Csíkszépvíz és az örmények

Orbán Balázstól

Orbán Balázs 1829. február 3-án született Lengyelfalván, Hargita megyében és 1890. április 19-én Budapesten hunyt el. Író, néprajzi gyűjtő, fotográfus, országgyűlési képviselő, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja. Neki köszönhetjük Székelyföld leírását, melyből cikkünkben idézünk.

Apja, lengyelfalvi báró Orbán János (1779–1871),[2] országgyűlési képviselő, aki a francia háborúk alatt katonatiszt volt, anyja, Knechtel Eugénia (1810–1883).[3] Orbán Balázs emlékiratai szerint félig felvidéki magyar, félig isztambuli olasz (vagy görög) családból származott. Iskoláit Székelyudvarhelyen végezte, előbb a katolikus, majd – mivel ott ógörögöt, matematikát és történelmet is tanulhatott – a református gimnáziumban, de már 1846 tavaszán elhagyta szülőföldjét. Családjával Konstantinápolyba utazott, a velencei származású – valószínűleg a muzulmánok által megmérgezett – nagyanyja, Foresti Mária örökségének átvételére. Hosszas pereskedés után is csak töredékét kapta meg a mesés vagyonnak, így kitanulta az órásmesterséget. Felhasználva a megmaradt lehetőséget, beutazta a Közel-Keletet. Eljutott Egyiptomba, ahol megmászta a piramisokat, a Szentföldön bejárta a bibliai helyeket, számos erdélyi magyar és román „beduinnal” találkozott, akik a besorozás elől szöktek meg, bejárta Kis-Ázsiát, tanulmányozta az antik görög kultúra emlékeit, csodálattal írt a görög nép szabadságharcáról.

Egy nyugati lapból, Athénban szerzett tudomást a magyar forradalomról. A török fővárosból egy szabadcsapattal indult haza, azonban Vidinben értesült a szabadságharc bukásáról. Ezután a magyar emigránsokat segítette szállással és munkahellyel. További élete meghatározó élménye volt, hogy Kossuth környezetébe került. Nem térhetett haza, a császári hatóságok ellenségnek tartották. Londonba utazott, ahol Petőfi barátjával, Teleki Sándorral barátkozott össze. Nagy hatással volt rá a Jersey, majd Guernsey szigetén emigrációban élő Victor Hugo, akinek az volt a véleménye róla, hogy „kétszáz Orbán Balázzsal meg tudnám dönteni III. Napóleon császárságát”.

Csak 1859-ben térhetett haza. Az abszolutizmus éveit, az enyhülés időszakát arra használta fel, hogy bejárja a Székelyföldet. Eljutott minden településre, várromhoz, természeti ritkasághoz. Szorgalmasan jegyzetelt, fényképezett. Munkája eredményeként 1868-1873 között hat kötetben kiadta fő művét, A Székelyföld leírása történelmi, régészeti, természetrajzi s népismereti szempontból címen. 1872-től élete végéig tagja volt a magyar Országgyűlésnek, 1848-as, függetlenségi programmal az ellenzékhez tartozott. Parlamenti beszédeit is hat kötetben adta ki. Közben az általa kiépített Szejkefürdőn dolgozott: történelmi tanulmányokat írt, sok újságcikket közölt az ellenzéki lapokban.

Szépvíz és környéke

(…)
Sz.-Miklóstól keletre a határszéli havasok közül kirohanó Szépviz (patak) torkolatjában fekszik Szépviz, miként neve is jelöli, szép regényesen.

Szépviz sokadalmakkal és hetivásárokkal biró falu csak, pedig sokkal városiabb külleme van, mint a város névvel fennelgő Csík-Szeredának, téres piaczán több emeletes ház és bolt, s élénk kereskedelmi mozgalom, mit az itt lakó és vállalkozó szellemü örmények idéznek elő; sőt Szépviz örménylakói épen az élénk kereskedés által emelkedtek azon jóllétre, hogy a csak földmüveléssel és marhatenyésztéssel foglalkozó ős székely lakosságot a falu főbb utczáiról és piaczáról kiszoritva, a mellék utczákba kiterelték.

De ne irigyeljük tőlök ezen saját szorgalmuk által kivívott fölényt, mert ők vendégek nálunk, emellett nem is élnek vissza e haza vendégszeretetével, mely őket legnyomorúságosabb üldöztetéseik korszakában befogadá, s a hazátlanul bolygóknak hazát s tüzhelyet nyujta. Mert az örmények királyságuknak Ázsiában lett elbukta után mint Izrael fiai szétszórtan tengődtek; egy részecskéjük a szomszéd Moldovába települt, hol két várost épitve 250 évig laktak. De az a hatalom, mely ősi hazájukat eltiprá, itt sem hagyott nyugtot nekik, mert Cameniknek (Podolia erős helye) ostromakor a törökök a Moldovába települt örményeket elüzvén, s üldözvén, azok 3 évig bolyongtak a sürű rengeteg erdők között, végre I. Apaffi fejedelemsége alatt 1668-ban Székelyföldre menekültek. Itt szivesen fogadtatva, Gyergyó-Sz.-Miklósra és Szépvizre települtek, Minás püspökük pedig Beszterczére.

