Misztótfalusi Konferencia a Hegyvidéken
A betűmetszésben rövid idő alatt olyan jártasságra tett szert, hogy – amiként ő maga írta – az övénél szebb betűket nem öntött senki Amszterdamban. Misztótfalusi Kis Miklósnak köszönhetjük az örmény nyelvű könyvnyomtatást, hiszen királyi megrendelésre ő öntötte az első örmény betűket, melyeket könyvnyomtatáshoz használhattak. Az ő emlékére tartottak konferenciát a Hegyvidékiek.
Misztótfalusi Kis Miklós
Alsó-Misztótfalu, 1650 – Kolozsvár, 1702. március 20.
Tanulmányai:
Alsó-Misztótfaluban,
1662-től Nagybányán,
1666-tól Nagyenyeden.
1677-től tanító Fogarason.
Misztótfalusi Kis Miklós amszterdami évei
1680-tól Amszterdamban a könyvnyomtatás mesterségét kezdte tanulni Willem Blaeu és Dirk Voskans műhelyében. Nemcsak a szedést, nyomást, hanem a betűmetszést és öntést is megtanulta. A betűmetszésben rövid idő alatt olyan jártasságra tett szert, hogy – amiként ő maga írta – az övénél szebb betűket nem öntött senki Amszterdamban. Tanulóideje három esztendeig tartott, de gyors előrehaladása mesterét annyira kielégítette, hogy most már ő fizetett Misztótfalusi munkájáért.
Most már maga látott hozzá, hogy a távoli, idegen városban a magyar bibliát kinyomtassa. Saját nyomdát alapított, mely hamar virágzásnak indult , sok megrendelést kapott. Temérdek munkája közepette is legfontosabb volt számára a magyar nyelvű biblia kinyomtatása. Költségeinek fedezésére 2500 aranyat kért hazulról, de miután az otthoniak megtagadták a hozzájárulást, a maga költségén folytatta a nyomtatást. Maga metszette hozzá a betűket, és saját pénzén vásárolta hozzá a finom hollandi papirost.
Misztótfalusi nemcsak jó és szép kiállítású, de hibátlan és tökéletes szövegű magyar bibliát akart létrehozni. Ő maga is mint teológiát tanult és nyelvész sokat javított a szövegen, s ebben segítségére volt több, Hollandiában tanuló magyar diák. E javításoknak a híre eljutott szűkebb hazájába is, ahol menten azt a vádat koholták ellene, hogy meghamisítja a bibliát. Ezért Teleki Mihály megbízta a Berlinbe induló Kolozsvári István gyulafehérvári tanárt, látogasson el Amszterdamba is, hogy Misztótfalusit eltérítse a biblia nyomtatásától.
Kolozsvári meg is érkezett Amszterdamba, s küldetéséhez híven rá akarta venni Misztótfalusit a munka abbahagyására. Miután ő nem volt hajlandó eredeti célkitűzésétől eltérni, Kolozsvári panaszt tett ellene az amszterdami egyháztanács előtt. Az egyháztanács színe elé idézte Misztótfalusit, de az ahelyett hogy helyt adott volna Kolozsvári panaszának, még buzdította is Misztótfalusit a munka folytatására. Ő tovább is haladt a munkájában, és 1685-ben elkészült vele.
A biblia első példányát elküldte Teleki Mihálynak, aki elragadtatással vette kézbe a gyönyörű könyvet, szövegét is teljesen hibátlannak találta. Teleki kezdeményezésére elhatározták otthon, hogy Misztótfalusit hazahozatják. Az útiköltség céljára 200 aranyat küldtek neki, amelyet Misztótfalusi vissza akart küldeni, mert nyomdája már oly mértékben fellendült, hogy ilyen segélyre nem volt szüksége. Eszébe jutott azonban, hogy az otthoniak emiatt megsértődnének, s ezért a maga pénzéből is megtoldva, szétosztotta a küldött összeget a Leydenben és Utrechtben tanuló szegény magyar diákok között.
Misztótfalusi Kis Miklós örmény, georgiai betűi – Az örmény nyelvű könyvnyomtatás előzményei
Elsőként velencei mester, neve ismeretlen Jacques Sanlecques francia betűmetsző Christoffel van Dyck (Dijck) betűmetsző Maté Dzareci, az első örmény nyomdatulajdonosnak dolgozott Amszterdamban. A nyomdát Voszgan püspök irányította. 1662-ben adták ki a Breviáriumot, 1664-ben pedig a Hymnáriumot (himnuszgyűjtemény).
