Örmény arcképek
Temesvári Liza
Az örmény arcképekkel nem ismert embereket akarunk bemutatni, hanem egykori örmény elődeink közül némelyeknek, különböző leszármazottaknál máig fennmaradt arcképét szeretném megosztani Olvasóinkkal. Ezeknek a képeknek a piaci értékét nem ismerjük – talán nem sok –, érzelmi értékük azonban felbecsülhetetlen. A sort Temesvári Liza portréjával folytatjuk.
Az ábrázolt személy
Temesvári Erzsébet 1847-ben Brassóban született, az ott élő Temesvári Lukács kereskedő és Zakariás Katalin házasságából, szüleinek harmadik, utolsó gyermekeként. A családban Lizának becézték. Liza 1864 augusztusában a brassói Péter-Pál plébániatemplomban – ugyanott, ahol megkeresztelték – ment feleségül az akkor 38 esztendős Nuridsán Antal gazdag nagyszebeni örmény kereskedőhöz[1]. Az ifjú pár Nagyszebenben kezdett önálló életet. A családi fényképalbumban megőrződött egy fénykép, ami az új házasokról készült.
Boldog házasságukból három gyermek született: Mária (1866), Antal (1869) és Teréz (1871). Liza azonban a harmadik gyerek születésekor gyermekágyi lázat kapott és rövid szenvedés után meghalt.[2]
Nemrégiben egy kedves rokon átválogatta az elődeitől rá maradt és évek óta padlásán porosodó kincseit, és talált közöttük egy levelet, amit 1871. december 14-én Temesváriné Zakariás Katalin, Liza bánatos édesanyja írt Brassóból az általa Toninak becézett vejének, benne a következő szavakkal: „Én tegnap munkába adtam Liza képit, hogy nekem oly nagyságba, mint a Nináé van, olaj festékkel készítsék el”. Így tehát meglehetős pontossággal állíthatjuk, hogy a szóban forgó festményt a gyászoló Liza házassága kezdetén készítetett fotográfia alapján valamikor 1871 decemberében rendelték meg e a szeretett nő emlékére. (Az özvegy édesapa ezután 11 esztendőn keresztül egyedül nevelte gyermekeit és egy pillanatra sem tudott megfeledkezni élete virágjában elvesztett feleségéről[3]…)
A nagyjából az életnagyság felében megfestett mellportré mintegy 45 cm x 55 cm-es keretben ovális ablakban mutatja Liza asszonyt, alig tizenkilenc évesen. A fényképpel való azonosság egészen kiváló. Bár a festményen a ruha anyagának részletei nem érvényesülnek, de a Liza gallérját díszítő brossnak és az abból függő arany zsinórnak, valamint Liza fülbevalójának ékszer-csillogását a festmény igen hangsúlyosan adja vissza, nyilvánvalóan azért, hogy a vagyonos megrendelőnek a gazdagsága megmutatására való valós, vagy feltételezett igényét kielégítse. A kép -végig leányágon öröklődve- ma Liza egyik ükunokájánál őrződik, hirdetve Liza máig megőrzött kedves emlékét.
(1) Nuridsán Antal (1828–1899) divatáru kis- és nagykereskedése mellett foglalkozott földtehermentési (azaz földkárpótlási) kötelezvények fölvásárlásával és kapcsolódó ügyletekkel, de csendestársként részt vállalt a baláni rézbánya- és kohómű 1872-es újraindításában is. 1888-ban Nagyszeben virilistái közé tartozott.
(2) Temesvári Liza ugyan Nagyszebenben hunyt el, azonban temetése Brassóban történt. A Liza sírhelyét tartalmazó temetőt az 1980-as években az akkori hatalom brutálisan felszámolta.
(3) Ez azonban nem zárta ki azt, hogy 1882-ban feleségül ne vegye Woyciechowski Adélkát (1864–1931), Antal elsőszülött Mari leányának iskolatársnőjét. (A kettejük közti 37(!) év korkülönbség miatt a családfa-programok rendre „valószínű adathiba” üzenetet adnak…)
