Ősöktől az Unokákig és Erdélytől
az Újvilágig
Dr. Száva Tibor: Székelyföldi magyarörmény családok című könyv bemutatója
az Orlay utcai Plébánia Szalonjában
Statisztikai adatok: súlya 1.6 kg., 880 oldal, 360.000 szó, 2.225.000 betű van a könyvben, melyet dr. Száva Tibor- Sándor egyetemi tanár saját ujjaival ütött be a számítógép billentyűzetén.
Kezemben – inkább asztalomon, – a Székelyföldi magyarörmény családok lajstroma és története.
Kik is vagyunk mi? Sokunkban él az örmény származástudat. Milyen volt az élete az Erdélyben megtelepedett örményeknek? A Kárpát-medence új otthont adó hatalmas ország. Az örmények csakis Erdélyben akartak maradni az Óhazához hasonló Erdélyi hegyek között. És mindennek ára van-volt. Az Áni fővárosból elmenekült örmények új fogalma a „nyereséges veszteség”. Mindenből a legjobbat kihozni. A talpalatnyi földért fizetni kell, az egyenlő jogokért szintén. Adót fizettek úgy, hogy a tehetősebbek átvállalták a szegényebbek adó kötelezettségét. A hagyomány úgy tartja, hogy a betelepülők között nem volt egyetlen írástudatlan sem. Ezért követhető felmenőink születési helye, Botosány, Szucséáva, Foksány, mert anyakönyvezték a megszületett gyermekeket. Igaz, inkább csak keresztnevek voltak, de egymástól a családfő neve vagy valamilyen ismertető jegy által tudták egymást megkülönböztetni.
Újdonság számunkra dr. Száva Tibor-Sándor felfedezése, hogy olykor a testvérek sem viselik ugyanazt a vezetéknevet. Az oka az örmények emberi természetében kereshető.
1672 óta városok, templomok, közintézmények létrejötte bizonyítja, hogy egy igen szorgalmas, szívós, jó észjárású (észmozgású- ahogy Afganisztán Vártán írja ), gyarapodni akaró nép az örmény. 1672 –es év az I. Apaffi Mihály fejedelem Letelepedési engedélyének éve. És ezzel elindult a reményteli jövő.
Dr Száva Tibor 40 év munkájával felkutatta, feldolgozta, rendszerezte és a jelen tudás legfelsőbb szintjén elénk tárja őseinket.
Mivel mérnöki aggyal precizitásra törekszik, bizonyítékokat sorol, utánaszámol és ellenőriz, a legtisztességesebb hozzáállás érvényesül munkáján.
Bámulatos teljesítmény. Új megvilágításba helyezi a családok rokoni kötelékeit. Először mondja ki, hogy a népes családokban a sok gyerek megkülönböztetése érdekében más a jelző és más a családnév. Amely jelölhet származási helyet, – például Moldován, Ergérczi, Bocsánczi -, de lehet testi tulajdonság: Cheul vagy Khell ami kopaszt jelent, vagy Kövér, Sánta. Napjainkban is tudjuk, hogy dr. Hovhannesian Éghia ügyvéd – armenológus két fia különböző vezetéknevet visel: Lukács és Tarján.
Dr Száva Tibor kutatásai először saját felmenőinek kutatásával, a Szépvízi örmények eredetével indult. Ám a szerteágazó életutak egész Erdélyt, Bánságot behálózták. Nagy városok és kis települések szellemi motorjává vált az örmény előrelátás, tudásvágy. Másik érdekes jelenség, amely csakis ilyen mélyreható kutatásban értékelhető: a szerző rámutatott arra, hogy a lófőszékely Zakariások szívesen vállalták az örmény Zakariás családba a beolvadást, s egy idő után magukat magyarörményként tartották számon, holott csak a feleség örménysége örményesítette el a családot. A Hankó, Hankovicsok úgyszintén.
Fontos tudnunk: a családjukért élő erdélyi örmények sohasem örménységüket fitogtatva váltak sikeres közösségért élő emberekké. A magyar társadalomban lehetőséget találtak vagy teremtettek! a közjóért való küzdelemre, egészen a vértanúságig.
Elsősorban jó magyarok voltak –„magyarabbak a magyarnál” – a magyar nemzet gazdasági, kulturális felemelésére áldoztak az Aranka György Nyelvmínelő Társaságtól az Urmánczy Nándor országgyűlési képviselő Ereklyés Országzászló intézményének kezdeményezéséig.
Színes , szellemes, szédületes könyv. Mennyi információ egy-egy mellékmondatban. Egész életutak, dicső és áldozatos életek.
Dr. Száva Tibor-Sándor szerénységére vall, hogy az őt ért kritikát komolyan veszi, mint például Udvarhely örményeinek elégedetlenségét, és válaszul megszerkeszti a Székelyudvarhelyiek lajstromát. Szerényen megjegyzi: még 20-30-40 évre lenne szüksége, hogy a teljes Kárpát-medence örmény anyakönyveit felkutassa, megjelentesse.
