Az aradi vértanúk

Az itt következő összeállítás szövegei és a hozzájuk fűzött jegyzetek Az aradi vértanúk című, Budapesten 1983-ban megjelent könyvből származnak, amelynek szerkesztője és jegyzetírója Katona Tamás

1. Gróf Leiningen-Westerburg Károly Jegyzetei (részlet)

Október 4. Komor hangulat, a Damjanichcsal való tegnapi beszélgetés hatására nem tudok írni. Este cédula Damjanichtól. Mindig Vécsey kapja a legfurcsább híreket. Komáromot nem adták át, Schlick fogságban, poroszok Pozsonyban. (Az utolsó sorokat németül rövidítve írta, alig olvashatók – ez az egyik értelmezési feltételezés – a kötet szerk.) Liza levele. Porkoláb, Fegyverek. (Haynau megerősítette a halálos ítéleteket, ezért átkutatták a cellákat, nehogy a tábornokok öngyilkosságot követhessenek el – a kötet szerk.) Holnap reggel hétkor hadbíróság elé. Élet vagy halál, Uram, amint parancsolod!
Levele sógorához, Rohonczy Lipót fogoly huszárezredeshez október 6-án reggel (részlet)

„Éppen most szenvedtek ki négyen közülünk, még visszhangzanak a lövések szívemben.”

2. Lázár Vilmos 1848-i honvéd ezredes aradi várfogságban kivégeztetése előtt írt emlékirata (részlet)

Kétnapi hiú várakozás után délután végre megjelent egy dzsidástiszt egy nyílt levéllel tőle. (Báró Reviczky Máriától, Lázár feleségétől – a szerk.) Átfutottam a kedves sorokat – nem engedik, hogy meglátogasson. Fájdalmam nagy volt, de összeszedtem magamat, ne legyen a tisztnek diadala rajta – gondolám magamban -, és nem is volt. Néhány sorban válaszoltam. A távozó után az ajtó becsukódott. Összegörnyedtem mélyen égető fájdalmamban, szememből könnyek perdültek ki. El voltam választva a világtól, s ami nekem e világon legkedvesebb, nőmtől.

3. Schweidel József Aradi fogságom naplója (részlet)

Valóban ne adnának kegyelmet nekünk? Az utolsó pillanatig olyan reménykedve bizakodom, hogy nem is tudom magam átengedni a halál gondolatának. Adalbert fiam egész délután nálam volt, és ez a látvány elszomorít; a kedves, derék fiú adta át nekem szeretteim, drágáim utolsó szíves üzenetét. Zárom ezeket a sorokat, és remélem, hogy október 6-án örvendetesebb érzésekről számolhatok majd be. Ezt a három ív papírt, amelyen hűségesen megírtam aradi fogságomat, adják át feleségemnek, Domicának, ha bele nem pusztul bánatába.

4. Damjanich János levele Leiningen-Westerburg Károlynak

Ma reggel (1849 október 4-én – a kötet szerk.) megérkezett egy gránátostiszt futárként az ítéletünkkel. Nem sejtek semmi kedvezőt, mert szegény Emíliámat nem engedték be, pedig volt engedélye, hogy bejöhessen hozzám. Amit Isten ad, kedves öregem, el kell viselnünk, mint oly sok háborús veszedelmet; keményen és félelem nélkül nézzünk szemébe a kaszásnak, és próbált férfiként álljuk ki azt, amit ránk mértek. Vigasztaljon Isten, jó barátom, mennyire szeretnélek látni! Igaz barátod, Damjanich

5. Dessewffy Arisztid levelének fennmaradt töredéke

Az a bizonyos evőeszköz, amellyel Tonim (Dessewffy első felesége és unokahúga, Újházy Antónia – a kötet szerk.) mindig étkezett, a női óra, amellyel Kálmán (Dessewfy Kálmán, a vértanú testvére – a kötet szerk.) Velencében megtisztelte, üvegképekkel díszített ágya, az éjjeliszekrény és a kockadíszes adassék nagyon szeretett feleségemnek, Emmának (Dessewffy második feleségének, Szinnyei Merse Emmának -a kötet szerk.) A többivel Albert fivérem (Dessewffy Albert volt testőr, a vértanú öccse – a kötet szerk.) rendelkezzen belátása szerint, csak a Kálmán fivérem javára szóló megjegyzés a végrendeletben maradjon meg.

6. Kiss Ernő levele lányának, Bobor Györgynének

Kedves jó Róza!
Megadás Isten akaratában (ez a levél október 5-ről való – a kötet szerk.) illik egy vallásos, művelt asszonyhoz. Ezért kérlek téged, ha csak egy kicsit szeretsz: mellőzz minden hiábavaló exaltációt, hanem őrizd meg egészségedet gyermekeidnek és téged forrón szerető atyádnak, Ernő
(részlet az aradi minorita rendház naplójából)

A három áldozat arcra borulva, Kiss Ernő hátrabukva feküdt a sánc árkában a nap lementéig. Kiss Ernőt a lövések közelről érték, bőrébe fúródott a lőpor, s a füst befeketítette arcát.

