A Budapesti Örmény Katolikus Lelkészség templomának oltárfeliratai
Az első világháború után az Erdélyből nagy számban áttelepült örmény szertartású katolikusok számára 1922-ben megalakul a budapesti Örmény Katolikus Egyházközség. Az első lelkipásztorokat a velencei mechitaristák küldik. 1934-ben a bécsi mechitaristák veszik át a magyarországi örmény katolikusok lelkigondozását az esztergomi érsek főpásztori joghatósága alatt. 1974 májusában a lelkészség átteszi székhelyét a tulajdonába került Budapest XI., Orlay u. 6. szám alatti háromszintes épületbe. A legfelső szinten helyezték el az örmény egyházi és történelmi műtárgyak gyűjteményét, a középső szinten az iroda, fogadóterem és lelkészi lakás kapott helyet. A földszinthez kapcsolódóan kezdték meg 1973-ban az új kápolna építését Azbej Sándor Ybl-díjas építészmérnök tervei szerint.
Az Orlay utcai örmény katolikus templom alapítása
Az erdélyi örmények a 17-18. században lettek örmény katolikusok. Már a 19. században is jöttek Budapestre, de nagy számban az 1920-as trianoni szerződés megkötését követően érkeztek az elcsatolt Erdélyből. Önálló templommal ekkor még nem rendelkeztek, a Szent István Bazilika egyik mellékoltáránál végezték az örmény szertartásokat.
A kommunista elnyomás éveiben Kádár Dániel atya Semmelweis utcai lakásának kápolnaként szolgáló helyiségében tartották a miséket.
1975-ben azonban, hosszú adománygyűjtést követően a Budapest 11. ker. Orlay u. 6. szám alatt található ingatlanban alakítottak ki lelkészséget és templomot, az említett Kádár Dániel atya erőfeszítései nyomán. Az eredetileg lakóházként működő épületet átépítették és kibővítették; ez a bővített rész szolgál a templom szentélyéül. Ekkor készülhetett az oltárkép és annak feliratai.
A templom rítusbeli hovatartozása és titulusa
Az Orlay utcai örmény katolikus templom voltaképpen birituális; örmény és római rítusú elemeket is tartalmaz. Kezdettől fogva végeztek itt örmény és római rítusú szentmiséket. A két rítusra utal a templom kettős titulusa és kettős búcsúja.
Örmény rítus szerint Világosító Szent Gergely a templom védőszentje. Ő egyúttal az egész örménység körében legnagyobb tiszteletnek örvendő örmény szent. Szt. Gergely a 3–4. század fordulóján élt, az ő térítő munkássága révén vált államvallássá a kereszténység Örményországben (ezért hívják őt Világosítónak). Ugyancsak Szt. Gergely volt az, aki megszervezte az örmény egyházat. Világosító Szt. Gergely búcsúnapja a Pünkösdöt követő negyedik szombat.
Az Orlay utcai templomot római rítus szerint Fogolykiváltó Boldogasszony templomnak hívják. Az ünnep neve latinul: Festum Beatae Mariae Virginis de Mercede. Ez az ünnep a jelenlegi, megreformált egyházi naptárban nem szerepel. A középkorban a muszlimok fogságába esett személyek kiváltása érdekében létrejött a mercedárius rend, amelyben az alapítástól fogva központi jelentősége volt a Mária-tiszteletnek. 1696 óta az egész Katolikus Egyházban elrendelték a Fogolykiváltó Boldogasszony ünnepének megtartását, amelynek kijelölt napja szeptember 24. A Budapesti Örmény Katolikus Lelkészség régi hagyománya, hogy az ünnepet szeptember negyedik szombatján tartják.
Az oltár és az oltárképek
Az Orlay utcai templom oltára voltaképpen egy régi római rítusú, széles oltár. Közepén található a tabernákulum, amelyben az átváltoztatott szentostyát őrzik. Az oltár asztallapja mögött egy néhány centiméterrel magasabb kősávon a tabernákulumtól jobbra és balra három-három (mozgatható) gyertyatartó helyezkedik el.
Az oltár mögött fal, örmény templomokban szokatlan módon, meg van döntve. A fal alapszíne fehér. Ezen a falon találunk három festményt: középen Szűz Mária a gyermek Jézussal, illetve két oldalon egy-egy középkori örmény templom képe.
A római rítusú templomokkal ellentétben az örmény templomokban az oltárkép mindig Szűz Máriát ábrázolja. Szűz Mária tisztelete talán még kifejezettebb az örmény rítusban, mint a rómaiban. A Mária-kép az oltárépítményen levő falon szokott lenni, amely az oltár asztallapjához közvetlenül illeszkedik. Az oltárépítmény mögötti fal általában kőből vagy márványból van és nem szerepel rajta festett ábrázolás.
Az oltárhoz tartozó feliratok
A feliratok jellemzői
Az oltárhoz tartozó valamennyi felirat nyelve az óörmény. A két oldalsó, templomot ábrázoló kép felirata tulajdonnév, ezek minden örmény nyelven ugyanúgy íródnak.
Az örmény rítusban leggyakrabban három örmény írás használatos: a jerkatagir (majuszkuláris), a bolorgir(minuszkuláris) és a notörgir (kurzív). A feliratok mindegyike jerkatagir, azaz nagybetűs írással készült.
A feliratok rövidítéseket is tartalmaznak. Az óörményben, akárcsak az ógörögben, rövidítés esetén a rövidítendő szó első és utolsó betűjét írjuk le, és a szóra rövidítésjelet teszünk. Az alábbiakban ismertetett feliratok között azonban találunk olyanokat is, amelyekben csupán egy-egy betű utal egy-egy szóra.
