянского происхождения.”
[10] Documente privind istoria României, XVI/4, Editura Academiei R.P.R., Bucureşti, 1952, p. 38, nr. 43 (lásd a 325. lapon lévő képet). Az eredeti dokumentum (1591. szeptember 1 – 1592. augusztus 31 között) lelőhelye: Biblioteca Academiei Române, Documente istorice, LVII/1. Az ószláv szöveg kiadása román fordítással: Documenta Romaniae Historica, VIII (1585–1592), volum întocmit de Ioan Caproşu, Editura Academiei Române, Bucureşti, 2014, p. 637–638, nr. 519 (a 1037. lapon lévő kép). Véleményem szerint az ószláv datálás („văleatul 7100”) csak hozzávetőleges, az oklevelet, szerintem, a XVII. század elején állították ki.
[11] Nagy Iván, Magyarország családai czimerekkel és nemzékrendi táblákkal, IV, Pest, 1858, p. 422–425; Temesváry János, A magyar-örmény nemes családok czimerlevelei, Szamosújvár, 1896, p. 57–64; Lendvai Miklós, Temes vármegye nemes családjai, II, Budapesta, 1899, p. 143–145; Kempelen Belá, Magyar nemes családok, IV, Budapest, 1912, p. 336–338; Gudenus János József, Örmény eredetű magyar nemesi családok genealógiája(javított, bővített kiadás), Erdélyi Örmény Gyökerek Kulturális Egyesület, Budapest, (20001) 20102, p. 260–273. A fenti művek közül a legmegbízhatóbb, véleményem szerint, Gudenus monográfiája.
[12] Szongott Kristóf, Szamosújvár szab. kir. város Monográfiája (1700–1900), Todorán Endre „Aurora” könyvnyomdája, Szamosújvár, 1901; román fordítása: Oraşul liber regal Gherla, I. Generalităţi, volum îngrijit de Lucian Nastasă, traducere de Andrea Ghiţă, Editura „Ararat”, Bucureşti, 2014, p. 165, 369–370. Gorove János 1738-ban még élt és a főbb városi polgárok közt tartották számon. Lásd Kádár József, Szolnok-Doboka vármegye monographiája, VI, Dés, 1904, p. 198. Gorovei Kristóf és Gorovei Abag[ar] városi tanácsosokról lásd ugyanott. Abagar fia, Kristóf 1787-ben szintén városi tanácsos volt évi 200 forint fizetéssel. 1797. január 3-án főbírónak választották (judex primarius). A választási jegyzőkönyvben Chácsig Ábkári Goroveján alakban szerepel a neve. (Minderről lásd: Szongott, op. cit., p. 288, 322.)
[13] Kristóf Szongott, Oraşul liber regal Gherla, I. Generalităţi, cit., p. 168–170.
[14] Nagy Iván, Magyarország családai czimerekkel és nemzékrendi táblákkal, cit. (supra, 11. sz. jegyz.), p. 423.
[15] A Martin (Márton) = Mardiros (Márdirosz) azonosságáról lásd: Szongott, Genealogia familiilor armene din Transilvania, cit., p. 185, 187, 288; Idem, Oraşul liber regal Gherla, I. Generalităţi, cit., p. 284, 301.
[16] 1919. december 31-i levelében Gorove János azt írta Artur Goroveinak, hogy dédnagyanyja, Hankovics Mária, János felesége és az 1761-ben megnemesített Kristó menye volt az, aki elsőként Ebesfalvára érkezett. János két testvéréről (Antal és Tivadar) az eddigi genealógiai munkák egyetlen adatot sem hoznak. 1923. augusztusában nagyapám meglátogatta Erzsébetvárosban a vele egy évben (1864) született Gorove Jánost, aki nagyapámnak ajándékozta Goroveiek családfáját, valamint a családi címer másolatát (mindekettő megtalálható jelenleg a Gorovei család archívumában). Erről a látogatásról lásd: Artur Gorovei, În târgul Sibiului, în „Lumea”, Iaşi, an. VI, 31 august 1923, p. 2.
[17] 1799. január 1-én halt meg, az erzsébetvárosi örmény templomba temették el. Lásd: Ávedik Lukács, Erzsébetváros monográfiája, Todorán Endre „Aurora” könyvnyomdája, Szamosújvár, 1896. A modern román kiadás alapján idézem: Oraşul liber regal Elisabethopolis, ford. Mihail Szabó, Editura „Ararat”, Bucureşti, 2014, p. 118.
[18] 1859. június 8-án halt meg, az erzsébetvárosi örmény templomba temették el. A síremlékről készült fotót dr. Liviu Cîmpeanu bocsájtotta a rendelkezésemre.
