Ismét szólt a kolomp
a Bagira Panzióban Balatonföldváron
Beszámoló a 2021-es Örmény Gyermektábor második turnusáról
Egy kolomp hangja a mai fiatalok fülének meglehetősen ismeretlenül és egzotikusan hangzik. Ráadásul jó hangosan is szól! Ezért lehetett, hogy, csakúgy, mint tavaly, a futkosó, labdázó, vagy a szobákban bandázó gyermekek összehívásának legjobb eszköze egy kolomp. Az idén is jól működött, hogy az étkezések és a foglalkozások kezdetén, a kolompszót hallva rögtön mindenki elindult a gyülekezőhely irányába.
A helyszín már tavaly is jól bevált, a szobákkal, a koszttal vagy a kerttel senkinek nem lehetett gondja. Az egyik gyerek véleménye a panzióról: Kedvesek voltak a pincérlányok és finomak voltak a kaják, látszott rajtuk, hogy mennyire szeretik ha vendégek vannak a panziójukban.
Az együtt töltött hat napot hasonló programfüzérre fűztük fel, mint a tavalyi tábort. Ha valami jól működik, minek változtassunk rajta! A délelőttöket, délutánokat és estéket négy fő programfajtával töltöttünk meg: strandolás, sport, kézműveskedés és kirándulások. A fennmaradó időt csapatépítő és szórakoztató játékos foglalkozásokkal töltöttük ki. Ezek eleinte ismerkedős játékok voltak, hogy mindenki megtanulja a neveket és kialakuljanak kezdeti szimpátiák. Judit és Réka nagy gondot és időt fordított arra, hogy a táborlakók név szerint megismerjék egymást. Később, amikor már megismerték egymást a gyerekek inkább vicces és szórakoztató vagy a kézműves foglalkozások után átmozgató feladatokat játszottak.
A tábor fő eseménye természetesen a Balaton volt, amely igen kegyes volt velünk, a 25-26 fokos víz és a napsütés mindig rendelkezésünkre állt, ezért a hajókázó nap kivételével minden nap vendégei voltunk a strandnak, ahol fürdéssel és focizással töltöttük az időt. Vizi röplabdamérkőzésen a lányok 3:1 re legyőzték a fiúkat, bár a fiúk mentségére szólt, hogy a lányok többen voltak. Érdekes, hogy a fárasztó fürdés és sport után sokkal gyorsabban fogyott az alma, szilva vagy dinnye!
A kirándulónapon hajóval átmentünk Balatonfüredre, ahol sétáltunk a vízparton futó, fákkal szegélyezett Tagore-sétányon (lábfürdőzés a szökőkútnál). Fényképezkedtünk a város emblémáját képező Halász és Révész szobra előtt, amelyek hajókikötő előtt állnak, és két ősi balatoni foglalkozást ábrázolnak. A legenda szerint, aki megsimogatja a halász és a révész csizmáját, egész biztos, hogy újra visszatér a városba. Ebédidőben felkerestünk egy pizzériát, ahol mindenki degeszre ehette magát pizzával. Megnéztük a Bodorka Balatoni Vízivilág Látogatóközpontot, ahol szemtől-szemben találkozhattunk a vidék halaival, a pár centiméteres szélhajtó küsztől egészen Közép-Európa leghatalmasabb haláig, a több mázsásra is megnövő harcsáig, de voltak ott békák és siklók is. A kellemes légkondicionált térben az is kétszer is végignézte a vetített természetfilmet, akit esetleg nem érdekel annyira a vadvilág, de még kicsit halogatni akarta a visszatérést a kinti rekkenő melegbe. A hazavívő hajó indulásáig maradt időt fagylaltozással és egy játszótér meglátogatásával töltöttük.
Balatonföldvár egyik érdekessége a kilátó a hajózási kiállítással. A magasban gyönyörű látkép fogadja az embert, gyönyörű naplementével a Balaton északi partja mögött. A kilátóprogramot úgy ütemeztük, hogy a toronyból a naplemente látható legyen. Ez a cél éppen nem sikerült, mert a séta a kilátóig kicsit tovább tartott, mint gondoltuk és a naplemente perceiben éppen egy kis felhő csúszott a nap elé, de ez senkit sem keserített el, mert a csodálatos látvány megérte. Örömünket fokozta, hogy a kilátótoronyban volt lift, bár voltak jó páran, akik gyalog tették meg a 150 lépcsőfokot. A hajózási kiállítás legnagyobb sikere a kormányszimulátor volt, amellyel kísérletezni lehetett a virtuális zátonyok és sziklák között a hajótörés elkerülésére. A kilátólátogatás elég későn végződött, így külön-program lett az esti séta hazafele, a kellemesre hűlt melegben. A kisebbeket gépkocsival fuvaroztuk haza, mert már fáradtak voltak. Ezen az estén a mese igen rövid volt.
