Örmény Legenda
egy tánckantáta emlékezete
Az idén, március 26-án elhunyt erdélyi örmény származású, Nádasdy Kálmán-díjas opera- és filmrendező, etnográfus Moldován Domokos 2001-ben állította színpadra az „Örmény Legenda” című tánckantátát, amely az örmény nép kereszténnyé válásának történetét dolgozza fel. A darab bemutatója éppen 20 évvel ezelőtt, 2001. június 16-án volt, a Kiscelli Romtemplomban.
Egy régi-régi örmény népdal dallamára lassan megtelik a színpad lányokkal, fiúkkal, Anahit pogány istennő szobránál áldozathoz készülődnek. A dal vad, pogány tánccá forrósodik, őrjöngésük közben ledöntik Anahit szobrát is. Átszellemült arcú lányok, rajongó tekintettel egy ifjú férfit követnek mozdulataikkal, az ifjúban Gergelyre ismerhetünk. Lassú táncukat egy gyönyörűséges saragan (örmény liturgikus ének) dallama kíséri, amit megszakít Trdat király és katonáinak hirtelen belépése.
A darab ötletének megszületésére a bemutató idején így emlékezett Moldován Domokos:
Éppen egy évvel ezelőtt történt, hogy jöttünk hazafelé Szamosújvárról, a gyönyörű örmény bazilikából, Világosító Gergely ünnepéről Avanesian Alex rendező barátommal, és azon töprengtünk, hogy különleges produkcióval kellene 2001-ben emléket állítanunk annak a különleges évfordulónak, hogy 1700 évvel ezelőtt, 301-ben az örmények voltak az elsők Európában, akik fölvették a kereszténységet. A Budapestig tartó nyolcórás autóút alatt, egy ősi örmény legenda mozzanatait felelevenítve, megszületett bennünk a történet, amelyet az idén tánckantáta formájában valóban sikerült színpadra állítanunk.
Moldován Domokos 1943-ban született az erdélyi Sajóudvarhelyen. 1965-től amatőrfilmes, népzenegyűjtéssel foglalkozott. 1966-ban végzett az ELTE Bölcsészettudományi Kar néprajz szakán, majd elvégezte a Színház- és Filmművészeti Egyetemet is. 1966-tól a Magyar Televízióban sorozatot készített a magyar parasztfestőkről, valamint az Egyetemi Színpadon rendezett. Az 1970-es évektől a Mafilmnél néprajzi dokumentumfilmeket forgatott. A rendszerváltás után másfél évtizedig a főváros V. kerületének örmény kisebbségi önkormányzati képviselője volt. 2002-ben operarendezéseiért Nádasdy Kálmán-díjjal jutalmazták.
Trdat király udvarolni kezd a Rómából menekült szűznek, Hripszimének, aki visszautasítja a király közeledését. Az egyre vadabb tánc végén Trdat dühében leszúrja az őt visszautasító Hripszimét. Trdat nővére, Khoszrovanduht és leánytársai csendben elsiratják a mártírt. Trdat katonái üldözőbe veszik a szüzeket, s megkötözve kilökdösik, majd halálra kövezik őket. Trdat király parancsára Gergelyt a legkülönbözőbb kínzásoknak vetik alá, majd börtönbe zárják.
Khoszrovanduht vezetésével – a titokban már Krisztus tanait hirdető – lányok, asszonyok Gergelynek ételt, italt, gyümölcsöt csempésznek a börtönbe. Trdat király katonáival vad mulatozásba kezd. A király tánc közben rosszul lesz. Előbb a király, majd katonái közül egyre többen az arcukat, fülüket tapogatva azt érzik, hogy disznóarcuk, fülük nőtt. A beteg király nővére, Khoszrovanduht javaslatára Gergelyt kihozzák a börtönből, mert ő az egyetlen, aki meg tudja gyógyítani a királyt és katonáit. Khoszrovanduht leánytársaival megfürdeti, felöltözteti a meggyógyult Trdat királyt, aki egy saragan dallamának kíséretében Gergely kezébe adja a szent pásztorbotot. Trdat vezetésével térdet hajtva ünneplik az örmény nép keresztény hitre térítő megváltóját: Világosító Szent Gergelyt.