Az óörmény szövegeket többféleképpen is ki lehet ejteni. Mi a feliratok szövegét nyugati örmény kiejtésben közöljük. A szövegek átírását úgy adjuk meg, hogy az magyarosan egyszerűen kiejthető legyen. A rövidítéseket minden esetben aláhúzással jelöljük.
A Mária-kép feliratai
A gyermek Jézust tartó Szűz Mária alakjától balra és jobbra függőlegesen írt feliratokat látunk. A Szűz Mária alaktól balra látható felirat betűi: ՄԱՅՐ ՏՆ ԱՅ, azaz MAJR DN AJ. Ez a „Majr Djarrön Asztudzo” kifejezés rövidítése (leírva: Asztudzoj, ám a szó végi j-t nem ejtjük). Jelentése: az Úristen Anyja.
A gyermek Jézustól jobbra levő felirat betűi: ՅՍ ՔՍ, azaz HSz KSz. Ennek feloldása: „Hiszusz Krisztosz”, vagyis: Jézus Krisztus.
A gyermek Jézus feje körüli glóriában három betűt találunk: Ո Ա Է, azaz Vo A E. Itt csak egy-egy betű jelöli a szavakat. A szöveg: „Vorti Asztudzo e”, jelentése: Ő Isten Fia.
A templomábrázolások feliratai
Az oltárképtől (az oltárral szemben állva) bal oldalon látható templom alatti felirat: ԱՆԻ ԱՌԱՔԵԼՈՑ ԵԿԵՂԵՑԻՆ, azaz ANI ARRAKELOC JEGERECIN. Jelentése: Ani, Apostolok Temploma. Az erdélyi örmények régi hagyományuk szerint Aniból származnak. Ani volt a Bagratida Örményország fővárosa, az „ezeregy templom városa”. Ani jelenleg romváros Törökországban, az örmény határ közvetlen közelében. Az ott található Szent Apostolok Székesegyház a mai napig áll, bár kupolája beomlott állapotban van.
Az oltárképtől jobbra található templom alatti felirat: ԱՅՐԻՎԱՆՔ ԿԱՄ ԳԵՂԱՐԴ, azaz AJRIVANK GAM KERART. Jelentése: Ajrivank, vagy Gerárd. Ez egy sziklakolostor, amelynek két neve is van. Az Ajrivank név jelentése: sziklakolostor, míg a Gerárd név jelentése: lándzsa. Ebben a kolostorban őrizték a középkor során annak a lándzsának a hegyét, amellyel az evangélium szerint a megfeszített Krisztus oldalát átszúrta egy római százados. A lándzsahegyet jelenleg Ecsmiadzinban, az Örmény Apostoli Egyház központjának kincstárában őrzik.
A tabernákulum feliratai
A tabernákulum bal és jobb ajtaján az örmény szentmise legfontosabb szövege, vagyis az átváltoztatás igéi olvashatók.
A baloldali ajtószárny szövege:
ԱՌԷՔ ԿԵՐԷՔ ARREK GEREK Vegyétek, egyétek,
ԱՅՍ Է ՄԱՐՄԻՆ AJSZ E MARMIN ez az én
ԻՄ IM testem,
ՈՐ ՎԱՍՆ ՁԵՐ VOR VASZÖN CER amely értetek
ԵՒ ԲԱԶՄԱՑ ԲԱՇԽԻ JEV PAZMAC PASHI és sokakért kiosztatik
Ի ՔԱՒՈՒԹԻՒՆ I KAVUTJUN a bűnök
ԵՒ Ի ԹՈՂՈՒԹԻՒՆ JEV I TORUTJUN kiengesztelésére
ՄԵՂԱՑ: MERAC. és megbocsátására.
A jobboldali ajtószárny szövege:
ԱՐԲԷՔ Ի ՍՄԱՆԷ ARPEK I SZMANE Igyatok ebből
ԱՄԵՆԵՔԵԱՆ AMENEKJAN mindnyájan,
ԱՅՍ Է ԱՐԻՒՆ ԻՄ AJSZ A ARJUN IM ez az én vérem,
ՆՈՐՈՅ ՈՒԽՏԻ NORO UHDI az új szövetségé,
ՈՐ ՅԱՂԱԳՍ ՁԵՐ ԵՒ VOR HARAKÖSZ CER JEV amely értetek és
ԲԱԶՄԱՑ ՀԵՂԱՆԻ PAZMAC HERANI sokakért kiontatik
Ի ՔԱՒՈՒԹԻՒՆ I KAVUTJUN a bűnök
ԵՒ Ի ԹՈՂՈՒԹԻՒՆ JEV I TORUTJUN kiengesztelésére
ՄԵՂԱՑ: MERAC. és megbocsátására.
Az oltárasztal elülső falának címere
Az oltárasztal elülső falán egy aranyozott címerpajzsot láthatunk, amely a Mechitarista Kongregáció címere. Ennek közepén egy kereszt található, amelynek négy végződésében egy-egy betű olvasható. Ezek a betűk az említett örmény katolikus szerzetesrend jelmondatának rövidítését adják. A kereszt baloldali ágától az óramutató járásával megegyező irányban haladva a következő betűk olvashatók: Ո Կ Վ Ա, azaz Vo G V A. Ennek olvasata: „Vortekir Guszi Vartabed Abasharutjan”. Jelentése: A Szűztől örökbefogadott, a bűnbánat szerzetese. A „vartabed” (keleti ejtésben: vardapet) szót nehéz magyarul pontosan visszaadni. A bizánci rítus „archimandrita” fogalma áll hozzá legközelebb. Az ún. vardapeti vizsgát letett szerzetes kapja meg ezt a fokozatot, és innentől joga van hordozni a vardapeti pásztorbotot.
