Szongott Kristóf a szokásokról

Részlet a Szamosújvár monográfiája IV. kötetéből (A magyarországi örmények ethnographiája), a Népszokás című fejezetből – az eredeti írásmód megőrzésével

A gyakorlatból kiment szokások

A tisztviselőség elment vasár- és ünnepnapokon templomba
“A tanácsbeli tagok – nemzeti szokás szerint – mindnyájan együtt ültenek két padban ünnepnapokon – a templomban.” (Vár. Lev. 1821 -1720 sz.). A hatvanas évek óta nem igen volt nálunk (Szamosújvár) ezen szép szokás gyakorlatban; azonban derék új polgármesterünk: Tódorfi Lukács kezdi ezen követésreméltó szokást újra életbe léptetni…

Pálcza- és kardviselés
“Ezután csak a tanácsosok, centumvirek és nemesek viselhetnek pálczát vagy kardot. A társulatok elnökei is viselhetnek privilegiumuk értelmében (szárésztá); de az elnökök nem viselhetnek; ellenben öreg emberek festetlen (nem festett) pálczát viselhetnek. A mi polgárainknak megtiltottuk a pálczahordást; így tiltjuk meg a más városokból ide jött mesterembereknek, legyenek azok akár magyarok, németek, vagy oláhok – kivévén ezek közül is a nemeseket. Ezeket határoztuk 1775. Febr. 15-Én Lászlóffi Bogdán, Verzár János.” (Vár. Lev. Örmény prot. III. Köt. 248-250 lap).

Az “evángeliumos-könyv megcsókolásá”-ról és a “kereszt-vétel”-ről szóló divatlan szokásokról (L. Szamosújvár város monográfiája, I. Kötet, 232 lapján 22 pont alatt) más helyütt volt szó.

Most is élő szokások:

Égő mécs a szoborkép előtt
Igen szép vallásos szokást honosított meg Ábágár legelső keresztény örmény király (3 – 35 Kr.u.), ki a nem emberi kéz készítette Krisztus-képet, melyet az Üdvözítő látogatására Edessából Jeruzsálembe ment örmény küldöttségnek maga Jézus adott, a főváros (Edessa) kapujára helyeztette és elejébe égő mécset tétetett. A király, kinek hittel teljes kérő levelére Jézus parancsára Tamás apostol választ írt (L. Chorenei Mózes, Nagy-Örményország története, eredeti örményből fordította Szongott Kristóf, 119 lap) példáját követte a nép. Még a kiköltözött örmények is hódoltak e szép szokásnak. Bár merre mentek, házaik homlokfalába fülkét építettek és abba szoborképet helyeztek. Szamosújvárt még most is van 34 fülkés ház, melyek közül sokban van szoborkép (Szt-Háromság, Sarlós Boldogasszony, Szűzmária a kis Jézussal…), 28 fülke pedig üres. A Szent Háromság napját megelőző szombaton délután 3 órakor (vecsernye kezdete) azon szoborképek eleibe tett mécseket gyújtották meg, melyek a Szent-Háromságot ábrázolták; ellenben a Szűz-Mária ünnepeinek előestéjén a Máriát ábrázoló szoborképek előtt égtek a mécsesek estig. Utoljára az Ábrahám-féle háznál (Szamosújvár, Felső-víz-utcza), láttam nehány évvel ezelőtt ilyen égő mécset, mit néhai Ábrahám Antal volt városi hivatalnok helyezett a kép elébe – saját kezűleg.

Égő szentelt gyertya
Nem egy-két háznál égetnek minden szombat délután szentelt gyertyát (Gyertyaszentelő Boldogasszony, febr. 2.) a Szűz-Mária tiszteletére. Némely helyütt a gyertya (3 órától estig) az asztalon ég; más háznál a falon függő Szűz-Mária képe mellett két felöl lévő tartókba teszik az égő gyertyákat.

Barka-égetés
Egy-egy háznál zivatarkor, szentelt barkát (virágvasárnap) vet­nek a tűzbe, hogy Isten óvja meg a házat a mennykőcsapástól. Más helyütt ilyen alkalommal is csak szentelt gyertyát gyújtanak, vagy szentelt vízzel* (vízkereszt napja) hintik be a szobákat és a ház népe buzgó imában kéri az Urat, hogy a város határától, háza környékéről távoztasson el minden bajt.

Az új ház beszentelése
A háztulajdonos addig be nem költözik újon épült házába, míg a pap azt az egyház szertartása szerint be nem szentelte.

Kék-ruha
Nemcsak a nők, hanem még a férfiak is viselik a kék színű ruhát. Egyik fogadásból, másik szokásból ölt magára kék ruhát. A. azt fogadja, hogy egy évig minden szombaton, B. egy évig minden nap, C. egész életén át kék-ruhát visel…

Új évre dáláuzi-t és húsvétra kátá-t és pászkát
szoktunk csinálni. Minden örmény ház követi e szokást (L. a “Táplálkozás” czimű czikkelyt. (VIII)).
*Megtörtént Szamosújvárt a következő eset: Éjszaka zivatar támad; felkel ágyából a házi asszony, előveszi a szentelt vizet, megjelöli homlokát a szentkereszt jelével, behinti az egész szobát… és aztán újra lefekszik. Reggel ő ébred fel elébb és férje ágya felé tekint. “Mit csináltál férjem uram, hiszen arczod egészen tentás, aztán ágyneműd is csupa tinta.” – “Látnád, hogy milyen vagy te, az ördög nem feketébb náladnál. Nézz csak a tükörbe!” ­De az asszony nem a tükörbe, hanem az almáriomra nézett, hol egymás mellett két egyen­lő nagy üveg állott. Ő onnan azon éjjel a szentelt víz helyett a sötétben a tintás üveget vette kezébe.