Olsvay Endre, a Muzsika 2001 szeptemberi számában így ír a bemutatóról és a darabról:
„Június közepén három egymást követő estén a Kiscelli Romtemplomban előadták Melis László és Mihályi Gábortánckantátáját, az Örmény legendát. (…) 1700 esztendeje, azaz Krisztus után 301-ben, elsőként a világon vált deklaráltan kereszténnyé egy egész nép. (Az ENSZ ennek emlékére nyilvánította 2001 június 16-át az Örmények Napjává.) III. Trdat örmény uralkodó ezzel megelőzte Nagy Konstantin római császárt. Ezt a történelmi tettet jeleníti meg a tánckantáta, a hozzá vezető eseményekkel egyetemben. Találó a műfajmegjelölés: táncjátéknak, balettnek nem nevezhetnénk a kompozíciót – súlyos tartalmához, átlényegítő sugallatához, de belső léptékéhez is illő a kantáta szakrális asszociációja. Az egész produkció megálmodója Moldován Domokos, aki nem csupán rendezője és jelmeztervezője, de a Budapesti Kamaraopera művészeti vezetőjeként is felelőse volt az alkotásnak. A főként korabeli történetírók munkáira támaszkodó librettó is az ő meg Avenasian Alex producer nevéhez fűződik. (…)
A táncprodukciót nézve az a benyomásom támadt, hogy keresve sem találhatni jobbat és alkalmasabbat e művészi nyelv sokoldalúságának, intenzív kifejezőképességének demonstrálására. A Magyar Állami Népi Együttes táncosait egytől egyig dicséret illeti – magas hőfokon égve jelenítették meg Mihályi Gábor koreográfiáját; azonosultak nem mindennapos szerepükkel és a gyakorta szokatlan mozgásformákkal. Igaz, mindebben kulcsszerep jutott Aszatur Karapetiannak, aki a Jereváni Állami Népi Együttes koreográfusaként főkonzultánsi minőségben tanította be az örmény táncokat a magyar előadóknak. A pogány vadságot és a spirituális szelídséget, a kérkedő önzést és a mártírsors vállalására is kész lelkületet beszédnél ékesebben jelenítették meg a mozdulatok. Jócskán akadtak különösen szuggesztív mozzanatok: a disznóvá vált harcosok föl-le hullámzó vonaglása a földön; a király és élő lelkiismereteként vádló nővére konfrontációja; Szent Gergely gyötrelmei. Fokozott figyelmünkre tarthatott számot az a jelenetsor, amelyben a király elszánja magát a kereszténység fölvételére, ám szembe találja magát korábbi katonáival: bizony, 700 évvel később a Kárpát-medencében sem ment végbe egyszerű parancsszóra ugyanez a fordulat. A legszebb színpadkép egyúttal a legtragikusabb is. A legyilkolt leányok a földre hanyatlanak, s egy észrevétlen pillanatban addig összefogott hajuk kibomolva hullik alá. (…)
Melis László közismerten fogékony a különféle, térben-időben tőlünk távoli (vagy annak tetsző) kultúrák iránt. Noha személyes örmény kötődése nincs, eredendő megszállottsággal vetette magát a munkába. Nyolc hónapon át ismerkedett az örmény zenével, ezt követően formálódott meg benne a tánckantáta zenei matériája, amely nem egyszerűen alkalmazza vagy netán mímeli az örmény hangvételt. Számos eredeti dallamot, motívumot asszimilál, plasztikusan idomítva azokat saját, ismert zenei arcéléhez. A mű tehát -jellegét tekintve- bartóki magatartást képvisel. A hagyomány által megőrzött dallamtípusokat saját invenciójú zenével ötvözi; eredeti anyagot pezsdít föl -a hajdani repetitív művek eredményeit is felhasználva- permutációs eljárással. Az összhatást végeredményben “örményesnek” érezzük, de nem az egzotikus szuvenír talmi csillogásának szintjén. Alapvetően európai szellemű és felépítésű zene született, amely mégsem idegen az örmény hagyománytól, és semmi esetre sem azzal ellentétes tónusú vagy éthoszú. A jobb híján európainak nevezhető iskolázottságú hallgató pedig, miközben a dallamfordulataiban, ritmikájában vagy hangkészletében (például pentachord, bővített szekunddal) ismeretlen zene zamatát ízlelgeti, az összhatást egységesnek érzi önmagában is, de tánccal, történettel társítva nem kevésbé. (…)
Érdemes szólni a helyszínről, mint színtérről. A romtemplom belső tere nem egyszerűen alkalmas volt az előadásra, és nem csupán méltó volt hozzá: jóval többet nyújtott! Aki járt már archaikus örmény templomban (Ecsmiadzinban, az ősi fővárosban ma is áll és templomként működik a három vértanú szűz, Szt. Hripszime, Gajane és Shokhakate VII. században épült temploma), döbbenetesnek találja a hasonlóságot azok és a bő 1000 év és több mint 2000 kilométer elválasztotta épület közt. A háttérben fölsejlő tájkép a hófödte Ararát tömbjével tette teljessé a varázst.”
