Elérhetővé vált a Szongott féle
Armenia újság az interneten
Az Országos Széchenyi Könyvtár Digitális Bölcsészeti Központ Alkalmazás- és Digitálistartalom-fejlesztési Osztálya valamint az Erdélyi Örmény Gyökerek Kulturális Egyesület együttműködésének eredményeként, idén karácsonyra elérhetővé vált az interneten, digitális formában a Szongott Kristóf által alapított Armenia – magyar-örmény havi szemle.
Nekünk, erdélyi gyökerű örményeknek különösen is nagy öröm és eredmény ez a “karácsonyi ajándék”. A Szongott által alapított Armenia sok éven át olyan tartalmakat jelentetett meg az örménységről és olyan összetartó, támogató fóruma volt őseinknek, mely máig igen fontos hatású. A húsz éven át megjelenő havi szemle értékmentő, értékmegőrző mivolta is külön kiemelendő. Alábbiakban Kali Kinga 2014-ben, a Kriza János Néprajzi Társaság Évkönyvében megjelent, a témáról szóló írásából idézünk:
“A Szongott Kristóf alapította, 1887 és 1907 között megjelenő Armenia magyar-örmény havi szemle, és a folyóirat köre, a századforduló örmény értelmiségi elitje már az 1880-as évektől létrehozza (és terjeszti) az armenizmus kulturális ideológiáját. Az armenizmus mozgalma nem az egyetlen értelmiségiek által konstruált kulturális identitás a nemzeti ébredések történelmi periódusában: nagyon hasonlatos ehhez például a korabeli Franciaországban szintén a századforduló környékére tehető okszitán identitásmentés, amelyet a provanszi írók kezdeményeztek – okszitán nyelven írt almanachokat adtak ki, mely műfaj lehetővé tette, hogy a lehető legszélesebb tömegeket mozgósítsák az értékmentésre.
Mi motiválta az örmények nemzetikultúra-tudatának felerősödését? Az értelmiségi örmények csoportja meg akarta érteni, meg akarta magyarázni önmaga számára és kifelé, a magyarok felé is, az örménységnek a magyar társadalomban elfoglalt helyét. Minden asszimilációs folyamat eljut erre a stációra: az örmények megpróbálták feldolgozni az elmagyarosodást – ez a sajátságos apológia mondhatni mind a mai napig folytatódik. Egyrészt igazolni akarták az örmény nép világtörténelmi kivételességét – a kiválasztottság hangsúlyozása mindig defenzív szerepet tölt be egy adott kultúrában –, másrészt pedig igyekeztek alátámasztani azt a nézetet, hogy az örmények nélkülözhetetlenek a magyar történelemben.
Ilyen feltételek között kezdett az akkori Armenia folyóirat köré csoportosuló magyar-örmény értelmiségi elit örményidentitás-mentő mozgalomba – melynek kiteljesedésére csak még sürgetőbb hatással voltak a Törökországból jövő, az 1894-1896 között az Oszmán Birodalomban lemészárolt örményekről szóló híradások a századvég magyarországi és erdélyi sajtójában. Véleményem szerint ezek a hírek is felrázólag hatottak a magyar-örménységre, sürgették az örmény mivolt újrafogalmazását. Az armenizmus mozgalmának szükségességét és kulturális ideológiáját Merza Gyula fogalmazta meg legelőször az Armenia hasábjain 1895-ben. A kiáltvány lényege: magyar hazafinak lenni, de örmény módon élni.”
A folyóirat digitális változata – hála a két szervezet együttműködésének – mostantól elérhető az alábbi linkre kattintva. Mindenkinek jó böngészést, olvasást kívánunk!
Armenia – magyar-örmény havi szemle (digitális verzió)
Az idézett szöveg forrása: Kali Kinga: Armenizmus és neoarmenizmus (kulturális stratégiák). Kriza János Néprajzi Társaság Évkönyve 22. Néprajzi intézmények, kutatások, életpályák. Kolozsvár, 2014, (491–508) 501–503.
