Az Új nemzeti Kiválóság Program
ösztöndíjasai az Örmény Klubban II.

Récsei Péter: Birodalmak küzdelme a dél-kaukázusi régióért

Rendhagyó decemberi klubestet tartottunk az Orlay utcában december elsején. A meghívott vendégek mindketten a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészet-és Társadalomtudományi Kar Történettudományi Intézet, Armenológiai Tanszékének hallgatói és a címben jelzett Új Nemzeti Kiválóság Program ösztöndíjasai. Kiss Péter és Récsei Péter mindketten bár örmény identitás nélkül, de ifjúságuk hatalmas lendületével és elkötelezettségével tanulmányozzák az örmény történelmet, irodalmat, és olyan mélyen, részletekbe menően ismerik választott tudomány területüket, ami irigylésre méltó. Köszönettel tartozunk nekik, hogy igyekeznek teljeskörűen megismerni mindazt, amit csak lehet ebben a tárgykörben és azt is, hogy hosszú évekre van mág muníciójuk, ötleteik, hogy milyen irányba terjesszék ki kutatásaikat. Alábbiakban Récsei Péter Birodalmak küzdelme a dél-kaukázusi régióért című előadásának írott verzióját adjuk közre. Az előadásról filmfelvétel is készült, melyet hamarosan Youtube csatornánkon tekinthetnek meg. (a szerk.)

Récsei Péter: Birodalmak küzdelme a dél-kaukázusi régióért

Dolgozatom és előadásom témáját a 2020 őszi események adták, amely jól látható módon kerültek felszínre a világsajtóban. Ugyan nem áll szándékomban a harci drónok és pilóta nélküli repülőgépek hatékony hadviseléséről szólni, de kutatási témámban mindenképpen szeretném a történelmi struktúrák által értelmezni azt, hogy hogyan jutottak el a hadviselő felek a 2020 őszi fegyveres konfliktusig Hegyi-Karabah birtoklásáért. A tavaly ősszel – orosz közvetítéssel – megköttetett békét illetően, és a történelmi struktúrák vizsgálatát követően levonhattuk azt a következtetést, hogy a fegyverszünet aligha tartós stabilitást hoz a térségbe. A kutatásunk többek között azért is fontos, mert Európából nézve és a hadi történések és beszámolások alapján értelmezhetetlen a fegyveres konfliktus oka.

Kutatásom újdonsága többek között elméleti koncepcióm megközelítésén nyugszik. Dolgozatom a Fernand Braudel (1902–1985) által megalkotott longue durée-t, vagyis a hosszú időtartamot használja, amely az adott történeti időszakok sajátosságait és mozgatórugóit helyezi elemzésének középpontjába; szemben a politikai- és eseménytörténettel, amelyet a történések elsődlegesen jól látható tüneteinek vél csak, amelyek leegyszerűsítik az értelmezést. A longue duréeáltal megalkotott struktúrák és a különböző fókuszú időtartamok mélyebb betekintést adhatnak egy-egy történés hátterébe. Ennek fényében azt tűztük ki célul, hogy a hosszú időtartam módszerével vizsgáljuk meg az újabb életjelet adó karabahi konfliktust, amely máig a térség legnagyobb örökül hagyott terhe. 

A longue durée feltételezésünk szerint olyan perspektívából segíti megközelíteni a karabahi konfliktust, amely a történelem mélyebb szöveteibe is betekintést enged. Nemcsak a szembenálló felek történelemből fakadó viselkedését érthetjük meg, hanem a térség problémáinak megoldásához egy lépcsőfokot is jelenthet. Ezen struktúrák értelmezésével szabályszerűségeire, esetleg jövőbeni valószínűségére is választ találhatunk. A nemzetközi jog eredménytelenségére válasz a hosszú időtartam, amely megfelelő értelmezési tartományt hozhat létre. 

A két perzsa–orosz háborút lezáró békék, az 1813-as gülisztáni és az 1828-as türkmencsáji békék kialakították az egészen 1991-ig orosz befolyású és irányítású területet az Araksz folyó határával. Az Araksz tehát azt jelentette, hogy a cári hódítás eddig tudott eljutni, amely meghatározta a térség problémáinak kialakulását is. A hosszú időtartamban tehát a tér: Hegyi-Karabah, és az idő: a 19. század első fele így áll össze modellem egyik fő sarokkövévé.

