„Jöjjetek, Atyám áldottai”
Eltemették Dávid Katalint
Október 9-én, a Fiumei úti Nemzeti Sírkertben helyezték örök nyugalomra Dávid Katalin Széchenyi-nagydíjas művészettörténészt, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagját. Dávid Katalint életének 101. évében érte a halál, 2023. szeptember 22-én. A római katolikus szertartást Erdő Péter bíboros, primás, Esztergom-Budapesti érsek végezte.
“Katalin nővérünk hosszú életet kapott ajándékba a Mindenhatótól. De újra és újra felbukkant ezen az úton a készület a végső találkozásra: az Istenbe vetett hit és az emberek iránti segítő szeretet.
Katalin asszony tanított a Hittudományi Karon művészettörténetet a teológus hallgatóknak. Sok publikáció és elismerés között nyitott szívű, figyelmes résztvevője volt a legutóbbi évtizedeknek is. Nagy örömmel láttuk őt a Szent István Akadémia ülésein is. Még a 2021-es budapesti Eucharisztikus Világkongresszust is érdeklődéssel és lelki ráhangolódással követte. Sokat jelentett neki a napi szentáldozás és az imádság.
Megragadta lelkét a teremtett világot egységbe foglaló és Istennel összekötő ritmus és lüktetés, ami a Rózsafűzérben kifejeződik. Ezt az imádságot az utóbbi években naponta többször is elmondta. Megérezhette benne a Szentlélek szavakba nem foglalható, legfelsőbb intelligenciáját. Foglalkoztatta az isteni irgalmasság és a végítélet gondolata. Még szenvedéseit is igyekezett Istennek felajánlani.” Mondta Erdő Péter gyászbeszédében Dávid Katalinról.
Vashegyi György, a Magyar Művészeti Akadémia leköszönő elnöke búcsúbeszédében így fogalmazott: “Dávid Katalin a kortárs magyar tudományos és művészeti élet egyik legnagyobb egyénisége, szervezője, megkerülhetetlen, nagyformátumú személyisége volt. Életpályája egy teljes évszázadot ívelt át, hűen tükrözte a magyar történelem utóbbi száz évének szinte minden fordulópontját. Életműve elválaszthatatlan a magyar művészettörténeti kutatás és a magyar alkotóművészet elmúlt évtizedeitől.”
„A fasizmusban életeket mentett, az ötvenes években a reménytelen egzisztenciájú, mellőzött értelmiségieknek nyújtott menedéket azzal, hogy segített őket foglalkoztatni. Törődése, szeretete nélkül kiszolgáltatottabbak, szegényebbek lettünk.” mondta Dávid Katalinról Mezei Gábor Kossuth-díjas belsőépítész, aki a barátok nevében osztotta meg gondolatait a gyászoló közösséggel.
A gyászoló család nevében Hidvégi Áron Arnold, Dávid Katalin unokája búcsúzott nagymamájától, aki beszédében felelevenítette milyen volt gyermeknek lenni, felnőni Dávid Katalin mellett, aki különös fontosságot tulajdonított a rendszerességnek imádságban, úszásban, munkában egyaránt.
Dávid Katalin Széchenyi-nagydíjas művészettörténész 1923. augusztus 16-án született Szegeden. Édesapja, Dávid Lajos, a kolozsvári egyetem professzora volt, majd – Klebersberg Kunó felkérésére, akivel közeli barátok voltak – a szegedi egyetemi gyógyszertár és gyógyszerészeti intézet megalapítója lett. Dávid Katalin 1941-ben érettségizett Szegeden. Ugyanitt járt egyetemre is, 1948-ban bölcsészdoktori oklevelet szerzett; később elvégezte a katolikus teológiát is, miután elhatározta, hogy keresztény, szakrális ikonográfiával akar foglalkozni. 1948-ban doktorált művészettörténetből, esztétikából és régészetből. Meghatározó mesterei: Kerényi Károly (klasszika-filológia, antik görög kultúra), Sík Sándor (esztétika), Bálint Sándor (néprajz), Felvinczi Takács Zoltán (művészettörténet) voltak.
Kapcsolódó:
Dávid Katalin életútja – 100. születésnapján köszöntve őt.
A Magyar Kurír cikke Dávid Katalin temetéséről
