Az új élet dicsérete
2021 május 20-án HÉT HÓNAP kényszerszünet után újra indult a Fővárosi Örmény Klub, ahol Isten dicséretére felzengett a Hájr mer.
Már hagyományápolásnak nevezhető a minden hónap harmadik csütörtökén 17 órakor kezdődő Fővárosi Örmény Klub. Huszonöt év következetes munkája, hogy annyi baj, torzsalkodás, pénzhiány, betegség ellenére „..és mégis élünk”.
A Klub meghívott előadója Zsigmond Benedek Szongott Kristóf díjas armenológus, az ELTE BTK tanára volt. Hosszú évek kutató munkájának egy kis szeletét, az örményekkel foglalkozó, átfogó felfedezéseiből néhány konklúziót osztott meg közösségünkkel.
Jó volt hallani pártatlan bölcs szavait a főleg szórványban élő örmény kolóniák sokszínűségéről, akik mind adtak környezetüknek, hozzájárulva a többségi nemzet fejlődéséhez, és mindenütt integrálták a befogadó nemzet legnemesebb erényeit.
Így esett szó a Kárpátok övezetében élő, Lengyelországtól Észak-Moldván át Erdélyben és Délvidéken megtalálható komoly örmény közösségekről. De az Indiai erős kolónia, a jeruzsálemi diaszpóra, a francia, olasz vagy szíriai közösségek mind örménynek vallják magukat, – bár mindenik különbözik.
Az Élet, a történelmiség hozadéka, hogy egy nagy világhálózat alakult ki az ősei földjéről elüldözött örmények között. A mai Örmény Köztársaság egytizede Nagy Örményországnak.
Mi, erdélyi magyar-örmények különleges kiemelt helyet foglalunk el ezen a palettán. Menekülésünk útvonala köztudott: ANI fővárosból kiindulva, hosszú évszázadok után érkezve a Magyar Királyság határához, Csíkszépvízen, Gyergyószentmilkóson, Erzsébetvároson és Szamosújváron át Budapestig.
Zsigmond Benedek ismertette a Csíkszépvízi kéziratos örmény énekeskönyvet, mely az egyházi népénekek szövegét és dallamát is tartalmazza.
Az örményekre oly jellemző vitalitás csakis az Isten-hit szimbiózisában élt tovább évszázadokon át. Maroknyi örmény háromezer kilométerre az Óhazától! És templomokat épít, mindig a legszebbet. Énekel, mindig a legszebben, Az örmény rítust őrzi a szentmise áldozatban, mert annak díszesnek kell lennie, hiszen az a Mindenhatónak bemutatott szakrális dráma, az Eucharisztia áldozata.
Az erdélyi örmények imádságaikban őrizték a nyelvet – nyolcszáz éven át!
A magyar ajkú katolikusoktól átvettük a szent énekeket -, örmény nyelvre lefordítva. A hívek a pap csendes imádságai alatt együtt énekeltek, megvallva hitüket és közösséghez tartozásukat. Ilyen énekből kaptunk ízelítőt a „Szent vagy uram” és „Csordapásztorok” örmény nyelvű felidézésével.
Az integráció nem jelentett identitás váltást. 350 évet tudhatunk magunk mögött Apafi Mihály 1672-es letelepedési engedélye óta. Ez legkevesebb tíz generáció szórványban, Erdélyben. És 100 év óta még Erdélytől is elszakítva…
Május a Szűzanya hónapja. Illő és üdvös, hogy a májusi klubot Ave Mariaval nyissuk. Kirkósa Tünde csellóművész, Szilágyiné Kirkósa Ágnes hegedűművész és Kirkósa Tamás Péter csellóművészérzékeny játékában a szív hangjai szólaltak meg. A Luigi Bottazzo Ave Mariat játszó Kirkósa Trió minket is lelkileg a Szent Istenszülő – Szurp Asztvadzadzin félé terelt.
Egy nem közismert Francois Villon ballada vitt minket a szerzetes költő-fenegyerek imádságos világába. Balade á Notre Dame, azaz Ballada, melyet édesanyja kérésére készített a költő, hogy imádkozhassék Miasszonyunkhoz, Illyés Gyula fordításában, Várady Mária színművész értő tolmácsolásában hallhatta a szépre mindig érzékeny közönség. A rendezvény meglepetése egy gyönyörű Michael Haydn mű volt. Nehéz két csellóra és hegedűre zeneművet találni, és lám a Partiumban, Nagyváradon élő Michael Haydn zeneszerző, a Josef Haydn öccse, ránk gondolt. Ő hosszú ideig a Püspökség szolgálatában állt. Eközben épült a nagyváradi Szent László Székesegyház (1752-1779), de a fölszenteléskor szerzőnk már a Salsburg-i Székesegyház karnagya. Gyönyörű szabályos négy tételes mű a C Dúr divertimento. A fiatal Kirkósa Trió – Kirkósa Péter hegedűművészgyermekei – , oly harmóniában, gyöngéden, olykor tűzzel és mindent átható örömmel játszottak, hogy a lelkes közönség minden tétel után tapssal jutalmazta a művészeket. Mindannyian, Kirkósa Tamás Péter kifejezettem, örültek ennek a szeretetteljes családi hangulatnak, és végül a megérdemelt vastapsnak.
Igen, ez jellemezte az első Fővárosi Örmény Klubot. Dr. Issekutz Sarolta elnök-asszony, a Klub háziasszonya Flórián Ágnes irodavezető bemutatásával folytatta a találkozót. Ágnes belépése remekül sikerült. Mi tudjuk, hogy édesapja Flórián Antal színművész, aki képviselőként sokat dolgozott a magyarországi, szegedi és budapesti örményekért. A staféta jó kezekbe került, mert Flórián Ágnes máris szervezési munkába lendült. „Az úton mást is hívni kell”… és Ő szeretettel hívott minket csapatépítő kirándulásokra.
Különleges színfolt volt ezen a találkozón, hogy szerény Agapénk előtt Zsigmond Benedek vezetésével felzengett a Hájr mer. Tanúságtétel ez arról, hogy mi nem csak a templomban vagyunk keresztények és örmények, hanem MINDIG.
Ezen a délutánon újabb feladatok, lehetőségek tűntek föl előttünk; például, hogy más nemzetekhez hasonlóan vissza kell tanulnunk imádságainkat, énekeinket úgy, ahogy Bartók tanár úr szólt: „Csak tiszta forrásból.”
A szerző a Budavári Örmény Nemzetiségi Önkormányzat elnöke