[19] Ezeket az információkat az ifjabb Gorove László lánya, a Strasbourg-ban élő Gorove-Mohácsi Anna bocsájtotta a rendelkezésemre, amit ezúttal is szeretnék hálásan megköszönni neki.
[20] Így például Marosvásárhelyen és Radnóton. 1930-ban a radnóti Gorove István testvéreivel Jánossal és Lászlóval, akik Szamosújváron laktak, részt vett az erzsébetvárosi örmény tempolmban cerebrált szertartáson. Ez a Gorove István (1878–1942) Kazatsay Emiliát (1881–1965) vette feleségül. Házasságukból született Emilia Gorovei (1902–1977), aki a székelyudvarhelyi temetőben nyugszik. Gorove Istvánnak három nőtestvére volt: ): Mária (1858–1942, ∞ Nyárády Gerő), Jolán (∞ Izmael Domokos) és Kornélia (1860–1941, ∞ Pap Elek). Lásd: Gudenus János József, Örmény eredetű magyar nemesi családok genealógiája, p. 267-268.
[21] A családnak erről az ágáról az idősb Gorove László 1989. december 10-én hozzám írt leveléből értesültem. Minderről részletesebben lásd a tanulmány végén található Addendát.
[22] Lásd: www.polkmoskva.ru/people/775365
valamint: www.polkmoskva.ru/people/775365.
Köszönöm Ioan-Augustin Guriţă-nak hogy felhívta ezekre az internetes forrásokra a figyelmemet.
[23] „Egyesek még a “gáttajai” előnevet is használták, pedig arra csak Gorove László, Lajos és Károly testvérek illetve leszármazottaik voltak jogosultak”. (Gudenus, op. cit., p. 264.)
[24] Ezt a magyarázatot az ismert román nyelvész Hariton Tiktin (1850– 1936) adta nagyapámnak egy 1899. április 13-án írt levelezőlapon (a Gorovei család archívumában).
[25] Erre lásd Iorgu Iordan (1888–1986) szócikkét: Dicţionar al numelor de familie româneşti, Editura Ştiinţifică şi Enciclopedică, Bucureşti, 1983, p. 229.
[26] Kristóf Szongott, Genealogia familiilor armene din Transilvania…, cit. p. 119.
[27] Ibidem, p. 40–41.
[28] Ibidem, p. 119.
[29] Ibidem, p. 89. (a Dsokêbin, Djokăbin családnál).
[30] Nicolae Gazdovits, Istoria armenilor din Transilvania (de la începuturi până la 1900), Editura „Ararat”, Bucureşti, 1996, p. 390. A szerző azt is felveti (szintén megalapozatlanul), hogy a család egyik ága felvette az Akoncz nevet, mivel az akoncz szó az örményben a gorov szóval rokonértelmű.
[31] Calendarium novum et vetus ad annum bissextilem MDCCCXXXII […] in usum M. Principatus Transsilvaniae et Partium Adnexarum…, Typis Lycei Regis,
Claudiopoli, p. 147.
[32]Itt szeretném megköszönni Ovidiu Demetrescunak (Bukarest), az erzsébetvárosi Gorove János leszármazottjának, hogy ezeket az információkat a rendelkezésemre bocsájtotta. János az 1832-ben említett Gergely-Kristóf (Gregorius Gorovei) fia volt.
[33] Kiss Antal (1801–1877): „Az erzsébetvárosi születésű Gorove Katalinnal (1807 k. – 1877) kötött házasságot; fiuk, József (* 1835)”. (Héjja Juliana Erika, Békés vármegye archontológiája és prozopográfiája 1715–1848, Gyula, 2009, p. 336.)
[34] “Hungary, Catholic Church Records, 1636-1895,” Database, FamilySearch (https://familysearch.org/ark:/61903/1:1:XKB5-CFQ : accessed 19 June 2015), Catharina Gorovei in entry for Carolus Joannes Josephus Kiss, 20 Dec 1835, Baptism; citing Gyula, Békés, Hungary, Tolna Megyei Levéltár, Budapest (National Archives, Budapest); FHL microfilm 639,535. Katalin 1808-ban született és 1877. ápr. 7-én halt meg Békésben. A trees.ancestry.com.au internetes oldalon szerepel Gorove Lisa (Lisa Family Tree), valamint Gorove Anna is. A familysearch oldalon található Gorovei Jakab (Jacobus) Gorovei, aki Czinker Josephát vette feleségül. Gyereküket Gorovei János Jakabot 1865. január 3-án keresztelték Debrecenben: “Hungary, Catholic Church Records, 1636-1895,” Database, FamilySearch (https://familysearch.org/ark:/61903/1:1:XZG8-N9S : accessed 19 June 2015), Johannes Jacobus Gorovei, 03 Jan 1865, Baptism; citing Debreczen, Hajdu, Hungary, Tolna Megyei Leveltar, Budapest (National Archives, Budapest); FHL microfilm 639,499.
