Beszámoló az idei
„Egy lépés hazafelé” programról
Idén 5 gyerek utazott el Örményországba Magyarországról, hogy rész vegyen a „Step Toward Home” – Egy lépés hazafelé program keretében tartott kéthetes táborban. Közöttük voltam én is. A tábor azt a célt szolgálja, hogy a diaszpórában élő örmény származású gyermekek megismerjék az örmény kultúrát, nyelvet, írást, ételeket, szokásokat és a másodlagos célja a gyermekek közötti nemzetközi kapcsolatok létrehozása. A táborba az Országos Örmény Önkormányzat segítségével idén Magyarországról 5 fiatal utazhatott: Ellen Mirzojan, Baranyi Borbála, Czárán János, Sinka Sára és Sinka Dániel.
A táborban körülbelül 130 9-17 éves gyermek vett részt, akik a világ minden tájáról érkeztek, bár néhányuk elmondása szerint csak egy faluval jöttek arrébb, mert itt lakik néhány családtagjuk.
A tábor helyszíne a Jereváni Állami Egyetem Kutató és Oktató Komplexuma volt Byurakan-ban (Jerevántól kb. 30 km-nyire, a hegyekben), ahol több emeleten számos szobában szállásoltak el minket. Ezen a kollégiumi szálláson úgy is éltünk, mintha kollégisták lettünk volna, együtt tanultunk, éltünk, szórakoztunk, pihentünk. Rengetegen a fiatalok közül gyorsan feloldódtak és baráti köröket alkottak. Hangos bulizás, éneklés, beszélgetés és rohangálás verte fel a szállást egész nap. A különböző országok gyerekei különböző érdekes (és néha furcsa) játékokat, sportokat mutattak meg a többieknek.
A csoportbeosztás és a szobabeosztás több szemponton alapult, elsőrészt hogy milyen nyelveken tudnak vagy értenek a gyerekek. A szülőknek már a jelentkezési lapon be kellett jelölni, hogy a kommunikáció nyelve örmény, orosz vagy angol legyen, illetve, hogy tud-e örményül a gyerek.
A tábor 14 napjának volt egy általános napi beosztása. Reggeli után voltak tanórák (örmény nyelv, illetve örmény történelem és kultúra), ebéd, délután busszal utazás egy-egy helyszínre és esténként vacsora után időnként néptánc- és zeneoktatás. A programok között mindig volt bőven szabadidő ismerkedni és szórakozni.
A tanórák igen sokszínűek voltak nem csak tanulás szempontjából, a tanítást a hatékonyság kedvért külön csoportok szerint tartották. Például, volt csoport, akik anyanyelvi szinten beszéltek örményül (ami, mint kiderült nagyon sok gyereknél a fő/egyetlen kommunikációs nyelv volt). Nekik inkább történem órát tartottak az országról. Voltak azok, akik csak olvasni tudtak azoknak beszédet tanítottak és fordítva is. De ami leginkább megkönnyebbülést okozott nekünk hogy mindegyik csapatba raktak legalább egy olyan gyereket, aki tudott probléma esetén örményre fordítani. Nem csak a többieknek, hanem akár a tanárnak is, hogyha nem értette eléggé az angol kifejezéseket. Nem csak az óráknál, hanem a szobabeosztásnál is figyeltek arra, hogy legalább egy örmény nyelven beszélő gyerek legyen szobánként és a kirándulásokon buszonként.
A két hét alatt bejártuk Örményország legtöbb történelmi helyszínét: Gyumri, Khor Virap, Garni, Geghard, Oshakan, Sevanavank, (sajnos a betervezett Ecsmiadzin és Zvartnotsz kirándulás elmaradt). Jerevánban az általánosabb városnézés mellett voltunk a Matenadaran kiállításán, megnéztük a Gafesjian múzeumot és előadásokat is hallottunk arról, hogy miért érdemes külföldi diákként örményországi egyetemre jelentkezni. A kirándulások során rengeteg híres és emlékezetes helyet tekintettünk meg, a hegyoldalból kinövő fa gyökerei által benőtt templomtól kezdve a messzeségben emelkedő Araráton keresztül a Kaskad lépcsősora mellett húzódó Gafesjian múzeum-ig. Lenyűgöztek a hatalmas Genocídium-emlékmű nagy oszlopai, örökké égő lángja és gyönyörű fenyőfái.
A kirándulások praktikusan és tökéletesen voltak leszervezve. A 130 gyereket három nagy Mercedes buszban szállították és a gyorsabb közlekedés érdekében két villogó rendőrautó kísérte a buszokat. A buszok nem teljesen, de légkondicionáltak voltak. A múzeumokban szerencsénkre volt angol nyelvű idegenvezetés, az egyéb helyszíneknél nem sokat meséltek a látnivalókról.
Az étkeztetés igen érdekesnek bizonyult. Míg egy középeurópai ember megszokta, hogy a fő étkezések a reggeli, ebéd és vacsora, a táborban négy étkezés volt, reggeli, ebéd, vacsora és egy teaidő-nek nevezett késő esti étkezés. Az örmény gasztronómiában nagyon sok a zöldség, de a húsra is nagyon odafigyelnek. A táborban, mivel rengetegen voltunk, nagyon kellet néha sietni, hogy mindenből vegyél, mert itt nem az volt hogy “Nyugodtan egyél, senki nem eszi el elöled”, hanem az, hogy vagy sietsz a szedéssel, vagy elfogy. Ami azért sem jó, mert akkor nem tudod megkóstolni a jellegzetes örmény ételeket. A tea-idő inkább egy késői (este 9 óra) uzsonnának felelt meg. Egy csésze tea és vagy valamilyen péksütemény vagy gyümölcsök voltak ekkor kirakva.
Összefoglalva, a tábor nagyszerű lehetőség volt megismerni Örményországot. Rengeteg olyan helyszínt láthattunk, amit mindenkinek érdemes lenne meglátogatni. A tábori szervezésben volt pár nehézség és probléma, de őszintén remélem, hogy ezek a következő évekre már megoldódnak, mindenesetre nekem tetszett az első örményországi látogatásom. Ha a jövőben újra Örményországba utazom, szerintem ugyanezeket a helyszíneket látogatnám meg ismét, kisebb változtatásokkal. Mert az, hogy két hetet tölthetsz Örményországban,végig szórakozhatsz és tanulhatsz, s közben szép tájakat láthatsz, meg kell mondani, … egészen jó ajánlat.
Még egyszer köszönjük Magyarország Kormányának, az Országos Örmény Önkormányzatnak és Akopjan Nikogosznak, hogy elmehettünk a táborba. Nem csak a költségeket állták, intézték a jelentkezést, a kommunikációt a tábor szervezőivel, a transzfert a repülőtérről, hanem abban is segítettek, hogy mivel egy nappal hamarabb volt csak repülő Budapestről, tudjuk hol tölteni az éjszakát a tábor kezdéséig.
