Zakariás János,
a magyar híradástechnika
kiemelkedő egyénisége

A 20. század elején Amerikában sorra alakultak a kereskedelmi rádióállomások, és ennek hatására 1923-ban Magyarországon is megkezdődtek a kísérleti rádióadások. A Magyar Posta külön szervezetet alakított: a Posta Kísérleti Állomást a számára értékes újdonságok bevezetésére.

A Kísérleti Állomáson dolgozó mérnökök feladata lett az ország távbeszélő- és rádióhálózatának, a Magyar Rádió stúdióinak, az automata telefonközpontok rendszerének stb. megtervezése, megrendelése, kísérleti darabjainak legyártása. Olyan egyedi és világszínvonalon álló készülékeket is gyártottak, mint például a Magyar Rádió szünetjeladója, és postatisztként dolgozott közöttük a későbbi Nobel-díjas Békésy György. Ennek a mérnökgárdának volt egyik kiemelkedő alakja Zakariás János gépészmérnök, aki Magyari Endrével, Tomcsányi Istvánnal és másokkal együtt létrehozta a magyar rádióhálózatot.

Brassóban született 1895. nov. 30-án, Zakariás János és Tutsek Irma gyermekeként. Szülővárosában érettségizett 1913-ban és utána beiratkozott a Budapesti Műszaki Egyetem Gépészmérnöki Karára. Az első világháború kitörésekor bevonult katonának. Először Galíciába, az orosz és lengyel frontokon harcolt. 1917-ben az olasz frontra küldik, ahol zászlósként szolgált. 1918-ban a Piave-től betegen kórházba szállítják és gyógyulása után leszerelik, így többé nem került vissza a frontra. Kitüntetései: Károly csapatkereszt és sebesülési érem. A budapesti egyetemen 1923-ban szerzi meg oklevelét és utána rövid ideig a Ganz-Danubius alkalmazottja volt. 1924-töl a Magyar Posta Kísérleti Állomásnál helyezkedett el, ahol az 1923-as évektől kezdve komoly akusztikai tanulmányokat végeztek a rendszeres műsorszórás bevezetéséért az újonnan felszerelt nagyobb rádióadók (2 KW) segítségével. A Kísérleti Állomásnál olyan híres munkatársai voltak mint dr. Magyari Endre (aki a magánéletében is közeli barátja volt), Molnár János, Tomcsányi István és Béla, valamint a későbbi Nobel díjas dr. Békésy György. 1929-töl már a Mérnöki Kamara tagja és 1937-től mint a Kísérleti Állomás főmérnöke tanulmányutat tett Londonban, a Marconi cég meghívottjaként. Az 1940-es évtől kezdődőleg mint m.kir. postaműszaki tanácsos dolgozik a Posta Kísérleti Állomásnál. A Magyar Kinotechnikai Társaság választmányi tagja volt.

Részt vett a magyar rádió műszaki felépítésében, az első csepeli adóberendezés, majd a 20 kW-os Lakihegyi adó építésében. Építette a pécsi és a kolozsvári adóállomásokat. A rádió-technika kérdéseiről 12 éven át hetenként tartott előadásokat a budapesti stúdióban „Rádióamatőrposta” címen. A rádiókészülék népszerűsítése, a rádióvétel zavartalanságának biztosítása céljából országos kiterjedésű méréseket végzett.

Az északerdélyi részek visszacsatolása után 1940 őszétől pedig nagyszabású tevékenységet fejtett ki az erdélyi rádióleadók felszerelésénél (elsősorban a kolozsvári és csíkszeredai térségbe) és a rendszeres magyar műsorszórások beindításánál is. Az ő irányítása alatt indult be 1941-ben a kolozsvári Feleki-tetőn felállított rádióadó is, ahová az adókat Kassáról hozatta Zakariás János. Ebből az alkalomból írta Reményik Sándor a „Rádióoszlop a Házsongárdi tetőn” c. versét. A Székelyföld rádiós ellátására tervezett 15 KW-os rádióadó munkálatai megkezdődtek 1942-ben, de a szép tervek befejezésére a háborús események miatt már nem kerülhetett sor, csupán az épület készülhetett el 1944 őszéig. Az eredetileg Csíkszeredának szánt adóberendezés is elkészült, de a nyilas kormány kezébe került, akik Magyaróváron helyezték üzembe. Ez az adó 1945. márc. 20-án befejezte a sugárzást, leszerelték és egy katonai alakulat Nyugatra szállította, további sorsa ismeretlen. A háborút követő években 1952-1954-ben a kommunista hatalom az üres épületet helyrehozatta, más adót szereltetett bele azzal a céllal, hogy mint a média ilyen eszközét felhasználva, megkezdhesse sugárzását saját propagandájának megfelelően.
A Feleki adót is leszerelték 1944 végén és nagy nehezen Budapestre szállították, ahol – köszönhetően Zakariás Jánosnak (aki elrejtette és dugdosta) – átvészelte az ostromot és 1945. máj. 17-én újra megszólalt Budapest-rádió néven (majd Budapest II.).

Zakariás János a háborút követően 1945-től még egy ideig a Posta Kísérleti Állomás ideiglenes vezetője volt 1946 nyaráig. 1948 végén kinevezték postaműszaki igazgatói rangba, ahol a vezetékes híradás témáin dolgozott. 1955-től a Posta Műszerüzem állományába került csekély fizetéssel (fizetése havi 1220 forint volt), és innen is ment nyugdíjba 1960 januárjában. Nyugdíjas évei alatt Zuglóban lakott, ahol jelenleg most lánya lakik.

1920-ban nősült, neje a kolozsvári születésű Széplaky Margit. Ebből a házasságból született: Klára (sz. 1922, özv. Páris Egonné, aki jelenleg zuglói lakásában él Budapesten), László (1926-1993), aki az OKISZ-nél volt gazdasági vezető Bp.-en (neki egy lánya van Katalin).

Háború utáni sorsa megbélyegzett, mert a rendszer vezetői igyekeztek az értelmiséget a természetes vezető-oktató szerepétől és tekintélyétől megfosztani, potenciális ellenséget láttak benne. Egyébként ez a sors jellemezte az akkori egész magyar társadalmat. Zakariás János a rádión és írott művein keresztül nagyon sokakat tanított, mérnökként is igazi néptanító volt. Nem volt valamiféle megszállott-világmegváltó, népnevelő személy. Belecsöppent egy kor adott helyzetébe és becsülettel, kitartással végigcsinálta, amit elvállalt. Csak a rádióban 1926 és 1938 között 375 előadása hangzott el. (Magas, szikár, sokat dohányzó ember volt!)

Zakariás János híradástechnikai mérnök 1967. október 10-én tüdőrákban halt meg Budapesten és a Kerepesi temetőben lett eltemetve. Munkássága szolgáljon példaképül a 21. századi műszaki értelmiségnek is.

Megjelent az Erdélyi Örmény Füzetekben 2002-ben, Dr. Száva T. Sándor (Bécs) tollából