Emlékezés dr. Mártonfi László egyetemi tanárra

Péter H. Mária

Mártonfi László nevéhez fűződik az 1948-ban létrehozott Marosvásárhelyi Gyógyszerészeti Kar Gyógyszerészeti kémiai tanszékének létrehozása és annak vezetése. Mártonfi László gyógyszerész egyetemi tanár és felesége, szintén gyógyszerész, így már egyetemista koruk óta, mind a magánéletben, mind a szakmában egymást segítették, és mint házastársak egymást jól megértve egy szép, tartalmas kiegyensúlyozott családi és szakmai életet éltek.

Mártonfi László egy olyan örmény eredetű családból származott, amelyben több orvos, gyógyszerész és tanár is volt. Szamosújváron született 1903. január 2-án. Édesapja, dr. Mártonfi Lajos geológus, biológiatanár, a helybeli gimnázium alapítója és 25 éven át igazgatója volt. Az Erdélyi Múzeum-Egylet megbízásából, Gr. Eszterházy Kálmánelnök és Dr. Brassai Sámuel alelnök ajánlásaival, még ifjú korában több éven át földtani kutatásokat végzett és tudományos anyagot szolgáltatott a múzeum gyűjteménye számára. Édesanyja Merza GabriellaMerza Emanuelleánya. Ebből a házasságból 4 gyermekük született: bátyja István (1895-1966), aki a Ferenc József Tudományegyetemen 1919 márciusában orvosi diplomát szerzett, majd Szilágysomlyón „mindenki orvosa” lett. A középső fiú, László, aki már a román tannyelvű I. Ferdinánd Király Egyetemen kapott gyógyszerész oklevelet és húgai: Erzsébet, aki még gyerek korában meghalt valamint Margit, aki később gyógyszerész asszisztens lett. Az apja korán 1908-ban elhunyt, és így az édesanya özvegyen nevelte a négy majd három kiskorú gyermekét. 

Dr. Mártonfi László (1903-1973)

Mártonfi László 1909 és 1913 között a kolozsvári római katolikus elemi iskolában tanult, majd ezután a piarista gimnáziumban, 1920 és 1922 közt pedig Szilágysomlyón folytatta tanulmányait, ahol bátyja, István már orvos volt. Itt, a római katolikus gimnáziumban érettségi vizsgát is tett. Betegsége miatt egy évig otthon maradt kényszerpihenésen, majd Kolozsvárra ment, ahol 1923–1924 között dr. Kohn Gyula (sz. 1893). gyógyszerészdoktor (oklevél 1914, doktori okozat 1917) Egyszarvú gyógyszertárában gyakornokoskodott. Ezzel megkezdte a gyógyszerészi pályáját, majd az egy év letelte után, 1924 őszén beiratkozott a román tannyelvű I. Ferdinánd Király Egyetemre, ahol sikeresen elvégezte tanulmányait. 1927-ben megkapta gyógyszerészi oklevelét 246/1927–28. számmal. Jó és szorgalmas tanuló lévén már egyetemi hallgató korában, 1926. október 1-től dr. Pamfil l. P. Gheorghe professzor vezette Gyógyszerészeti Intézetben gyakornoki beosztásban (kinevezésének száma: 151 599/15) december 1926), dolgozott. Valószínű meg voltak munkájával elégedve, mert 1928. május 1-től ugyanitt tanársegéd lett (kinevezésének száma: 62 122/ 1. mai 1928). Ez idő alatt Pamfil professzor irányítása mellett elkészítette doktori értekezését, amelyet 1931-ben védett meg a gyógyszerészdoktori fokozat eléréséért. Doktori értekezésének tárgya a Nátrium-, Calcium- és Magnéziumsók előállítása természetes anyagokból: kősó, gipsz és dolomitból, valamint ezeknek a természetes anyagok anionjainak felhasználása.

Közben már a doktori fokozat elnyerése előtt, 1930. április 1-jén kitűnő eredménnyel vizsgát tett a Munkaügyi- és Egészségügyi Minisztérium bizottsága előtt a gyógyszertári vezetőgyógyszerészi címért. 1931-ben ugyanezen minisztériumok által szervezett versenyvizsgán Bukarestben is részt vett, hogy gyógyszertár nyitására jogot kapjon. Ezen a vizsgán a több mint száz jelentkező közül hetedikként 19-es átlagjeggyel végzett (a maximálisan elérhető jegy a 20 volt).