[35] Az adat Ovidiu Demetrescutól (Bukarest) származik.
[36] Dr. Kapronczay Károly, Adatok a magyarörmény orvosok és gyógyszerészek történetéhez, Budaörs, 2002, p. 62.
[37] Kovács Bálint, Armenii în Transilvania (de la stabilirea lor în secolul XVII până în secolul XX): http://gyfl.ro/hu/kiadvanyok-tanulmanyok.html.
[38] Lásd a 12. jegyzet. Gorovian alakban használta a nevet a Cyprus College tanára Nina Gorovian-Zenios is egy 2004-ben a Cyprus Entrepreneurship Competition keretében tartott konferencián is. Lásd: http://www.cs.ucy.ac.cy/cyec/WorkshopProgramme.pdf. Elképzelhető, hogy egyszerű elírásról van szó, mert más forrásokban a tanárnő neve Gorovaia alakban fordul elő.
[39] Liber Regius, LIII, p. 431. A II. József által kiadott 1786. október 9-i oklevélben szerepel Christophorus Gorove, ordinarius orator (ibidem, p. 430). Lásd: https://archives.hungaricana.hu/en/libriregii/hu (Királyi Könyvek – 53.279/a).
[40] Lásd a 12. jegyzet Abag ~ Abag[ar] névre vonatkozó tanulmányát.
[41] Arcadie M. Bodale, Claudia Tărnăuceanu, Două documente din veacul al XVIII-lea de la Finanz- und Hofkammerarchiv din Viena, referitoare la înnobilarea armenilor plecaţi din Moldova la Gherla, în „Cercetări Istorice”, s.n., XXXIV, 2015, p. 161–168.
[42] Nem tudom milyen érvek alapján azonosíthatók az Abagar és a Ladislaus (László) nevek. Szogott szerint az Ábkár az örmény Abagar rövidített alakja. Az Abagar jelentése: vitéz férfi, magnus, törökül aga. Lásd: Szongott, Genealogia familiilor armene din Transilvania…, cit., p. 24. Véleményem szerint azonban a név a mezopotámiai V. Abgarus vagy edesszai V. Abgar királyra megy vissza. A romániai örmények között is előfordul ez a név: Apcar Baltazar (1880–1909), festő; vagy Abgar Buiucliu, ügyvéd. Róluk lásd: Bogdan Căuş, Figuri de armeni din România, cit., p. 68 şi 87.
[43] A moldvai örmények kivándorlásáról lásd: Nicolae Gazdovits, Istoria armenilor din Transilvania (de la începuturi până la 1900), cit., p. 77–80; Marius Chelcu, Cauze ale părăsirii Moldovei de către armeni la sfârşitul secolului XVII, în Istorie şi societate în spaţiul est-carpatic (secolele XIII–XX), volum editat de Dumitru Ivănescu şi Marius Chelcu, Omagiu profesorului Alexandru Zub, Editura „Junimea”, Iaşi, 2005, p. 73–81; Nagy Kornél, Az erdélyi örmények katolizációja (1685–1715), MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont, Történettudományi Intézet, Budapesta, 2012.
[44] Kristóf Szongott, Genealogia familiilor armene din Transilvania, cit., p. 218–219.
[45] Ávedik Lukács, Oraşul liber regal Elisabethopolis, cit. (supra, nota 17), p. 285.
[46] Yves du Passage, La généalogie pour tous, cit., p. 32.
[47] Terezei Ullmann családjáról lásd: Kempelen Béla, Magyar zsidó családok, I, Makkabi kiadó (reprint kiadás), Budapesta, 1999, p. 100.
[48] Elhalálozásuk pontos idejét sajnos nem tudjuk, de az Antal halálát hírül adó gyászjelentésben még élőként szerepelnek, ezért biztosan 1881 után halhattak meg csak.
[49] A Budapesti Közjegyzői Kamara részéről Várkonyi Vere válaszolt megkeresésemre, aki a Rokoklya Gábortól származó adatokat is megküldte részemre. Itt köszönöm meg mindkettőjük fáradozását.
[50] Rokolya Gábor, A polgári közjegyzőség emlékezete 1875–1949, Magyar Országos Közjegyzői Kamara, Budapest, 2009, p. 169. Várkonyi Vera 2015. január 28-án hozzám intézett levelében írja: „Me Rokolya a trouvé l’extrait de naissance de Gorove Antal à Nagyvárad (Oradea, en Roumanie). Le père de Gorove Antal était M. Gorove László, propriétaire des terrains”.
