Örmény származású tudós kapta
az idei orvosi Nobel-díjat
A Nobel-bizottság hétfői bejelentése szerint az amerikai David Julius és a libanoni születésű, örmény-amerikai Ardem Patapoutian kapta az orvosi Nobel-díjat a hőmérséklet érzékeléséért és tapintásért felelős receptorok felfedezéséért.
A Svéd Királyi Akadémia döntése szerint 2021-ben David Julius és Ardem Patapoutian kapja megosztva az orvosi Nobel-díjat – jelentették be hétfő délelőtt. David Julius a csípős paprika hatóanyaga, a kapszaicin segítségével 1997-ben fedezte fel a TRPV1 receptort, amely a bőr hőérzékelésért felelős idegvégződéseiben található. Ardem Patapoutian örmény-amerikai molekuláris biológus új ioncsatornák azonosításával a PIEZ01 és PIEZ02 nyomásérzékeny receptorokat és működésüket fedezte fel.
Mindkét kutató hiányzó láncszemeket azonosított, amelyek áttörést jelentettek annak megértésében, ahogy az idegrendszerünk a minket körülvevő világot, a hőt és a mechanikai hatásokat érzékeli. A kérdésre, hogy van-e a díjazott kutatásnak köze a koronavírus-világjárványhoz, a díjat odaítélő bizottság tagja rámutatott, hogy az elmúlt év során a vírus távolságtartást kényszerített az emberekre, akik ráébredtek, milyen fontos az ölelés és a másik közelségének érzékelése.
„Az idei Nobel-díjasok úttörő felfedezései lehetővé tették számunkra, hogy megértsük, a meleg, a hideg és a mechanikai erő hogyan indíthatja be az idegimpulzusok működését, amelyek lehetővé teszik számunkra, hogy érzékeljük és alkalmazkodjunk a világhoz” – írja a Nobel-bizottság indoklása.
Ardem Patapoutian, a kaliforniai Scripps Research professzora 1967-ben született Bejrútban, Libanonban, örmény családban. 1986-ban vándorolt ki az Egyesült Államokba, ahol állampolgárságot szerzett.
A díjazott tudósok megosztják a 10 millió svéd korona értékű díjat és folytatják kutatásaikat. David Julius, a San Francisco-i Kaliforniai Egyetem professzora 1955-ben született, és Brighton Beach-en nőtt fel, ahol akkor nagy számban éltek orosz zsidó emigránsok. Egy 2020-as önéletrajzi cikkben, amelyet a rangos, idegtudományi Kavli-díj elnyerése alkalmából írt, Julius bemutatta családja zsidó gyökereit: „egy tengerparti brooklyni környéken nőttem fel… itt landoltak az olyan kelet-európai bevándorlók, akik, mint az én nagyszüleim, elmenekültek az antiszemita cári Oroszországból a jobb élet reményében.” A Massachusetts Institute of Technology végzettjeként Julius pályafutása során az emberi érzékszervek kutatásával foglalkozott, az érintést, a fájdalmat és a hőérzékelést vizsgálva. Kutatásaihoz többek között kapszaicint, a chili paprikában lévő vegyszert használta, hogy átlássa, hogyan érzik az emberi idegvégződések a meleget.
A Nobel-díjat odaítélő bizottságnak nem volt egyszerű kapcsolatba lépni az idei orvosi-élettani díjat elnyerő tudósokkal, csak rokonok segítségével tudták elérni a két nyertest. Amikor végül sikerült felhívni őket telefonon, mindkét kutató nagyon meglepődött és igen boldog volt – tette hozzá Thomas Perlmann, a stockholmi Karolinska Intézet Nobel-közgyűlésének titkára. Ardem Patapoutiant a hír késő éjjel érte, amikor a fiával együtt az ágyban nézte a díjazottak nevének hivatalos bejelentését. David Juliust kora reggel tájékoztatta az intézet, a tudós és felesége azt gondolta “valaki bizonyára telefonbetyárkodik”.
David Julius kapcsán a díjnak magyar vonatkozása is van. Julius és munkatársainak egyik legnagyobb eredménye a kapszaicin (a paprika csípős anyaga) érzékeléséért is felelős TRPV-1 ioncsatorna felfedezése, jellemzése. A kapszaicin hatásainak kutatásában több magyar kutató végzett úttörő munkát. Ifj. Jancsó Miklós az idegi eredetű (neurogén) gyulladásokat kutatta, különös tekintettel arra, hogy a fájdalom hogyan csillapítható kapszaicinnel. Ezt a kutatási vonalat folytatta Szolcsányi János és folytatja ma is a szegedi Tudományegyetemen kutató Jancsó Gábor. A kapszaicint ma már világszerte gyógyszerként alkalmazzák idegi eredetű fájdalmak csillapítására, külsőleges kezelésként.
Az élettani-orvosi Nobel-díjnak eddig három magyar vagy magyar származású kitüntetettje volt. Bárány Róbert (1876-1936), aki Svédországban élt, 1914-ben kapta a díjat „a vesztibuláris apparátus (egyensúlyszerv) fiziológiájával és kórtanával kapcsolatos munkáiért”. 1937-ben Szent-Györgyi Albert (1893-1986) kapta a kitüntetést „a biológiai égésfolyamatok terén tett felfedezéséért, különösen ami a C-vitamin és a fumársav-katalízis felfedezését illeti” – ő az egyetlen magyar tudós, aki idehaza folytatott kutatásaiért kapta meg a díjat. Az Amerikában letelepedett Békésy György (1899-1972) „a fül csigájában létrejövő ingerületek fizikai mechanizmusának felfedezéséért” 1961-ben kapott orvosi Nobel-díjat.
Források: Index, Szombat
