Kézdi Vásárhely

Az Országos Széchenyi Könyvtár Kézirattára alapján

A szöveget az eredeti írásmód szerint közöljük

Az 1864. év május 7-ről 6670. sz. alatt a Felséges Királyi Főigazgató Tanácstól jött rendeletben zárt kérdő- vagy tudakozó pontjaira Pesty Frigyes úrnak e következendő a Felvilágosítás.

1. Kézdi Vásárhely várossa fekszik Kézdiszékbe, Három- és azokkal egyesült Miklósvár székek egyikében, önálló törvényhatósággal. Jelenleg áll két fő részből, tudniillik Kézdi Vásárhely régi székely városból és Kantfalvából, mellyel 1849-be a forradalom lecsendesedése után egyesült.

2. Mostani neve Kézdi Vásárhely, ezen a néven esmeretes országszerte, más nemzetek nyelvén is ezen névvel neveztetik.

3. Régebbi neve Torja vására volt.

4. Eredetét, formálódása idejét homály fedi, annyi azonban világos, hogy Zsigmond királynak és császárnak 1427. évben “ad seniores siculorum sedis Kézdi” intézett s eredetileg meglévő parancsában úgy fejezi ki, hogy “mindenik székben van egy királyi városa, civitas regalis, certis libertatibus insignita, mely városok közül egyik a megmondott mi városunk” oppium Torja Vására.

Ezen néven neveztetik boldog emlékezetű Mátyás, II. Ulászló királyok, úgy Izabella, jelesen János királynak 1562-be költ királyi levelében, mely nevezet helyett a nemzeti fejedelmek alatt a Kézdi Vásárhely várossa nevezetén említtetik, mint Báthori Kristófnak 1588-ba, Báthori Gábornak 1608-ba, Bethlen Gábornak a bartzai tábor helyén 1612-be, Segesváron 1616-ba, Kolozsváron 1618-ba október 5-ről és (idősebb) Rákóczi Györgynek 1634- s (ifjabbik) Rákóczi Györgynek 1652-be költ megerősítő, védő és szabadalmi leveleikből megtetszik, melyek eredetileg ezen város levéltárában tartatnak.

Ezen eredeti kiváltság és adományozó királyi és fejedelmi leveleket támogatja az Approbata Constitutioban III. 78. titt. codificált törvénycikk, hol Kézdi Vásárhelynek privilegiumai, a Mátyás király (valójában: Zsigmond király – az OSZK megjegyzése) által 1427-be adott kiváltságos levél értelmében a Maros Vásárhelyével egyenlőknek határoztatnak, nemkülönben a Compillata Costitutio III. 8. titt. 6,7,9. artivullussaiban is 1663-ból ezen néven említtetik.

5. Eredeti lakói tiszta székely-magyar népfaj, jobbrészint a körül fekvő falvakból települtek. Nem nagy időt számítva kezdettek megtelepülni, részint kereskedés, részint mesterség szempontjából másfajú lakosok is, mint németek, örmények, románok stb., kik azonban a magyar nyelvet csakhamar igyekeznek elsajátítani.

6. Írott okleveleink a 4. pont alatt idézteken kívül más nincs, nép ajkáni hagyomány után annyit felvilágosításul tehetünk, hogy anyafészke a ¾ órára fekvő Alsó és Felső Torja volt, melyen vásárok tartattak, de a sokáig fennállott őserdők közt való hazatérők között szerencsétlenség esett, ezért felsőbb rendelet folytán főleg a baromvásárok tartása lerendeltetett Alsó Torja határának legalsó részére, az úgynevezett Torja vize környékéhez, melynek jobb partja jelen elnyúló magoslaton, az úgynevezett Mézes oldal tetjén kovácsmesterek ülepedtek le, mely hely ma is Kováts szernek neveztetik. Ezen mesterek közül kellett hogy a település kezdetét vegye. Később pedig megerősödvén elszakadott anyahelységétől, Torjától, s lett önálló helység, a Torja vására neve helyett a Kézdi Vásárhely nevet öltvén fel, mint Kézdiszéknek főbb vásáros helyisége.

