Gajzágó Salamonra emlékeztünk

Az Állami Számvevőszék és a Nemzeti Örökség Intézete meghívására vehettünk részt október 22-én, a Számvevőszék első elnökére, az örmény származású Gajzágó Salamonra és egyben az ÁSZ 150 évvel ezelőtti alapítására emlékező jubileumi ünnepségen, a Fiumei úti Nemzeti Sírkertben.

Hagyományos koszorúzással emlékezett korábbi elnökeire az idén 150 éves Állami Számvevőszék a Fiumei úti Nemzeti Sírkertben. A 1870-ben alapított első független magyar Számvevőszék első elnökének, Gajzágó Salamonnak síremlékénél tartott megemlékezésen beszédet mondott Domokos László, az ÁSZ elnöke, Mátrai Márta, az Országgyűlés háznagya és Radnainé Dr. Fogarasi Katalin, a Nemzeti Örökség Intézetének főigazgatója.

Az ÁSZ 150 éve a közpénzek őre és 30 éve a demokrácia pénzügyi garantőre. Az első független magyar Állami Számvevőszék 1870-ben jött létre. Az Országgyűlés független pénzügyi-gazdasági ellenőrző szerveként másfél évszázada a közpénzek őre. Működését 1949-ben, a kommunista berendezkedés idején megszüntették, ezáltal mintegy négy évtizeden keresztül nem volt független közpénzügyi ellenőrzés Magyarországon. Az Állami Számvevőszék 40 év után, 1989. október 23-án jött létre újra a Harmadik Magyar Köztársaság kikiáltásával egyidejűleg. Működését hivatalosan 1990. január 1-jén kezdte meg ismét, a magyar demokrácia pénzügyi garantőr szervezeteként.

Domokos László megemlékező beszédében – összekötve az ÁSZ történetét az október 23-i nemzeti ünneppel – rámutatott: „1956-ban bátor honfitársaink felemelték a hangjukat az idegen elnyomókkal szemben, és saját kezükbe vették a nemzet sorsát. A szabadág puszta szeretetétől vezérelve összefogtak, és cselekedtek a hazáért. Így volt ez 1848-49-ben is, amikor először megfogalmazódott az elvárás egy olyan intézmény iránt, amely függetlenül felügyeli, elszámoltatja a Kincstárt és a köz javára azt nyilvánossá teszi”.

Mint mondta: „Szabadság nincs felelősség nélkül. Egy magyar ember akkor lesz szabad, ha hazája is szabad, ez viszont sok munkát igényel. Felelősek vagyunk tehát magunkért és egymásért is. Értékteremtő ellenőrzéseinkkel nekünk is arra kell sarkallnunk a közpénzt felhasználókat, hogy felelősséggel tartoznak minden egyes elköltött adóforintért, hiszen egy ország közpénzügyi helyzete az egyik legfontosabb tényező a haza fejlődése szempontjából.” Hozzátette: Mi, a Számvevőszék munkatársai a hazánkat úgy segíthetjük leginkább, a haza oltárán akkor áldozhatunk, ha a szilárd, szakmai alapokon álló ellenőrzéseinkkel, elemzéseikkel és tudásmegosztó tevékenységünkkel valóban előmozdítjuk a közjót, a közpénzügyek átláthatóságát, a közpénzek és a közvagyon hatékony és célszerű felhasználását.”(1)

A Számvevőszék első elnöke

Már 1848 tavaszán elragadja a szabadságszeretet héve, s beáll a Zrínyi honvéd zászlóaljba. Részt vesz a szerb támadók ellen vívott ütközetekben. Hadnagyi rangban van, mikor súlyos sérülést szenved a móri csatában. Elfogják az osztrákok, s gyalog kísérik Bécsbe, majd a königgrätzi börtönben sínylődik.

Itthon holtnak hiszik, elsiratják szülei és testvérei. Apja az 1849. év őszén tartott túri vásárban van, amikor egy magas, rongyos ruhájú fiatalembert lát közeledni, s akiben fiát ismeri fel. Nem sokáig marad az apai házban. Birtokára, az erdélyi Némára költözik, hol csendesen gazdálkodva várja a haza sorsának jobbra fordulását. Visszavonultságában szépírói tevékenységet folytat. Előbb Sali Bánk álnéven, majd saját nevén írt beszélyeit a Hölgyfutár című lap közli. Békesi című, a kolozsvári színház által 40 arany pályadíjjal jutalmazott történeti drámáját a pesti Nemzeti Színház is bemutatja. Majláth Margit című színművét a kolozsvári színház adja elő.

1861-ben Belső-Szolnok vármegye főjegyzője lesz. A közgyűlésben mindig nagy figyelemmel hallgatják a megnyerő külsővel megáldott szónok szép beszédeit. 1863-ban Szamosújvár követnek választja a császár által összehívott nagyszebeni tartománygyűlésbe, melyet ő — magyar képviselőtársaival egyetemben — bojkottál. 1867-től Belső-Szolnok vármegye főbírája lesz, s a megye díszkarddal tünteti ki. Szamosújvárt képviseli az utolsó erdélyi, majd a pesti közös országgyűlésen. Később a képviselőház alelnöki tisztét is ellátja. 1870-ben az állami számvevőszék elnökévé választja a parlament. Ezt a miniszterekével egyenrangú állást ő tölti be először az országban. 1892-ben történt nyugalomba vonulásakor így méltatja a Vasárnapi Újság:

e fontos és nagy felelősséggel járó tisztet 22 éven át közmegelégedésre viselte. Ez állásában nemcsak a kezdet nehézségeit sikerült legyőznie, hanem az új intézmény működését oly szerencsésen irányozta és állandósította, hogy az ma egyik legtökéletesebb szerve alkotmányunknak.

Ugyanekkor a király titkos tanácsosi rangot és I. osztályú vaskorona-rendet adományoz neki, valamint a főrendiház örökös tagjává nevezi ki. Ettől kezdve túrpásztói birtokán, az apja által ültetett vén akácok zöldellő lombjai alatt tölti nyarait. A túrkevei vasútvonal kiépítésében, s a gazdasági kiállításban való közreműködéséért díszpolgárságot adományoz neki városa. Az oklevél átvételekor e szavakat mondja:

Szeretem Túrkevét. Ebből a határból vittem szívemben az erőt az élet szövevényes útaira. Mindig visszavonzott valami. Bizonyosan az ellenállhatatlan szeretet e föld iránt — s visszatértem.

1898. március 9-én távozik az élők sorából. Túrkeve középületein fekete zászló tudatja a gyászos eseményt. A politikai közélet képviselőin, népes rokonságán kívül szülővárosának küldöttsége is elkíséri utolsó útjára.(2)

Források:
1. www.asz.hu
2. Kósa Károly: Az első számvevőszéki elnök – Gajzágó Salamon (www.kosakaroly.hu)