A vallási struktúra 
A vallási struktúrát – és az ezután következű struktúrákat – meghatározzák a Braudel által inspirált időtartamok. A vallási struktúra elemzésénél lényeges különbözőségként megjegyzendő a vallási megosztottság, a cári-, majd a szovjeturalom hatása és a keresztény vallás látszólagos egyeduralma a 90-es évektől.

Vallás: geográfiai idő
A geográfia a vallás területén kiemelkedő hatású. Ugyanis a hegyvidékeken a keresztény, a laposabb, alföldi területeken a muszlim vallás volt a meghatározó, amely által az etnikai csoportokat is nagy pontossággal meg lehet állapítani. Az eltérő vallási rituálék és identitások összeférhetetlenné tették a területen belüli asszimilációt, amely tartós vallási struktúráról árulkodik az örmények és a tatár/türk/török népek tekintetében. 

Vallás: társadalmi idő
A társadalom működését a korábbi évszázadokban a vallás uralta és formálta. August von Haxthausen (1792–1866) porosz származású bárót I. Miklós cár (1825–1855) bízta meg azzal, hogy mérje fel birodalma vidéki viszonyait. Írásai a 19. század közepén jelentek meg, amelyekben a dél-kaukázusi tapasztalatairól is beszámolt. Haxthausen báró útileírása alapján a különböző szemlélet- és gondolkodásbeli különbözőségekre is rávilágít. A kereszténység, amelyhez az örmények tartoznak, meghatározó volt a társadalmi normákat illetően a vizsgált 19. században, hiszen az útirajz írója kiemeli a vallások civilizációs különbségeit. Ez kutatásunkban azért fontos kiemelni, mert arra is választ keresünk, hogy miből adódtak/adódnak a gondolkodásbeli eltérések a területen élőkben. 

Vallás: individuális idő
Az individuális idő az az idő, amelyre még a ma élő emberek egy része vissza tud emlékezni, ez felel meg leginkább az eseménytörténet leírásának. Egy adatra, változásra szeretném felhívni a figyelmet az elmúlt 30 év történéséből: a vallási struktúra esetében 1994-től 2020 őszéig úgy tűnt, hogy a muszlim vallás és identitás eltűnt a Karabah Köztársaság területéről, de 2020 novemberében egyik napról a másikra Shushi/Shusha és Agdam mecsetében újra megszólalt a müezzin. 

A gazdasági struktúra 
A gazdasági struktúra megalkotása után olyan szabályszerűségekre lettünk figyelmesek, amelyek megalapozhatták az örmények iránti ellenszenvet a Dél-Kaukázusban. Ugyanis nemcsak keresztény testvérként tekintettek az oroszok az örményekre, hanem mint a gazdaság mozgatóira, egy kozmopolita népre. A bakui és a tifliszi örmény polgárság és kereskedőréteg megerősödését nem nézték jó szemmel a helyiek és a cári vezetés sem. 

Gazdaság: geográfiai idő
A gazdasági struktúrát merően meghatározza a geográfia és annak történelmi időbelisége. Az 1922-ben létrehozott Kaukázusontúli SZSZSZK egy tömbként kezelte a Dél-Kaukázus három országát, aminek gazdaságföldrajzi oka is volt. A 11 millió lakossal rendelkező tagköztársaságon belül megfigyelhető volt a cári időkben kialakult kereskedelmi, ipari, infrastrukturális és energetikai egymásrautaltság. Ezek a század vége fele válnak igazán fontos fegyverré Szovjet-Azerbajdzsánnak, így a geográfiai idő kiemelkedő fontosságú a konfliktus kezelését/elmérgesedését illetően. 

Gazdaság: társadalmi idő
Alekszej Ermolov (1777–1861) 1823-ban Karabah Tartomány felmérését rendelte el, amely alkalmas az adóösszeírás eredeti szándékán túl társadalmi és gazdasági következtetések levonására is. A felmérés részletezi, hogy melyik népcsoport mennyit adózik. Ezt kutatásomban összesítettem, amelyből az olvasható le, hogy az örmény népesség Karabahban nem alkotott többséget, mégis ez a csoport fizette az adók többségét, amely gazdasági és adófizetési képességükről is árulkodik. 