Avanesian Alex: Örmény legenda
A kereszténység felvétele, az örmény nép számára oly fontos esemény 301-ben történt. A kereszténység felvételében elsődleges szerepet játszott Világosító Szent Gergely, aki később az örmény egyház első katolikosza lett és III. Trdát örmény király (287-330). V. századi örmény források szerint III. Trdát örmény király, 287-ben római légionáriusok kíséretében érkezett meg Örményországba, hogy visszaszerezze az apai trónt. Jeriz vidékén áldozati szertartást akart bemutatni Ánáhit pogány istennő templomában, amelyhez egyik társa, Gergely segítségét kéri. Gergely, mivelhogy keresztény hitre tért, megtagadja, hogy egy bálványnak mutasson be áldozatot. III. Trdát örmény király az ártásáti Chor Viráp (Mély Verem) börtönbe záratja Gergelyt, ahol csak halálraítélteket tartanak fogva. Örményországban a kereszténység felvétele szoros kapcsolatban állt Szent Hripszime és vértanútársai halálával. A Legendárium alapján a Rómában született keresztény szüzek Diocletianus császár üldözései elől menekültek Keletre. Elzarándokoltak Jeruzsálembe, végigjárták a szent helyeket, majd Edesszából az örmény határhoz érkezvén, a Vághársápáttól nem messze található présházakban szálltak meg. Amikor III. Trdát örmény király meglátta Hripszimét, a lány úgy megbűvölte szépségével, hogy elhatározta, feleségül veszi. Hripszime azonban elutasította III. Trdát szerelmét. III. Trdát elrendelte, hogy engedetlenségéért végezzék ki Hripszimét és társait. A kivégzés súlyos lelki megrázkódtatást jelentett a királynak, amely idegi megbetegedéshez vezetett. Az V. században ezt a betegséget a népnyelv „disznó” jelzővel illette, és ezért van, hogy III. Trdátot gyakran disznó fejjel ábrázolják. A király nővére, Choszroviducht több ízben is ugyanazt az álmot látta. Az álmokban közölték vele, hogy testvérét, III. Trdátot csak a tömlöcben sínylődő Gergely gyógyíthatja meg. Gergely csodával határos módon maradt életben a halálraítéltek börtönében. Az álmok hatására Vághársápátba hívták Gergelyt, ahol ünnepélyesen fogadták. Elsőként összegyűjtötte és örök nyugalomba helyezte a mártírhalált halt szüzek hamvait, majd terjeszteni kezdte a kereszténységet. Hittérítő munkájának 66. napján a király meggyógyult. III. Trdát örmény király és udvara ennek hatására felvette a kereszténységet, majd egész Örményországban államvallássá tette. III. Trdát örmény király kinevezési okirata szerint Világosító Szent Gergelyt (Grigor Luszavoricsot) kinevezi az örmények első katolikoszának.
Mi, III.Trdat, Isten kegyelméből és a ti imádságotok által Nagy Örményország és az egész hadsereg királya, üdvözletünket ajánljuk, és azt a parancsot küldjük nektek, hogy a Krisztus Istentől kapott lelki kegyelmének hagyományos ajándéka szerint nekünk Grigort az Isten által járt utak felügyelőjévé és elöljáró tanítójává, pásztorává és orvossá kinevezzétek, amint azt nekünk Isten megparancsolta. Vagharsapat város, 301.
A tánckantáta zenéje valóban megragadó. E sorok íróját is a zenemű fogta meg először és azóta sem ereszti. A dallamokat újra és újra hallgatva rendre felmerül a gondolat, milyen jó lenne újra színpadon látni ezt a művet. A téma mindig aktuális, érdemes lenne ismét belekezdeni egy új bemutató munkálataiba, hogy 20 évvel a premier után ismét és még többen gyönyörködhessünk muzsikában, énekben, táncban.
A 2001-es bemutató színlapja:
Melis László – Mihályi Gábor: Örmény Legenda
A librettót írta: Moldován Domokos és Avanesian Alex
Zenéjét szerezte: Melis László
Koreográfus: Mihályi Gábor
Vezényel: Melis László
Örmény táncok konzultánsa: Aszatur Karapetian
Díszlettervező: Csengery Zsolt
Világítás: Kiss István
Rendező–jelmeztervező: Moldován Domokos
Karigazgató: Mihályi Gábor Harangozó-díjas
Tánckarvezető: Németh Zsuzsanna
Művészeti vezető: Sebő Ferenc Állami-díjas
Táncolják a Magyar Állami Népi Együttes táncosai. Közreműködnek meghívott muzsikusok.
Főszereplők: Világosító Szent Gergely: Hagymási Kis Zoltán, III. Trdat király: Végső Miklós Harangozó-díjas, Szent Hripszime: Borbély Beatrix, Khoszrovanduht, Trdat király nővére: Bakos Gabriella, Saragan énekes: Anna Mailyan
Forrás: valasz.hu Székely Anna / 2001.06.22, Olsvay Endre: Örmény Legenda, Muzsika 2001 szeptember
Képek: Avanesian Alex