Az esti mese közkedvelt alvás előkészítő program volt. Balogh Réka esténként örmény meséket olvasott, közben a hallgatóság erre meg arra elnyúlva, részben alvó helyzetben élvezettel hallgatták. A nap végi lenyugtató program mellett a cél az örmény mesék megismerése volt. A számos meséből és a hozzájuk fűzött magyarázatokból megismerhették a gyerekek a főbb örmény népmesei szófordulatokat, szereplőket, szimbólumokat. Ez illeszkedett az EÖKK egy másik pályázati projektjéhez, „Rajzverseny örmény mesék felhasználásával”, amely versenyt pontosan e korosztálynak hirdet meg szeptemberben. Az esti mesékről így emlékezik meg az egyik gyerek: Vacsoráztunk utána irány játszani mindenki. Mire elfáradtunk a játékban akkor jött el az a pillanat, amikor mindenki csak beszélgetett aztán már nagyon elfáradtak és mire kijátszották már magukat mindenki felment a társalgóba és hallgatták Réka örmény meséjét mellyel elálmosította a gyerekeket aztán mindenki ment aludni…
A kézműves foglalkozások célja az örmény kultúrával való megismertetés volt. Idén nem történelmi, irodalmi, hagyományápolási gyakorlatok szerepeltek a programban, hanem elsősorban az örmény szín és formavilág megismertetése volt a cél a festéseken keresztül. Megismerték az örmény betűk igen változatos formavilágát (madaras, virágos, stb.) amelyet kő- és pólófestéssel összekötve gyakoroltak. Legnagyobb lelkesedést az váltott ki, amikor mindenki megpróbálta örmény betűkkel leírni a nevét, vagy a kezdőbetűjét ráfesteni egy kavicsra. Erről az egyik táborozó így beszélt: Jó volt megismerni családom és nemzetiségem írását és nyelvét. Megtudhattam, hogy régebben (a kódexlapokon) díszesebben és bonyolultabban írtak, mint napjainkban. Most már felismerem a nevem kezdőbetűjét örményül (D). Ezeken kívül voltak játékos kézműveskedések is, amikor a már tavaly nagy sikert aratott papírhenger-lufi-ágyút készíthették el ismét a gyerekek, hogy egymásra lövöldözhessenek. Utólag is elnézést kérünk a panziótól azokért a ping-pong labdákért, amiket nem tudtunk kihalászni az ereszből.
A záróesten Várady Mária igen változatos és szórakoztató műsort szervezett össze. Aki még a tábor elején úgy gondolta, hogy ő nem ért semmihez, az is lelkesen adott elő dalt vagy táncot. A Labant család örmény és magyar zenével és énekekkel készültek, melyeket citerával, fuvolával és gitárral is kísértek (ők előző nap egy gyönyörű önálló műsorral is felléptek, ahol Ada öt különböző nyelven is énekelt dalokat). Várady Mária szavalt és örményül énekelt, Erzsébet és Lili örmény nyelven felolvastak, de volt zongoraelőadás, zongora improvizáció, kártyatrükkök, ugrókötél bemutató, sőt, a „nagylányok” kórusa is énekelt pár dalt, Dani táncától kísérve. Az este folyamán megünnepeltük Nagy-Marosváry Danit, aki aznap lett 8 éves! Ezen az esten mindenki sokáig fenn maradt, valahogy nem akaródzott „bezárni” a tábort.
A Miniszterelnökség Egyházi és Nemzetiségi Kapcsolatokért Felelős Államtitkársága megbízásából a Bethlen Gábor Alapkezelő által kiírt nemzetiségi táborozási pályázaton a Örmény Ifjúsági Egyesület, anyaországi, /Jereván/ táborozásra pályázatot nyert 2 milliós értékben. A pandémia helyzet miatt az anyaországi táborozást nem lehetett megvalósítani. A felszabaduló összegből 1 milliót lehetett felhasználni hazai nemzetiségi táborozásra, 7-14 éves gyermekek számára. A tábor célja tanulók anyanyelvi nyelvismereteinek bővítése, a nemzetiségi népismeret részét képező, anyaországgal kapcsolatos történelmi, földrajzi, néprajzi, kulturális ismereteik fejlesztése, hagyományőrzés vagy hitéleti tevékenység. Ezt az összeget az Országos Örmény Önkormányzat további 1 millió forinttal kiegészítette, amely összeg a szállás és étkezés költségeit fedezte. A tábor kulturális programjainak költségeit az Erdélyi Örmény Kulturális Központ, az Erdélyi Örmény Gyökerek Kulturális Egyesület és a Ferencvárosi Örmény Önkormányzat viselte. A táborban 18 gyermek és 8 fő kísérő és animátor foglalkoztató volt jelen. A táborba ellátogatott Akopján Nikogosz és Rónaszéki László is az Országos Önkormányzattól, hogy ők is élvezzék egy ideig a gyerekek önfeledt örömét. Nikogosz meglepetés finomságokkal is kedveskedett a táborlakóknak, mindenkinek hozott Túró Rudikat és két óriási dinnyét!