Mártonfi professzor1949. március 22-től az 1968/69-es tanév végéig, nyugdíjazásáig tanított és vezette az általa alapított tanszéket. Kezdetben, mikor a tanszéken még nem volt más oktató, a gyakorlatokat is ő tartotta. A négy később három szemeszteres gyógyszerészeti kémia oktatásán kívül 1951-től 1962-ig a merceológia, a gyógyszerészi áruismeret féléves tantárgy tanítását is elvállalta. 1962-től nemcsak magyar nyelven, hanem románul is tartotta az előadásokat. Így ő volt a gyógyszerészeti kémiai oktatás megteremtője. Előadásai gazdag oktatói, valamint gyakorló gyógyszerészi tapasztalatait tükrözték és a rendszeresség, a tökéletes érthetőség jellemezte őket. Kinevezése után feleségével és Zsófia kislányával együtt áttelepültek Marosvásárhelyre, ahol felesége előbb az egyetemi, később kórházi gyógyszertárban dolgozott nyugdíjazásáig.

Tehát, Mártonfi professzor 1949. március 22-től az 1968/69-es tanév végéig, nyugdíjazásáig tanított és vezette az általa alapított tanszéket. Kezdetben, mikor a tanszéken még nem volt más oktató, a gyakorlatokat is ő tartotta. A négy később három szemeszteres gyógyszerészeti kémia oktatásán kívül 1951-től 1962-ig a merceológia, a gyógyszerészi áruismeret féléves tantárgy tanítását is elvállalta. 1962-től nemcsak magyar nyelven, hanem románul is tartotta az előadásokat. Így ő volt a gyógyszerészeti kémiai oktatás megteremtője. Előadásai gazdag oktatói, valamint gyakorló gyógyszerészi tapasztalatait tükrözték és a rendszeresség, a tökéletes érthetőség jellemezte őket. Egyetemi oktatóként az elsők közt bocsátott a hallgatók rendelkezésére sokszorosított jegyzeteket. Már az első év után, 1950-ben tankönyvpótló egyetemi jegyzetet írt a 227 oldalas Szervetlen gyógyszerészi kémiai jegyzetek címen. 1950-ben, majd 1959-ben a Gyógyszerészi kémia. I. rész: Szervetlen vegyületek címen 212 oldalas kőnyomatos jegyzete jelent meg.

Az oktatói munka mellett tudományos tevékenysége is sokoldalú volt. 1956–57-ben egy jelentős új eljárást dolgozott ki a növényi olajok vizsgálatára. Ezt a VII. Román gyógyszerkönyv és még több más gyógyszerkönyv is felvette hivatalos módszerei közé. Éveken át különböző szervetlen anyagok meghatározási módszereivel és egyes alkaloidok kristálytani sajátságaival is foglalkozott, az elemi kén meghatározásának általa kidolgozott módszerét újításnak elfogadták és Újító oklevelet is kapott. Módszerét átvette a Román Gyógyszerkönyv mellett más külföldi gyógyszerkönyvek is. Tudományos kutatásainak eredményei közül kiemelkedő az olajos kontrasztkészítmények előállítása és tanulmányozása (1956). Éveken keresztül foglalkozott növényi olajokkal, elsősorban a tárolás során történő változásokkal és ezek megakadályozásával (1957). Mint szakszerkesztő munkatársa volt a Román Gyógyszerkönyv VII. és VIII. kiadását szerkesztő bizottságnak. Ezen kívül nagyszámú cikkely és több kémiai monográfia szerzője volt. Kutatásainak eredményeit 1957-től a Farmacia c. országos gyógyszerészi szaklap hasábjain közölte. Ennek a havonta megjelenő országos folyóiratnak a szerkesztőbizottságában tevékenyen részt vett élete végéig, így évtizeden át képviselte a marosvásárhelyi Gyógyszerészeti kart ennek a szakfolyóirat szerkesztő bizottságában. Számos dolgozata jelent meg a marosvásárhelyi egyetem kiadványában, az Orvosi Szemlében is, valamint a szintén Marosvásárhelyen megjelenő Gyógyszerészi Értesítőben

Dr. Mártonfi László egyetemi tanár maradandó oktatói és tudományos-kutatói tevékenységével bekerült a romániai gyógyszerészet történetébe. Így neve és arcképéről készült festménye az alapító tanárok közt szerepel az egyetem tanácstermében.

