Örmény fohász

Ismét és ismét békességben könyörögjünk az Úrhoz. Fogadj el, ments meg és irgalmazz.

Így emlékezem a szövegre egy majd 100 éves kis liturgia fordítást tartalmazó könyvecske nyomán. (Egyben emlékezzünk az egykori fordítókra is!)
A keleti liturgiák tele vannak különféle könyörgéssorozatokkal. Különböző neveken. A göröghöz viszonyítva megfelel a „kisektériának”, csak a szövege összetettebb. Többször is elhangzik egy-egy szertartásban. Alkalmas arra, hogy időnként fohász gyanánt éljünk vele. Kifejezve a megismételt mondatkezdőszóval a vágyunkat felélesztve, hogy – állandóan – Isten jelenlétében járjunk. (Hisz Ő mindig is lát minket.) És ott még a kérésünk, hogy fogadja el imánkat (annak a szándékát) hisz úgy hisszük- tartjuk: irgalma végtelen. Legyen tehát az idézet bármely dolgunk kezdő-befejező fohásza. Egy pillanat elég a felidézésére.

Dr. Sasvári László