Harmadszorra szólt a kolomp Balatonföldváron
Ismét eltelt egy év és ismét gyerekzsivajtól volt hangos Balatonföldváron a Bagira Panzió július 31. és augusztus 5. között. Sokan már régi ismerősökként találkoztak idén, de az új emberek sem érezték kívülállónak magukat, hamar összekovácsolódott a csapat. A táborban 15 gyerek (ketten sajnos az utolsó pillanatban le kellett mondják, mert Covidosok lettek) és 8 felnőtt vett részt.
Az összeismerkedtetés feladatát idén is Judit vállalta fel, aki többször is játékos feladatokkal hozta össze a csapatot és taníttatta meg egymás nevét. Vacsoráig tartott az első nap a nevetés és játékok. Közkívánatra ismét volt pokrócos játék is (két csapatra osztva leülnek a gyerekek egy magasba tartott pokróc két oldalán. Mindegyik körben egyvalaki előre ül a két csapatból, és amikor lehull a pokróc, amelyik gyerek hamarabb kimondja a másik nevét, az elnyeri a maga csapatának. Akkor van vége a játéknak, amikor már mindenki a pokróc egyik felén ül – és így mindenki a nyertes!)
Judit és Réka nemcsak a csapatépítő játékokat tartotta, hanem a kézműves foglalkozásokat is. Idén főként a gyapjúval és az örmény mintákkal foglalkoztunk. A foglalkozások során lehetett virágokat nemezelni, mintákat kialakítani nemez alapra, illetve mintákat papírtányérba átmásolni és átrajzolni. Természetesen a képzelet hamar elrugaszkodott a mutatott mintáktól és a gyerekek kreativitása az egekig szárnyalt. Készültek nemez polipok, földgömb, szivárvány, sőt tükörtojás is. A tányérok is változatos díszítést kaptak, csak kapkodtuk a fejünket, milyen érdekes művek kerültek ki a gyerekek keze alól. Azokat is sokáig lekötötte az alkotás, akiknél nem igazán számítottunk rá.
sdr 
cof
A legtöbb étkezést ismét a panzióban töltöttük el, és bár a három fogásos ebéd és vacsora finom volt, természetesen minden étkezésnél megindult a cserekereskedelem és ki-ki cserélgette el, amit nem szeretett és örült annak, amiből többet is befalhatott. Kakaós csigámat adom egy csalamádéért! A lényeg, hogy mindenki jóllakjon a végére.
A Balatonról nem tudok sok újat mondani. Kivéve talán azt, hogy a szárazság miatt annyira alacsony volt a vízállás, hogy nemigen kellett attól tartani, hogy valaki belefullad a vízbe, inkább attól, hogy a térde felett nem is lesz vizes. Ettől függetlenül (vagy éppen emiatt) a sok vízben rohangálástól eléggé kifáradtak a fürdőzők és jól csúszott a sok keksz és ropi, meg az alma, szilva és barack tízóraira és uzsonnára. No és persze a fagyikra sem mondtak nemet (kivéve egyvalaki, aki nem szereti a fagyit – hogy lehet nem szeretni a fagyit?!?). Az alacsony vízállás (és néha a széltől kicsit hidegnek tűnő víz) mellett a strand játszótere és sportpályája is sokszor igénybe volt véve. Próbáltuk, hogy a gyerekek lemozogják a fölös energiájukat. De ilyen okból folytak a szálláson ping-pong és kosármeccsek is. Az esti lefárasztás volt annak is az oka, hogy kétszer is besétáltunk a földvári kikötőhöz, hajókat, csillagokat nézni, játszóterezni, na meg rákhalászokat figyelni.
A strandoláson kívül két „elmenős” programunk volt. Egy meleg délutánon ellátogattunk a Vizek Háza vizes élményparkba, amit idén tavasszal adtak át. Az igényesen kialakított (és a rekkenő melegben kellemes hűvösre hűtött) bemutatóterem mellett egy vizes játszótér és egy tanösvény is a része a parknak, ahol több órán keresztül vizezett és játszott a társaság. A szépen karban tartott és locsolt sűrű gyep hamar magához vonzotta a játékban megfáradtakat, akik örömmel heveredtek le a puha szőr tapintású fűbe.
A másik nagyobb program az egész napos Sümegi kirándulás volt. Busszal elmentünk Sümegre, ahol rögtön egy finom pizza ebéddel kezdtünk, majd onnan (útba ejtve egy kis ló-simogatást) felcaplattunk a várba. Az út nagyon meredek volt, de szerencsére pár perc fel lehet érni a várhoz. A várban dupla annyi időt is el tudtunk volna tölteni, mint amennyire lehetőségünk volt, mivel itt nemcsak az idegenvezető érdekes beszéde kötötte le figyelmünket (bár itt igazán lehetett volna kevésbé részletgazdagon elmagyarázni a kínzókamrában bemutatott kínzóeszközök alkalmazásmódját, és hogy melyik miért felelt meg legjobban a különböző igényeknek), hanem a változatos előadások is. Mi az íjász és nyílpuska bemutatót néztük meg, ami nagyon érdekes és látványos volt, s majd éljeneztük mi is meg azt az íjászt, aki a távolsági célbalövő versenyt megnyerte – és ő is csak azért nem talált már a végén a célba lövésével, mert már annyira sokat kellett hátrafele lépnie, hogy felmászott már a vár túlsó falának oldalába, ahonnan egyszerűen már takarásban volt a céltábla. Korhű jelmezeket, ügyes előadókat és érdekes harcászati bemutatókat láttunk. A várból egy fagyizót útba ejtve lementünk a Lovasjátékok bemutatóra. A műsor egy történetszálra felfűzve (látogatóba jön a király, aki ajándékot hoz és kap is, majd a mongol követek nézik meg, hogy mit tudnak a magyar lovasok és méri össze a két csapat erejét és ügyességét) számos szép és látványos lovas bemutató számot élvezhettünk, ahol a lovas akrobatika, a célbalövés, a lángoló akadályokon ugratás és díjlovagláson túl komikus részek is voltak. Olyan jól éreztük magunkat, hogy alig vettük észre a rekkenő meleget. Ráadásul számos kör végén a lovasok egy-egy szál virágot is kiosztottak a közönség hölgy tagjai között, s a mi lányaink közül ketten is kaptak ilyen szegfűt.
Idén ismét velünk volt a Labant család. Nemcsak a gyerekeknek örültünk, hanem a szülőknek is, mert a hét folyamán több alkalommal is élvezhettük zenei tehetségüket. Ada tanított a társaságnak egy örmény dalt, aminek refrénjét közösen énekeltük vele. Ada és Lehel bemutatott számos hangszert és mindenki élvezte a zene szépségét és ügyességüket. A búcsúestén az egész család gyönyörű koncertet adott, mi alatt még az utcán sétálók is megálltak és hallgatták az érzelmes (hol szomorú, hol felszabadító) örmény dallamokat. Ellátogatott a tábor utolsó napjára dr. Issekutz Sarolta is, aki a tábort szervező EÖGYKE elnöke, és neki is megmutathattuk az Ada által korábban megtanított örmény énektudásunkat. Aznap este sokáig ment a rohangálás és játék, nem akarózott elfogadni, hogy másnap utazunk haza.
A tábort az Erdélyi Örmény Gyökerek Kulturális Egyesület szervezte a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. pályázata segítségével. A tábor költségeit az Országos Örmény Önkormányzat további 500.000 forinttal kiegészítette. Köszönjük mindenkinek a segítséget, hogy idén is számos élménnyel gazdagíthattuk a gyerekeket.