[51] Habermann Gusztáv, Személyi adattár a szegedi polgár-családok történetéhez, Kiadja a Csongrád Megyei Levéltár és a Móra Ferenc Múzeum, Szeged Város Önkormányzata és a Szegedért Alapítvány támogatásával, Szeged, 1992, p. 94: „Szülei valószínűleg László földbirtokos és neje Rácz Mária Magdolna voltak”.
[52] „Ennek leszármazója volt Gorove Antal budapesti kir. közjegyző, sz. állom. Honvéd-ezredes (megh. 1881. nov. 27. Budapest), a ki 1848/49-ben a 3. sz. (vörös sipkás) honvéd-zászlóalj őrnagya és parancsnoka volt”. (Lendvai Miklós, Temes vármegye nemes családjai, cit., p. 143.)
[53] Teodora Artimon hozzám írt levele (2016. márc. 7.). A halotti bizonyítványt lásd: Römisch-Katolisches Pfarramt, Szentistvánváros, 19. Band, 1-482 Folio (1873-1883), mikrofilmen: A109. A halotti bizonyítvány szerint Antal Nagyszalontán és nem a Bihar megyei Kisgyánon született, ahogyan azt az eddigi szakirodalom állította.
[54] Gudenus, Örmény eredetű magyar nemesi családok genealógiája, cit., p. 264–265.
[55] Kempelen Béla, Magyar zsidó családok, II, cit. (supra, nota 47). p. 31.
[56] Héjja Juliana Erika, Békés vármegye archontológiája és prozopográfiája 1715–1848, cit. (supra, nota 33), p. 339.
[57] Gudenus, op. cit., p. 265.
[58] Héjja Juliana Erika, op. cit., p. 255.
[59]“Hungary, Catholic Church Records, 1636-1895,” Database, FamilySearch (https://familysearch.org/ark:/61903/1:1:XCYQ-HJB: accessed 27 June 2015), Sára Gorove in entry for Rozalia Csotka, 22 Apr 1845, Baptism; citing Sarkad, Bihar, Hungary, Tolna Megyei Leveltar, Budapest (National Archives, Budapest); FHL microfilm 642,641.
[60] Gudenus, op. cit., p. 265.
[61] “Hungary, Catholic Church Records, 1636-1895,” Database, FamilySearch (https://familysearch.org/ark:/61903/1:1:XCPG-NCN: accessed 27 June 2015), Joannes Gorove, 12 Dec 1810, Baptism; citing Püspökladány, Hajdu, Hungary, Tolna Megyei Leveltar, Budapest (National Archives, Budapest); FHL microfilm 623,283.
[62] Lásd 3. jegyz.
[63] Habermann Gusztáv, Személyi adattár a szegedi polgár-családok történetéhez, cit. (supra, nota 51), p. 94: „Elődeinek családneve eredetileg «Gorovej» volt”.
[64] Lásd az 59. sz. jegyz.
[65] Gudenus, Örmény eredetű magyar nemesi családok genealógiája, cit. p. 266.
[66] Az 1907–1908-as tanévben a kolozsvári római katolikus gimnázium ötödikes tanulója volt: Az Erdélyi róm. kath. státus hegyes rendiek vezetése allat álló kolozsvári főgymnázium – ának Értesítője az 1907-1908 tanevről, Cluj, 1908. (http://library.hungaricana.hu/hu/kolozsvar). A Hadtörténelmi Levéltár és Irattár igazgatójától, Bonhardt Attilától kapott információk alapján Gorove Jenő az első világháborúban hadnagyként szolgált a hegyivadászoknál.
[67] Tévelygőknek nevezem azokat, akiket nem sikerült beilleszetni az eddigi stabil családi genealiógiákba.
[68] Köszönöm Liviu Cîmpeanunak a gyászjelentés szöevgének értelmezésében nyújtott segítségét.
[69] Gorove Viktor Gudenusnál is a gáttajai előtaggal szerepel: Örmény eredetű magyar nemesi családok genealógiája, cit., p. 266.
[70] Azonos a két világháború között Gorove Vasile (László) románosított néven felbukkanó személlyel.
[71] Gorove Viktor 1875-ben Marosvásárhelyen született: A Marosvásárhelyi Evang. Reform. Collegium Értesítője az 1883–84-ik iskolai évre, Marosvásárhely, 1884, p. 58. (http://library.hungaricana.hu/hu/marosvasarhely.)
[72] Teodora Artimon hozzám intézett levele (2015. máj. 13.)
[73] Valószínűleg azonos az 1848. évi Nemzetgyűlés jegyzőjével cu Gorove Ignáccal. Lásd: http://hu.metapedia.org/wiki/ttires_örmények.
[74] A családfát lásd: https://www.radixforum.com.
[75] Érdemes lenne megvizsgálni, hogyan működik a családnév hagyományozódása a Kárpát medence más etnikumainál.