Gazdaság: individuális idő
A gorbacsovi éra alatt a térség igazi katasztrófák elé nézett. Az 1986-os csernobili atomkatasztrófa után leállították a metsamori atomerőművet, amely az örmény energiatermelés igen nagy hányadát adta. 1988-ban Leninakanban földrengés pusztított, amely a mai Gyumri térségében humanitárius katasztrófát eredményezett. Ugyanebben az évben kezdődött meg az örmény-azeri politikai krízis, amely a szumgaiti pogrom után mérgesedett el igazán. Szovjet-Azerbajdzsán a Szovjetunió történetében példátlan módon elzárta a gázvezetéket, amely az atomerőmű leállítása után lehetetlen feladat elé állította az örmény vezetést. Mindezen gazdasági csapások ellenére a függetlenedő Örményország 1994-ben megnyerte a háborút. A de facto Karabah Köztársaság pedig a mai napig gazdasági összeköttetésben áll Jerevánnal, amely létezésének alapját jelenti/jelentette.

Az etnikai struktúra 
A 18–19. századi etnikai struktúrára ráépült az etnikai különbözőségek elnyomásával a Szovjetunió. Ugyanakkor megjelent a modern értelemben vett nemzetképződés, amelyből a nacionalizmus fejlődött ki. Gyakorlatilag ez húzódik a konfliktus és a harcok érvrendszere mögött.

Etnika: geográfiai idő
Egy-egy népcsoport megtelepedése a földrajzi terület kínálta lehetőségektől is függ. A Dél-Kaukázus nyugati része vízben gazdagabb terület, mint a mai Azerbajdzsán keleti része. A hegyláncok földrajzi zónákat alakítanak ki, amely meghatározza a völgyi közösségek életét is. Az időjárás okozta szezonális elszigeteltség gyakran a Kaukázus magas etnikai-nyelvi sokszínűségének okaként tekintik. Az etnikai problémák és a területi határok meghúzásának első megmérettetése a szovjeturalomhoz köthető. Amikor az Azeri Forradalmi Bizottság elnöke többek között Karabahot is az örmény szocialista barátoknak ajánlotta. Sztálin ezzel nem értette egyet, amihez földrajzi érveket is felsorakoztatott. A szakirodalmak leginkább Sztálinhoz kötik Karabah Szovjet-Azerbajdzsánhoz való csatolását, de a longue durée által én úgy látom, hogy ez a folyamat már korábban elkezdődött, és nem lehet egyetlen mozzanathoz, történelmi pillanathoz kötni.

Etnika: társadalmi idő
Az örmények számára a cári birodalom nemcsak a gazdasági prosperitást, hanem egyfajta „Európa hatást” is jelentett, amelyből a nemzettudatuk is táplálkozott. A társadalomban kialakuló törökellenesség már legalább egy évszázados folyamat, amelynek legsúlyosabb példája az örmény népírtás. Karabah esetében a tartós nyelvi és kulturális elnyomás is negatívan hatott.  Ugyanis örmény nyelvű iskolák nem léteztek a szovjet időkben Karabahban, dacára az autonóm státusznak. 

Etnika: individuális idő
A karabahi örmények számos alkalommal kérelmezték csatlakozásukat Szovjet-Örményországhoz, amelyet 1988-ban is elutasított a legfelsőbb szovjet. Ennek hatására az Örmény Legfelsőbb Tanács támogatta az egyesülést, amely az azeriek számára már politikai fenyegetés volt területi integritásuk megbontása felé. A karabahi háború 1994-es lezárását követően a terület monoetnikussá vált.

Összegzés
Szeretném leszögezni, hogy kutatásom és annak modellje nem alkalmas arra, hogy egyfajta receptet adjon a politikai krízis és a háború megakadályozása érdekében. De arra alkalmas, hogy a formálódó békekötéseknél döntéselőkészítő szerepet töltsön be.