7. Nagysándor József levele Vinkler Brunó minorita szerzetesnek

Kedves tisztelendő úr – tisztelt barátom!
Szíves ígérete szerint méltóztassék Pestre Schmidt János rokonomnak, Kalocsára Nagysándor Imre érseki orvos bátyámnak s Lugosra Ungváry János rokonomnak néhány vigasztaló sorokat írni; ezen fésűt és inggombot szíveskedjék a bizonyos pesti irományokkal s gyűrűvel (mivel Nagysándor József az unokahúgát akarta feleségül venni, külön esketési engedélyt kellett kérnie az esztergomi érsekségtől. Ezt az engedélyt és a jegygyűrűt küldte vissza, mint erről Vinkler Brunó minorita szerzetes visszaemlékezéseiből értesülhetünk… – a kötet szerk.) elküldeni, ezekre kéri tisztelő barátja, Nagysándor József

8. Poeltenberg Ernő levele feleségének, Arad, 1849 október 5. (részlet)

Te is, hőn szeretett Pauline-om, érzem! megbocsátod mindazt a keserűséget, amit életemben okoztam neked! Megbocsátod, hiszen mindig a jóság angyala voltál! – Ó, mennyire fáj a szívem, hogy nem láthatlak, nem csókolhatlak többé. Légy hát erős, jó Pauline-om, légy erős irántam érzett szereteted kedvéért, gondold meg, hogy gyerekeid vannak! hogy értük kell élned!! Szerencsétlen Ernőd

9. Vécsey Károly levele feleségének (részlet)

Drága, imádott Linám! szeretett, erényes, legkedvesebb feleségem! Látom, ez életem utolsó pillanata – meg kell halnom, tehát még egyszer Isten veled, óvjon Isten, vezessen minden lépésedben utolsó leheletem, Lina, hogy odaát egy jobb életben bizonyosan újra egyesülünk. – Isten veled, jó lélek; és bocsáss meg mindazért a fájdalomért, amit talán akaratlanul is okoztam neked; csókollak, csókolom kedves lányomat – lányodat -, Gizellát. Isten veled.
Október 6. reggel 6 órakor. Szerencsétlen Károlyod

10. Aulich Lajos (Vinkler Brúnó minorita szerzetes visszaemlékezése – részlet)

A vizsgálaton vagy kihallgatáson a haditörvényszék minden kérdésére ez volt a válasza:

„Királyom parancsára esküdtem hűséget a magyar alkotmányra – s eskümet halálomig meg kell tartanom.”

Úgy is volt, mert az esküt szem előtt tartva élte utolsó percéig híve volt az ügynek.

11. Török Ignác tábornok (Baló Béni református lelkész visszaemlékezése Kacziány Géza lejegyzésében – részlet)

…Török fejéről lehull parókája, mely kopasz fejét födte. A hideg őszi levegőtől az agg katona sírógörcsöt kapott.
– Nem szégyelli magát – kiáltott rá Tichy a lóról -, sírni, mint egy gyerek!
Török kiegyenesedett, befödve fejét. 
– Szégyellje magát ön, hóhérlegény! S ezzel büszkén ment a bitó alá, miután bajtársait előbb sorban megcsókolta. Amint a kötelet nyakára tették, szívszélhűdés érte, s mint halottat kötötték föl.

12. Knezic Károly (Baló Béni református lelkész visszaemlékezése Kacziány Géza lejegyzésében – részlet)

Knezic Károly eddig folyton imádkozott magában. Ő volt az egyetlen, ki szemüveget viselt, s ez leesett szeméről, mikor a porkoláb őt (a reglement rendelkezése szerint) odataszította a hóhérlegényekhez. Knezic utánahajolt, hogy fölvegye.
– Hagyja ott! – rivallt rá Tichy őrnagy. 
– Lát maga az akasztófán úgyis.
Knezic megvetőleg nézett rá, s fellépett a zsámolyra. Pár perc múlva ő is az örök bíró előtt állott.

13. Láhner György (Baló Béni református lelkész visszaemlékezése Kacziány Géza lejegyzésében – részlet)

Harmadik áldozat Láhner volt, ki nagy léleknyugalommal halt meg. (Johann Schükl cs. kir. hadbíró százados igazolása Franz Bott hóhérnak Láhner György kivégzéséről)

Bizonyítvány
mellyel igazoljuk, hogy Franz Bott hóhér 1849. október 6-án felségsértés bűntette miatt halálra ítélt Láhner Györgyöt Aradon kötél által kivégezte, és e foglalatosságnál a kellő ügyességet és jártasságot tanúsította. Ezt saját kezű aláírásunkkal hitelesítjük. A cs. kir. katonai különleges vizsgáló bizottság részéről:
Arad, 1849. október 6. Schükl hadbíró százados Josef Tichy őrnagy a cs. kir. 25. sorgyalogezredben