7. Kézdi Vásárhely városa maga is szántóföldekre van építve, melynek elnyúlásain telepedtek meg a tulajdonos családok. Gabonatermő mezeje két fordulóból áll, az egyiket három láb (dűlő) teszi tudniillik: Epres, hihető a keleti végén lakásodó hegy karén termett eperről, és a Hosszú és Belső Sándorból, nevét a hagyomány és oklevelek szerént vette Apor Sándorról, néhai tulajdonosától, ki a tatárok fogságába esvén, hogy magát kiválthassa, kéntelen volt ezen dűlő birtokokat vagy itteni nevezet szerént lábföldjeit eladni.
A második áll kettőből: Tanorok nevét vette a Márkosfalva felé vivő út végénél fennállott Tanorok kaputól és marhacsordák helyétől, és a Herbát lábból, ezen nevezet eredete esmeretlen.

Folyói. A Rátzok pataka, mely nevezetét veszi az eredetétől nem messze lakó Rátz nevű családoktól, kiknek birtokain keresztülfoly. Az 1849. évben Kézdi Vásárhellyel történt csatlakozás előtt Felső Fejér megyéhez tartozott Kanta falvát némű részben megválasztotta Kézdi Vásárhelytől.

A Torja vize, nevét veszi a két Torja közti lefolyásától. Továbbá az 1500 lépésnyi távolra a kantai és kézdi szentléleki határt megválasztva a városi közönség lisztelő malmára folyó Kászon vize, neve a kászonszékbőli folyásától van.

Kaszálói. A két árok köze, lápos és vizenyős hely, mely az Epres nevű szántók alatt nyúlik el, neve a víz lecsapolására időnként tett árkolásoktól van.

Vagynak még több részeken jelentéktelen kaszálói és szántóföldjei, de tekintve az egyes birtokosság birtokainak kiterjedését, az magában teszi Altorjának, Alsó-Felső Csernátonnak, Szent Katolnának, Oroszfalunak, Sárfalvának közelebb fekvő határait, ami többszörösön nagyobb a valóságos városi mezőterületnél.

Fekvése ezen városnak az Ojtozi szoros és Csíkba vezető birodalmi utak vonalában esik, a kereskedésre nézve igen kedvező helyen, piaca a hétnek csaknem minden napjain több mint 40-45 népes falvak lakói által látogattatik. Nagyszerű kereskedést űz Moldva és Oláhországgal, főleg lovakkal, csizmákkal és kalapokkal.

Erdelye. Kézdiszékben a Kászon rétin felyül úgynevezett Katros erdeje, nevét vehette a közepén lefolyó és a heyek oldalait kotró Katrosa patakától. Áll két főbb hegyláncolatból, úgymint a Katros patakának bal partján nyúlik el a Feketehegy láncolata, jobb partján pedig a több nevezeteket bíró Holdos hegy láncolata. Ez utolsó négy ágba nyúlik bé a Kászon vizéhez, úgymint Alsó, Felső és Nagy Hodos vagy Veses, mely elválasztja Kézdiszéket Kászonszéktől.

Vagynak ezen erdőségben több mezőségek vagy kaszálóhelyek, melyek nevezeteiket vagy fekvőségektől, vagy az erdőoldalok külön nevezeteiktől veszik, így a Hodos említett néveni hegyláncolat is.

Kintses fejmező, a Kászon Jakabfalva és Polyán határaira rúg, nevét veszi szájhagyomány szerént attól, mintha ezen helynek biznyos rejtékében arany forrás lenne, melynek titkát csak bizonyos magyarhoni egyének tudván, azok időnként lejönnek, s a folyó aranyát elviszik. Ezen aranyforrás felkeresésére sok szerencsekísértők tettek próbát, de az aranyforrás mindaddig fel nem találtatott, hanem van ezen magoslaton egy kedves vizű forrás, mely az ottan legelő csordának bőv italul szolgál.