Voszgan püspök Marseillesbe költözése után 12 évig nem nyomtattak örmény könyvet Amszterdamban. Az új nyomdász, Mattheus Hovhanneszján anyai nagybátyjával, Thomas Nuricsanyján püspökkel körülbelül abban az időben érkezett Marseillesből Amszterdamba, mikor Misztótfalusi már befejezte a betűmetszés tanulását Dirk Voskens műhelyében.
Misztótfalusi tanulóéveiben sokat foglalkozott görög, szír, héber és a keleti betűk javításával és a hiányzó matricák vésésével. Hovhanneszján családi neve helyett szülővárosa nevéből képzett Vanantecinekhívták. Később a nyomdáját is csak ekként emlegették, s ezzel a névvel került bele az örmény nyomdászat történetébe. Vananteci háromféle betűt rendelt tőle. Elsőként készített betűi nagyobbak és vasta-gabbak voltak. A kiemelést szolgáló nagybetűinek dőlése egyenletesebb volt; betűi hasonlítottak van Dyck betűihez. Misztótfalusi sokkal büszkébb volt georgiai betűire, mert azt gondolta, elsőként készítette el ezeket. Ma már tudjuk, hogy kb. 60 évvel korábban Rómában elkészítették őket nem királyi megrendelésre. Misztótfalusi georgiai betűi nem voltak túl sikeresek, mert nem ismerte őket, s leegyszerűsítette a finom görbületeket. A hozzá érkezett, természetesen kézzel írt betűkkel kapcsolatban nem kaphatott semmiféle segítséget, erős bennük az örmény betűk hatása. Latin betűi viszont világhírűvé váltak.
Főbb amszterdami munkái
1685-ben a magyar nyelvű Bibliát adta ki saját költségén 3500 példányban, úgy a maga egészében
1685-ben készítette el az örmény betűket, ame-lyeket kisebb változtatásokkal mind a mai napig használnak az örmények világszerte. Mechitar 1670 körül meghozatta Misztótfalusi betűit Amszterdamból. Nem tudjuk, megtalálhatók-e még Velencében.
1686-ban külön a Zsoltárokat és az Újszövetséget is közel 4500 példányban.
1689 őszén visszaindult hazájába. Kolozsváron telepedett le, ahol 1693-ban nyomdát alapított. Csaknem kezdettől fogva haláláig könyvek kiadásával, valamint azok javításával és bővítésével foglalkozott. Helyi megrendeléseket követően megbízásokat kapott Lengyelországból, Németországból, Svédországból, Angliából. Dolgozott a grúz fejedelemnek, Cosimo de’ Medici toszkánai hercegnek, a Vatikánnak, a bécsi jezsuitáknak, kínaiaknak is. Az ő nevéhez fűződik az első magyar nyomtatott szakácskönyv kiadása, amiben 213 recept van. Életművének része a Janson néven ma is ismert betűtípus, amely az amszterdami tartózkodása végeztével értékesített betűkészletéből származik.
Az ő nyomdájában készült művek
Szent Biblia (Amszterdam, 1683)
Psalterium (1683)
Hymnarium (1685)
Szent Biblia (1685)
Haller János: Hármas Istoria (1695)
A genevai szent gyülekezetnek Katechismusa, (fordítás, Kolozsvár, 1695)
Szent Dávid királynak soltári (1686)
Újtestamentom (1687)
Retractatio (Kolozsvár, 1698)
Szakáts mesterségnek könyvetskéje (1698)
Werbőczi István: Tripartitum (1698)
Emmanuelis Alvari: E Societate Jesu (1699)
Szent Siklus (1700)
Historia Sacra (1701)
Szenczi Molnár Albert: Discursus de summo Bono, a’ leg-főbb jóról… (1701)
Nyéki Vörös Mátyás: A földi részeg szerencsének és ditsőségnek állhatatlan lakodalmában tombolók jóra intő tsengetyűje… (1701)
Summa Controversiarum Theologicarum (1701)
Fundamenta Theologiæ Didascalicæ (1701)
Páriz Pápai Ferenc: Életnek könyve (1702)
Garizim és Ébál (1702)
Misztótfalusi Kis Miklós által írt és nyomtatott művek:
Siralmas Panasz; Istennek Kolozsváron fekvő nagy haragjáról, abból származott egynéhány súlyos ostoriról, és annak nevezetesen az 1697. Esztendőben, Pünköst Havának 6-dik napján iszonyú tüzzel való megpusztításáról. Mellyben e Városnak siralmas sorsának lerajzolását és a megtérésre való Intést Istenhez nyújtott áhitatos Könyörgő Ének rekesztibé. Emlékezetnek okaért irattatott M. Tót falusi K. Miklós által. (Kolozsvár, 1697)
Kegyességgel, Betsülettel, közönséges Munkával érdemlett igazság koronája (Bethlen Elek halálára írt gyászversek). Mellette külön czímlappal: «Ehez adattatik egy közönséges halotti oratio.» (Kolozsvár, 1697)
Apologia Bibliorum Anno 1684. Amstelodami impressorum, út & Orthographiae in iis observatae … (Claudiopoli, 1697)
Maga személyének, életének, és különös tselekedetinek Mentsége. Mellyet az Irígyek ellen kik a közönséges Jónak eránt meggátolói, irni kénszeríttetett. (Kolozsvár, 1698)
Emlékezete
Enyedi kollégista társa, Pápai Páriz Ferenc versben búcsúztatta halálakor, s ezt Erdélyi Féniks Tótfalusi Kis Miklós… c. alatt Bod Péter 1767-ben ki is adta Nagyenyeden. Németh László drámája, az Eklézsiamegkövetés (1946) Misztótfalusi tragédiáját dolgozta fel. Válogatás jelent meg műveiből Tordai Zádor bevezetőjével (1954); Jancsó Elemér Misztótfalusi Kis Miklós öröksége címmel írt róla az Utunkban (1954/10); Szabó Lajos Mentség c. drámában elevenítette fel a közel három évszázados nyomdásztragédiát (1955), a darab azonban csak jóval később került színre Temesvárt, amikor is a főhőst Sinka Károly, Pápai Páriz Ferencet Fábián Ferenc és Bethlen Miklóst Mester András játszotta (1970). Az 1970-es évek elején a Papír- és Nyomdaipari Műszaki Egyesület a kiemelkedő teljesítményt nyújtó könyvművészek, tipográfusok, grafikusok számára Tótfalusi Kis Miklós-díjat alapított a tiszteletére.
Erdélyi féniks (1974) c. kötet jelent meg Jakó Zsigmond bevezetésével és jegyzeteivel, melyek a híres nyomdász helyét tisztázzák a magyar művelődéstörténetben. A kötet szerkesztőjét előadásra hívta meg a nagybányai magyar szabadegyetem (1978); a szülőfaluban irodalmi múzeum alakult Molnár József református lelkész fáradozásai nyomán. Ennek a gyűjteménynek 1990 óta lelkes adományozója támadt Molnár József nyomdász-író, a müncheni új Látóhatár szerkesztőjének személyében, aki Tótfalusi Kis Miklós firenzei betűinek nyomában c. alatt lapjában szakmailag illusztrált és nemzetközi bibliográfiával ellátott tanulmányban tárta fel neves elődje nyomdaművészeti jelentőségét. Az általa egész Európából összegyűjtött anyag átadására és a régi parókia épületében elhelyezett, megújított múzeum avatására 1991. szeptember 7-én került sor Misztótfaluban. A múzeum falára emléktábla került, s az adományozó felolvasta Misztótfalutól a világhírig c. írását. A müncheni adományt Sütő András köszönte meg, s Bálint Tibor értékelte az örökséget, amely “csiszoltabb anyanyelvhez juttatott, Európához segített közelebb bennünket”.
A felújult Misztótfalusi Kis Miklós emlékezete szellemében a Helikon Szöveggyűjtemény rovatában tett közzé anyagot (1991/8), a Korunk pedig magyar fordításban jelentette meg Horst Heiderhoff A betűművész Kis Miklós modern felfedezése c. tanulmányát (1992/6).
Ugyancsak 1991-ben Misztótfalusi Kis Miklós Közművelődési Egyesület alakult Nagybányán, a város és a vidék művelődésének fellendítésére. Az Egyesület, amelynek elnöke Pohl Antal, majd Dávid Lajos, szerepet vállalt az évenkénti koltói Petőfi-nap, a nagysomkúti Szilágyi Domokos-, a koltói Teleki Sándor-évfordulók megszervezésében, a környék magyar művelődési együtteseinek támogatásában, egy nagybányai EMKE-könyvtár és EMKE-otthon létrehozásában, egy nagybányai EMKE-füzetek c. könyvsorozat kiadásában.
