Egy irodalmár honvédtábornok

Sokak számára ismeretlen, alig hihető történet, hogy az 1848/49-évi forradalom és szabadságharc Gidófalván született honvédtábornoka, Czetz János már fiatal katonatiszt korában a Magyar Tudományos Akadémia tagjelöltje volt.

Egész zsenge korától, hosszú küzdelmes élete során a kard mellett a pennáját is sikeresen forgatta. Nemhiába a róla szóló irodalom és megemlékezések; két földrész, Európa és Dél-Amerika tudós, nagytekintélyű katonaemberének tartják. A Szamosújváron őshonos, városalapító Czetz család Örményországból menekülve még a Vártán nevet viselte. Őseik a perzsákkal vívott vallásháborúk vezérei voltak a Kr.u. 5. században. A krónikák megemlítik, hogy a keleti örmények Vártán napját, mint a szabadság ünnepét a mai napig megtartják. A Czetz család Erdélyben a tudományok több ágában jeleskedett. Ilyen volt például Czetz Antal természettudós (1801-1861).

A család egyik ága a katonai pályát választotta. Czetz János édesapja, mint huszárkapitány a napóleoni háborúk harctereit végigküzdve, még Párizzsal is megismerkedik. Hazatér Franciaországból egy iránytűvel és sok katonai tapasztalattal gazdagodva. Huszárcsapatának állomáshelyét a háromszéki Gidófalván jelölik ki. Itt születik 1822-ben fia, Czetz János, akit apja szintén katonának nevel, de 1827-ben hirtelen meghal. Az árván maradt gyereket beadják az akkor alakult kézdivásárhelyi katonai nevelőintézetbe, az alapfogalmak elsajátítására. Ez az iskola ebben az időben magasabb színvonalat nyújtott a tizenéves serdülő ifjak számára. Czetz János, aki komolyan a katonai pályára készült, 1834-ben a bécsújhelyi (Militarakademie in Wiener Neustadt) katonai akadémiára iratkozott be. Nyolc év múlva évfolyamelsőként, hadnagyi rangban végzett.

1842-ben az általa választott 62. számú Tursky gyalogezredbe kap beosztást, melynek egy alakulata Brassó vidékén állomásozott. A húszéves Czetz önálló feladatot kapott: a tömösi és törcsvári hágók parancsnokságával bízták meg. Ez veszélyes szolgálat volt a Kárpátok szorosaiban, a fegyveres csempészek miatt. Később a szabadságharc eseményeiben nagy hasznát látta a helyismeretnek.

Ezidőben a hadsereg vezényleti nyelve a német volt. Czetz felismeri, hogy a sereget semmi sem bátorítja jobban, mint a vezér személyes jelenléte, kivált, ha saját anyanyelvükön tudja megszólítani katonáit. Csoda, hogy valaki – mondják pályatársai – le mer írni ilyen vakmerőséget ezidőben. Még Brassóban megkezdi a Magyar Hadnyelvtan könyvének írását, amelyet Pesten fejez be és kiadják 1844-ben. Ez úttörő, forradalmi munka volt. E kiadvány a későbbi hadügyminiszter és akadémikus Mészáros Lázár tudomására jut és halálig tartó baráti kapcsolatba kerülnek. Az emigrációban is segítik egymást, Czetz a betegágyánál is látogatja Angliában,1858-ban Mészáros temetését és emlékiratainak kiadását is ő intézte. A Magyar Tudós Társaság is felfigyel a fiatal katonaíró fölöttébb hasznos munkájára.
Tagfelvételi ügyeket tárgyalnak 1844 karácsonyának előestéjén Széchenyi István személyes elnökletével. Czetz magyar nyelvű hadnyelvtanát méltányolják, de a fiatal hadnagy felvételét későbbre halasztották.

Jöttek a forradalmi események, a hadseregszervezés. Czetz János a hadügyminisztérium vezérkari osztályához kap kinevezést. Kossuth utasítására 1848 októberében Erdélybe küldik az erdélyi hadszíntereket ismerő hadnagyot. Itt már nagyon feszült a helyzet, a nemzetiségi és társadalmi ellentétek válságba sodorták a forradalmat.

Amikor Bem József Erdélybe jön, hogy átvegye a főparancsnokságot, Czetz azzal foglal- kozott, hogy a szétvert hadsereg maradványait összeszedje, és rendszerezett csapatokba szervezze. Ez volt a magja Bem apó rettenthetetlen erdélyi hadának, melynek diadalai páratlanok a hadviselés történetében.

A nagyszerű csatákban Bem mellett az oroszlánrész Czetz Jánosnak jutott. Önfeláldozó helytállása, tudományos képzettsége révén gyorsan léptették elő a katonai rangfokozatokon. Ő a piski csata hőse, majd Nagyszeben bevétele után Bem terjeszti fel a generális rangra. Mint az erdélyi hadsereg vezérkari főnöke, így lett a szabadságharc legifjabb honvédtábor- noka, alig 27 éves korában.

A győztes csaták hírére 1849. március 19-én Brassót ellenállás nélkül feladják a császáriak. Az ellenség a szorosokon át kijut és ezzel az erdélyi tavaszi hadjáratnak vége. A leginkább fiatal székely fiúkból összeverődött honvédsereg élén Czetz bevonult a Cenk alatti városba. Itt várta édesanyja, aki sok éve nem látta fiát. Családja, testvérei apjuk halála után ide költöztek, a szász kereskedőváros vonzására. A Tanácstéren a ma is megtalálható vaserkély- ről elhangzik Bem kiáltványa:

Fogjatok össze a zsarnokság ellen, és boldogok lesztek!

Rövid életű volt a demokratikus kibontakozás, a jobbágyfelszabadítás, a háromnyelvű magyar sajtó, a gazdasági pénzreform és még sok más, szabadelvű intézkedés. A bécsi császári udvar hívására beözönlenek az orosz-cári csapatok és az egyenlőtlen küzdelemben, a túlerővel szemben bekövetkezik a világosi fegyverletétel.

Ezután bevezetik a kegyetlen megtorlást. Az aradi és pesti kivégzések hallatára Czetz arra az elhatározásra jutott, hogy el kell hagynia az országot. Aki a fegyvert és pennát soha le nem tette, az emigráció küzdelmes éveit választja. Hazájának külföldön is megbecsülést szerzett.
Ez már életének egy új fejezete.

Források:
– Nemeskürty István: Kik érted haltak szent világszabadság – Budapest, 1977
– Kedves Gyula: Czetz János a szabadságharc legifjabb tábornoka – Budapest,1996
– Gazdovits Miklós: Az erdélyi örmények történetéből – Kolozsvár, 2000
– Brankovics György: A magyar szabadságharc története – Budapest,1902 – Szongott Kristóf: Armenia – Szamosújvár, 1892