2. Nyíres, bővön termi a nyírfát
3. Orotás, az irtásról.
4. Nagy és Kis Gubás.
5. Varga hegye.
6. Kőszál és, az itt függő meredek kőszálról.
7. Roth kút, bőv vizű forrás.
8. Hosszukó, fekvéséről.
9. Salamás.
10. Nomonácz.
11. Hontsokos.
12. Szép csere, már elpusztított szép cserefa terményeiről.
13. Asztagláb, asztag forma hegycsúcsáról.
14. Veses fej.
15. Kászonköz. A Kászonszék határa melletti fekvéséről.
16. Keresztfa, az országút mellett felállítva volt keresztfáról.
17. Víz mellyéke, a Kászon vizének mellette elfolyásáról.
18. A tétel nem szerepel az eredetiben (az OSZK megjegyzése)
19-21. Felső, Közép és Alsó Hodos.
22. Disznó kosár, régebben nyári legelőre s télben is makkra disznókat legeltetvén, az azok számára csinált kosározásról és
23-24. A tétel nem szerepel az eredetiben (az OSZK megjegyzése)
25. Nagymező, kiterjedéséről.
A Feketehegy láncolaton lévő kaszálóhelyek:
26. Orbai kertre rúgó nyakmező, az Orbai család szomszéd kertjéről.
27. Közmező.
28. Kismező.
29. Cinkorán.
30. Bélmező.
31. Fejér kút, szejkés ízű, fejér színű forrásáról, mely az ottan legelő szarvasmarháknak kedves ízű itallal szolgál.

Vagynak még mellék nevezetű részek, de jelentéktelenségek tekintetéből említést nem érdemelnek.

Havasa a Ketskés, ketskésfark és Zsíros nevű. Ezen hegy fekszik a Kárpát hegyláncolatnak Moldva felé nyúló azon részén, hol az addig keletre Bereczkig nyugotról egyenes vonalba jővén, itt azonnal megtörik, s egyenes szegeletet formálva menetét keletről észak felé folytatja.

Határai: a revindicalt havasok és Moldva (a revidicalt nevezet onnan van, hogy régebbi háborúzások alkalmával egyes helységek havasaiból a török több helységeket elfoglalt volt, melyek a törökkel kötött utóbbi béke alkalmával visszaadattak Erdélyhez). Azon revidicalt helységek mideddig a kormány által kezeltettek, jövedelmeit a kormány vette, ezen évben azonban hosszas perlekedés után az illető községeknek visszaadattak. A Moldva felőli határát egyfelől a közhatár-jelül lefolyó Szaloncz vize és az ezen Szaloncz patakával szembefolyó Ketskés pataka teszi. Ezen erdőség a Ketskés és Szalocz vizétől a Kárpátok legfelső ormáig emelkedik, s északi határa az onnan a Háromszékre is bélátszó Nagy Sándor tető. Közép folyója a Zsíros pataka, mely hasonlóan a Szaloncz vizébe szakad bé, s foly bé Moldvába azon szoros völgyön, melyben az alig egy fertály órányira fekvő s nyáron nagyon látogatott, savanyúvizeiről s fürdőiről nevezetes Szaloncz moldvai kis falu fekszik.

Kézdi Vásárhely városának régebben sok bajoskodása volt több székely falvakkal, mígnem az egyenetlenség eligazítása végett az ország gyűlése által kirendelt biztosoknak, úgymint Teleki Mihály és Mikes Kelemen főuraknak sikerült a viszongást egyezség útján elenyésztetni.

Megjegyzendő, hogy Háromszéknek falvai közül egy rész erdőalji, más rész mezőfalvi. Ezek az első foglalás s azt követett későbbi osztály alkalmával úgy intézkedtek, miszerént a mezőfalvi falvak sem zárattak ki az erdőlés jótékonyságából, hanem az illető erdőalji falukkal köz élés engedtetett a közel fekvő mezőföldi közönségeknek. Ily köz erdőlési élést gyakorolt és köz élési jog illeti Kézdi Vásárhelyet is a körül fekvő több erdőalji falvak és közönségek erdeiben is.

Kézdi Vásárhely, január 18., 1865.
Benkő Pál id., főbíró
Varga József főjegyző