Az okos örmény és a dolváth
Beszámoló a XIV. Örmény Nemzetiségi Napról
2021 június 13-án – Páduai Szent Antal napján – szerencsésen megtartottuk a XIV. Budavári Örmény Nemzetiségi Napot. Az okos örmények mind ott voltak a találkozón, de dolváth, vagyis a szerencse is kellett ahhoz, hogy a gondosan megtervezett, sok fáradsággal összeállított program remekül szórakoztassa a Nagyérdemű közösséget.
10 órakor a Virág Benedek Ház termeiben gyermekhangok, udvarán vidám cicázás és okos hallgatás vette kezdetét. Sakkversenyt ígért a meghívó, volt nyertes kettő is; Sasvári Alíz és Balla Kerka miután megnyerték a sakk- partit, mozgásra vágytak, így Czárán Erzsébettel együtt hangos nevetéssel tűzdelve kergetőztek. A kézműves foglalkozást Borosnyai Klára ötvösművész irányította. Szép is lett a Czárán János I. díjas gyöngyfája és a gyöngyöktől roskadó Czárán Gabriella alkotása. Táncversenyhez készültek a gyerekek, zsűritagok: Sasvári-Merza Krisztina és dr. Czárán István. Nem könnyű ügyességi feladatot teljesítettek –hosszú időn át – a versenyzők. A feladatot nem áruljuk el, jövőre újra lesz verseny! A legjobb ilyenkor, hogy Czárán Mátyás vigaszdíjban részesült, és a táncverseny győztese, Sasvári Alíz mellett a II. helyezett Czárán Erzsébet, mint a legfiatalabb versenyző szintén díjat kapott. A verseny tisztaságát felügyelte és az adminisztrációt kezelte Merza Marcellné Mimi. A díjakat Várady Mária, a Budavári Örmény Nemzetiségi Önkormányzat elnöke adta át. Az eseményről Balogh Jenő fotói tudósítanak.
A lendületesen indult programsorozat mint az idő, haladt tovább. 16 órára együtt voltak a fellépő művészek, ami nagy biztonságot jelent a szervező számára. A gyönyörű környezet, az évszázados falak, a nyári nap – s a kedves arcok csakis jót ígértek. A közönség megtöltötte a termet, a mögötte lévő helyiséget is, az udvaron is hallgatták a műsort.
Lakatos Miklós virtuóz prímás és zenekara az első ütemtől elbűvölte a közönséget. Szívből szólt a hegedű, a cimbalom, klarinét, brácsa és nagybőgő. Johannes Brahms V. magyar táncára összehangolódtunk! Az est ragyogását Szabó Anikó művésznő Karinthy Frigyes Előszó című versével emelte. Nagy színésznő őszinte vallomása életéről, küldetéséről. Jó volt hallgatni, Vele együtt lenni.
Az ifjú előadók népes táborából újabb felfedezés számunkra Pánczél Klaudia operaénekes, aki méltán nemzetközi énekverseny díjazottja. Mi is sok-sok tapssal díjaztuk szárnyaló énekét!
Itt most Nuridsány Zoltánné Mimi elnök-asszony leveléből idézek:
Köszönöm a több mint kedves délutánt. Sikerült nagyszerű művészeket felkérni. A cigányzenészek egytől-egyig vérbeli muzsikusok, szólisták is lehetnének a maguk műfajában. A prímhegedűs üveghangjai még most is a fülembe csengnek! Tüneményes volt Szabó Anikó különösen Szilágyi Domokos játékos, fantasztikus gazdag szókincs varázsával, humorával. Régen hallottam ilyen “agytornát” még a szarkazmust is finoman adagolta a jellemábrázolásban. Mégis kísértett öngyilkossága! Miért?? Feltolult bennem Hervay Gizella síremléke, hiszen mellette sétálok el, ha Zoltán földi nyughelyéhez megyek. Ilyen összetett az ember szelleme, lelke, érzelemvilága egyaránt.
Szép hangú a “leányka”, de még finomítani kell bizonyos hangszíneit. Kellemes és bájos teremtés. A Zseninkről csak felsőfokon szólhatok. /No igen, a Zsenink: Mikó István Jászai Mari-díjas színművész, érdemes és kiváló művész, rendező, zeneszerző, népszerű szinkron-színész, Tiszteletbeli Örmény. – a szerk./ Jókedvre derített válogatott vegyes műfajú előadásával. S Te ismét megleptél a cigány temperamentummal és minden mással.
Dr. Székely András Bertalan kisebbségkutató, a Fővárosi Örmény Önkormányzat elnökhelyettese mérnöki pontossággal idézte a rendszerváltás előtti és utáni éveit. Ehhez kapcsolódott a Kárpát-medence népeinek összefogása, éppen harminc éve történt. 1991 Fekete Márciusában a marosvásárhelyi magyarokat –köztük Sütő András írót – román hordák támadták meg. Ekkor siettek segítségükre a vásárhelyi és karácsonyfalvi cigányok, bátran verték vissza a részeg oláhokat, nem kímélve saját magukat: „Ne féljetek magyarok, itt vannak a cigányok!” Mindig szívesen énekeltem cigánydalokat, de ezen az estén hálám és tiszteletem jeléül énekeltem. (Az fenti sorokban történelmi megjelölést használtam – a szerk.)
Kiváltságosnak érezzük magunkat, hogy felkérésünket elfogadta Mikó István színművész. Bármit játszik, énekel vagy verset mond, embersége megérint, szívünkbe költözik, Őt csak szeretni lehet. Mesés hangjai, szerelmes vallomása a csikóbőrös kulacsocskához, ezer érzelemre képes hangszíne szórakoztató, színészi nagyságának egy szelete előttünk állt. Az idő repült… s mi hallgattuk volna még…”Gyönyörű szép kék az ég..”
Ilyen hihetetlen színvonalas műsort csak bravúrral lehet befejezni. És Lakatos Miklós prímás, Vadász Károly cimbalmos, Bóni Zsolt nagybőgős, Váradi Gyula klarinétos és Rontó Róbert brácsás Gheorghe Dinicu Pacsirtájával zárt. Bravúrosan.
A XIV. Örmény Nemzetiségi Nap szerény eleganciával, Virág Benedek humanista költőnk ősi budai belső udvarában, kellemes ízekkel ismerkedve, kötetlen beszélgetésekben, örömben, borban – Adybandi szellemében, alkotók és közönség, együtt zártuk az estét. Az örmények, magyarörmények szorgalmasak, kitartóak, hagyománytisztelők, igényesek, szeretik az életet, – ezért hosszú életűek. A vezetők erőssége a közösség tagjainak erősségében van. Ezért köszönöm mindenkinek, hogy kitartóan látogatják a Budavári Örmény Nemzetiségi Önkormányzat rendezvényeit, az ANI –Budavári Örmény Színház előadásait. Jövőre a XV.-re visszavárunk mindenkit!