A Fővárosi Örmény Klub közönsége kapva kapott ezen a lehetőségen, egészséget és hosszú munkás éveket kívánva szűnni nem akaró vastapssal ünnepelte a kiváló munkát elénk tárt dr. Száva Tibort. Várady Mária kérdésére, hogy hogyan is fejezhetnék be ezt a könyvbemutatót, Száva Tibor góbé felmenőit sem megtagadva így válaszolt: „ aztán ügyelj magadra, és gyere el a temetésemre, mert ha nem jössz el az enyémre, én sem megyek a tiedre!”
Dedikálás, agapé, hosszadalmas, véget nem érő beszélgetés következett.
Dr. Issekutz Sarolta elnök-asszony, aki egy kis kihagyás után újra velünk van, a rendezvény Háziasszonyaként köszöntötte a közönséget. A Fővárosi Örmény Klub által olyan nélkülözhetetlen sorozatot indított el 25 évvel ezelőtt, hogy mindenkori látogatói felemelő élmény birtokában távoznak azzal, hogy jó örménynek, magyarörménynek lenni. Szükség van a magyarörmény identitás alapon szerveződő közösségre, ahol jól érezhetjük magunkat. A Papp (Der der) család és a népes Száva család is örömmel találkozott az Orlay utcai Plébánia Szalonjában. Kicsinek bizonyult a terem, hiszen a népes Papp család örömmel hallgatta az Amerikai Egyesült Államokból érkező kedves rokont, akinek a nagyapja Papp Antal és nagyanyja Papp Antalné mint házigazdák várják, üdvözlik a Klub közönségét. Hogyan?
Erről már Horváth Zoltán, a műsor első részének moderátora beszámolójában olvashatunk.
“A 2022. május 19-i Fővárosi Örmény Klub első felében “Erdélytől az Újvilágig” címmel az USÁ-ban élő magyar-örmény íróval, Papp Faber Erikával hazalátogatása és újabban megjelent könyvei kapcsán beszélgetett Horváth Zoltán György Podmaniczky-díjas műegyetemi mesteroktató, a Romanika Kiadó vezetője, Papp Faber Erika mind az öt, Magyarországon megjelent könyvének kiadója. Az első kérdésre válaszolva Erika megmutatta, hogy a klub rendezvényeinek otthont adó helyiség bejáratának két oldalán posztamensen álló míves mellszobor az ő nagyszüleit ábrázolja. A továbbiakban beszélt a Papp család erdélyi örmény gyökereiről, hogy sokakhoz hasonlóan ők is menekülni kényszerültek Trianon után, mert a család magas állásban levő tagjai nem voltak hajlandók felesküdni az új román hatalomra.
Édesapja az áttelepülés után egy ideig Németországban is dolgozott, ami később nagyon szerencsésnek bizonyult, hiszen a II. világháború után – látva a kommunista irányba tolódó országot – a kapcsolatok révén előbb Berlinbe, majd Németország nyugati részébe vándoroltak, végül a család Erika 11 éves korában települt át Amerikába, ahol szintén rokonok segítették. Szavaiból kiderült, hogy öt nyelven beszél, jelentős szerepet vállalt Amerikában is a magyar kultúra terjesztésében.
Horváth Zoltán György felidézte, hogy az általa írt “Ani, az ősi örmény főváros magyar vonatkozásai” című könyv alapján kereste meg Erika 2006-ban az angolul már megjelent könyvének magyar kiadására, amely aztán 2008-ban készült el “Égi Édesanyánk könnyei – Tizenkét könnyező Mária-kép a Kárpát-medencében” címmel, amihez aztán 2019-ben egy kiegészítő könyvecske is létrejött.
A beszélgetésből kiderült, hogy Erika maga is ír verseket, így kétnyelvűségével avatott tolmácsolója lehetett a klasszikus magyar költőknek: műfordításaiból egy kétnyelvű antológia látott napvilágot 2012-ben Budapesten.
A beszélgetés folytatásaként rövid vetítettképes előadás következett a két legújabb könyvhöz kapcsolódva. Ez előtt Várady Mária színművésznő, az Budavári Örmény Önkormányzat elnök asszonya ihletett tolmácsolásában hangzott el Mécs László “Magyar Madonna” című verse, ami után a “Szűz Mária mentőkötele – Rózsafűzér-elmélkedések színes üvegablakokkal” című kötet egyik különösen szép illusztrációja került bemutatásra. A XX. századi vértanú püspököket ismertető kötet kapcsán Erika kiemelte Boldog Bogdánffy Szilárd nagyváradi püspök örmény származását. Az idő rövidsége miatt a vetítésen Mindszenty bíboros életének főbb állomásait idézték a képek. Erika elmesélte, hogy Amerikában többször személyesen is találkozott Mindszenty bíborossal, sőt megilletődött fiatal újságíróként interjút is készíthetett vele. Befejezésképpen Várady Mária színművésznő Erikának Boldog Apor Vilmos tiszteletére a régi Székely Himnusz dallamára írott imáját énekelte nagy közönségsikert aratva.