Ezen szerencsétlen, honüldözött, hazátlanul bolygó nemzettöredék végre nálunk nyugalmat és oly hazát talált, mely édes fiaiként ölelé keblére, mely áldásainak árjával önté el. Az életrevaló, a szerencsétlenség iskolájában tevékenységhez szokott s kereskedelmi szellemet kifejtett nép, nálunk hamar kiépülte veszteségeit és felvirágzott. Az első telepek kedvező helyzete még másokat is édesitett ide, ekként keletkezett a nagy előjogokkal felruházott Szamosujvár és Erzsébetváros. És szétterjedtek ők az ország minden városába; mivel pedig a magyar földmüvelő, kereskedéshez nem értő s azt balul lenéző nemzet volt, ők a kereskedést csaknem mindenütt kezeikbe véve felgazdagodtak, meglépesedtek, mint a székely mondja, uj hazájoknak sok édes mézet nyujtó kasában, hová a szép haza virányain gyüjtött mézet betakariták; de nem irigyeljük ezt tőlük, sőt örülünk előmenetelükön, mert e nemzettöredék nem vala hálátlan e hazához, nem vált az édes anya keblén felnőtt viperává, mint némely szintén ily kegyelettel, ily vendégszeretettel, ily testvériességgel fogadott vendégeinkkel történt; ők átérték, mivel tartoznak e hazának, miért minden alkalommal méltóknak mutatkoztak arra, hogy e haza őket édes szeretett fiai közé számítsa. Ők átvették a mi nyelvünket, müveltségünket, ők érdekegységi szövetségre léptek, s ekként rokonultak velünk. Különben az örmény, mint minden keleti faj, élénk észszel, sebes felfogással, józan itélettel bir; volt idő, midőn kereskedelmi törekvéseik között e szép tulajdonaiknak kifejtését, értelmüknek nemesitését elhanyagolták; de az ujabb időben a műveltség és tudományosság oly nagy előhaladást tett közöttük, hogy e tekintetben a kor szellemével nem csak előhaladtak, hanem mondhatnók túlszárnyaltak másokat elannyira, hogy alig találhatni az ujabb nemzedék között olyat, ki iskolázva ne lenne; e mellett mindent, mi jó és nemes felkarolni, előmozditani igyekeznek; ekként keletkezett Szépvizen is casino (harmadik Csíkban), hová magyar hirlapok járnak, melynek köncsönkönyvtára van, s mely nem csak Szépvizen, hanem a vidéken is a szellemi élet terjesztésének nagy tényezője. Azért éljenek a mi kedves örmény testvéreink.

Szépviz régi telep, mely a hagyomány szerint szent László korában keletkezett; a nemzeti fejedelmek alatt itt laktak a gyímesi szoros felügyeletére és oltalmára a szék által tartott plájások, kik e szolgálatukért minden adó s közteher alól mentesitve voltak. 1715-ben e plájások egy része a többi határszéli falukba Szt. Domokos, Ménaság és Kászonba helyeztetett el, s csak kis részök maradt Szépvizen. Szépvizen az örményeknek külön templomuk és papjok van, a székelység Szt. Miklóshoz tartozik, helyben csak kis imolájok van.

A Szépviz felett északra felmagasuló Pogányhavasnak falu feletti előfokán kápolnarom van; a 12 lépés hosszu, 7 lépés széles félkör apsisu szentélynek alig két láb vastag falai még most is néhány láb magasságban megvannak, mellette mély üreg, monda szerint, a kut helye, közelében azon szikla, melyben két lóláb nyomához hasonló bemélyülés van, ez Sz.-László lovának patkóhelye, mely a hitrege szerint sz. László, a hont duló pogány kunoknak egy csapatját (Losteiner 36 F. törököknek mondja) e havasokon szétvervén és megsemmisitvén, győzelme helyén hálaimát emelt az ég urához, s egy emlék-kápolnát épitett, azután pedig táltos lovával, a nyomait most is védő szikláról leugratott a völgybe, hol a lezugó tiszta patakban lovát megitatván, azt mondá követőinek: „Mily Szépviz”, miből eredt az oda épült falu neve.

Orbán Balázs emlékezete

Egyetlen örökösének magyar, közelebbről a székely népét teszi, de hagyatéka fölött hosszas per keletkezik. Temetésén határozzák el, hogy szobrot érdemel, de erre is egy bő évszázadot, 1995-ig kellett várni. Végrendelete szerint Szejkefürdőn temették el. Sírja elé székelykapu-sort állítottak, amelyből az utolsó kapu az övé volt.

Székelykeresztúron és Székelyudvarhelyen iskola, utóbbiban egy fotósklub is viseli nevét. Hargita, Kovászna és Maros Megye Tanácsa 2011-ben létrehozta az Orbán Balázs-díjat, amelyet olyan személyiségeknek ítélnek oda, akik elévülhetetlen érdemeket szereztek az egységes Székelyföld-kép kialakításában, a térség sajátos hagyományaira alapozott modernizációjában.

Orbán Balázs-barlang a neve a Vargyas-szoros Természetvédelmi Terület egyik barlangjának.