Még Kolozsváron megnősült, felesége kolozsvári polgári családból származó Pápai Zsófia, akinek apja Pápai Sándor okleveles építészmérnök, anyja Baboss Emília, testvéröccse P. Zoltán (1909-2000) később neves marosvásárhelyi sebész professzor lett. Pápai Zsófia 1904. november 19-én született Kolozsváron. Iskoláit szülővárosában a Marianumban végezte 1910 és 1922 között. Ezután ő is a gyógyszerészi pályára lépett, 1923. augusztus 1-től 1924. augusztus 1-ig, Lukács Ferenc (1882–1958) Apostol nevű kolozsvári gyógyszertárában gyakornokoskodott. Egyetemi tanulmányait ő is a román tannyelvű I. Ferdinánd Király Egyetemen végezte, ahol 1927. december 17-én a gyógyszerész oklevelet, majd 1928-ban a „libera practica” a szabad gyakorláshoz való engedélyt is megkapta. Már 1926. október 1-től dolgozott a klinikai gyógyszertárban gyakornokként, majd 1930. január 1-ig tiszteletbeli tanársegédként. Ekkor visszament Lukács Ferenc gyógyszertárába, és 1932. január 1-ig vezette azt gondnoki minőségben. Ugyanilyen beosztásban vállalta el 1932. január 1-től az elhunyt gyógyszerész örökösei tulajdonát képező Isteni Gondviselés gyógyszertár vezetését is 1938. november 1-ig. Ekkor átment dolgozni férje, Mártonfi László Diana gyógyszertárába, mint alkalmazott, beosztott gyógyszerész, ahol 1949. április 2-ig, a gyógyszertár államosításáig dolgozott.

Miután férje, Mártonfi László kinevezést kapott Marosvásárhelyre, ő is ide költözött kislányával együtt. Marosvásárhelyen 1950. augusztus 1-től 1957. december 1-ig az 1. sz. poliklinikai gyógyszertárba kapott kinevezést, majd a 101. sz. klinikai gyógyszertár steril oldatokat készítő laboratóriumának lett a vezetője 1965. január 1-ig, nyugdíjazásáig. Dr. Mártonfi László professzor 1973 október 20-án hunyt el Marosvásárhelyen. Sírja Kolozsváron a Házsongárdi temető lutheránus részébe az egykori őseinek kriptájában van. Felesége férje halála után visszaköltözött Kolozsvárra. Kilencvenöt éves korában, 2003. március 27-én hunyt el. Őt is ugyanabba a kriptába temették el. Sajnos ma a kripta kissé elhanyagolt állapotban van, de jól olvasható a tető alatti szürke táblán Merza Izsákné sírboltja.

Dr. Mártonfi László professzor a szerénység mintaképe volt és maradt egykori tanítványai és munkatársai számára. Pontossága, lelkiismeretessége példamutató volt kollégái és tanítványai részére. Igazságszerető és igényes tanár volt és ebben mindenkor következetes is maradt. Szerette szakmáját és a szakma szeretetét átültette tanítványaiba és munkatársaiba egyaránt. Emlékét kegyelettel ápoljuk valamennyien, és nekünk, akik egykor tanítványai vagy munkatársai voltunk, megadatott, hogy közelebbről megismerhettük, tisztelhettük, megszerethettük és értékeltük, mint a gyógyszerészeti kémia kiváló előadóját. Ezt ne felejtsük el, gondoljunk reá tisztelettel szeretettel és hálával. Nyugodjon békében.

Köszönetet mondok Mártonfi professzor leányának, Felméri Zsófiánakdr Széman Péter főorvosnak, a családi adatok közléséért és dr. Gaal Györgynek, kolozsvári helytörténésznek, a Házsongárdi Alapítvány vezetőségi tagjának a temetői adatok közlésért.

Megjelent az e-nepujsag.ro oldalon

Szerző