Új tájegység és emlékhely született
Földrajzi értelemben természetesen nem, de kulturális és lelki értelemben valóban új tájegység született Szentendrén. A Szabadtéri Néprajzi Múzeumban mondhatni régi adósságot törlesztettek az Erdély Tájegység első fázisának, a kisvárosi épületegyüttes létrehozásával. “A szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum Erdély épületegyüttesének csütörtökön megnyílt első kiállítási egységében az érdeklődők bepillantást nyerhetnek nemcsak az erdélyi falu, hanem a székelyföldi városok lakóinak polgárosodó életébe is.” írja az ünnepélyes megnyitó kapcsán a Skanzen honlapja. A most elkészült épületegyüttes igazán nagyszabású, lélekemelő kiállítás és beruházás lett. Ráadásul az erdélyi örménység megjelenése a kiállításban könnyeket is csal az ember szemébe.
Örmény Sírkövek
Óriási megtiszteltetés volt, hogy az ünnepélyes, protokolláris megnyitón részt vehettem és családi érintettségünk kapcsán Dávid Mártonnal, az EÖKK új vezetőjével, Dr. Issekutz Ákos, az Országos Örmény Önkormányzat elnökhelyettese és felesége, Dr. Hun Eszter mellett személyesen képviselhettük az erdélyi gyökerű örménységet ezen az egyedülálló ünnepen.
Kányádi Sándor Örmény Sírkövek című versét énekelte el a Kaláka együttes a hivatalos megnyitó elején. Örmény származásúként az ember rögtön felkapja a fejét, hiszen külön megtiszteltetésként ért bennünket ez az “entrée”. A megnyitó rendezvény számára egy 1200 fő befogadására alkalmas sátrat építettek a szervezők, amelynek mérete önmagában is figyelemre méltó volt, a meghívottak számával, a színpad méretével és a megnyitó kulturális elemeivel is jelezve az esemény jelentőségét.
vannak vidékek hova már utat
csak romos templom s régi név mutat
örmény-kert zsidó-sor magyar-telek
örmények zsidók lakták székelyek
s akad még itt-ott ki a néhai
honosokról tud ezt-azt mondani
vannak vidékek ahol csak a hant
tudhatja már hogy ki nyugszik alant
régen kikorhadt fejtől a kereszt
a zsidók hamvát meg ne itt keresd
s ki érti már a megmohosodott
márványon az örmény föliratot
vannak vidékek hol a sírlapok
négy sarkában finoman faragott
négylevelű lóhere mélyed és
századok óta nincs egy repedés
esőcsöppöt és harmatcsöppöket
gyűjtögetnek az örmény sírkövek
vannak vidékek hol a madarak
a temetőben oltják szomjukat
ha szárazság van vagy éppen aszály
a gaz-felverte mohos sírra száll
iszik s hálából mikor égre kel
a holtakért a madár énekel
23 év erőfeszítései
Dr. Cseri Miklós, a Skanzen főigazgatója megnyitóbeszédében rámutatott, hogy az Erdély Tájegység skanzenbeli megjelenésének késlekedése azzal magyarázható, hogy csak 1998-ban, Hámori József miniszter úr akkori engedélyével módosíthatták alapító okiratukat, melynek alapján a teljes magyar nyelvterület egészére kiterjesztették kutatási és bemutatási jogosultságukat. Ezt követően egy évvel már meg is született a döntés, hogy ennek a tájegységnek meg kell születnie itt, Szentendrén. 23 év tudományos kutatásainak, terepmunkáinak eredménye a most megnyíló kiállítás. Közel ötvenezer tárgy szerzeményezése, sokezer kutató óra, konferenciák, interjúk, 10 ezernél több fénykép készítése és átnézése jelzik a projekt monumentalitását. A második ütem, a falusi Erdély bemutatása, mely közel 140 épület felépítését jelenti, főigazgató úr tervei szerint 2025-26 táján készülhet el, mellyel teljessé válik majd a Tájegység.
Tudnunk kell kihez tartozunk
Novák Katalin, Magyarország Köztársasági Elnöke beszédében kiemelte, hogy az erdélyi magyar kultúra nem a múltunk egy darabja, hanem a jelenünk része, kulcs a magyar jövőhöz. Erdély nélkül Magyarország sem lenne ugyanaz. Mint mondta, a szentendrei skanzen erdélyi tájegysége olyan, mint egy csillagkapu, lehetőség arra, hogy átlépjünk tér és idő korlátain, s Erdélyben érezzük magunkat. Kiemelte: harminc évvel a rendszerváltoztatást követően, egy bő évtized következetes nemzetépítő és nemzettudat-erősítő munkája után egyre többen érzik a késztetést, hogy útra keljenek, és személyesen is megtapasztalják, mit jelent, hogy a magyar nemzet határai túlnyúlnak az ország határain.
“Akkor vagyunk igazán erősek, akkor vagyunk képesek megvédeni magunkat, akkor ellenálló a nemzetünk, ha tudjuk, honnan jöttünk, kihez tartozunk. Erről szól a mai nap” Mondta a Köztársasági Elnök, utalva a szomszédunkban dúló háborúra. Emlékeztetett arra, hogy éppen a háború miatt még fontosabb, hogy őrizzük, védjük és gazdagítsuk értékeinket, kultúránk kincseit. A hagyományos haderő fejlesztése mellett kell az anyanyelv, a bennünket összekötő és minket lényegileg meghatározó kulturális önazonosság erősítése is. Ez a hely tájékozódási pont lehet minden látogató számára, mert romantizálás nélkül megmutatja, befogadhatóvá teszi kicsiknek és nagyoknak Erdély sokszínűségét és kincseit, megmutat valamit abból a titokból, ami Erdélyt olyanná tette, amilyennek szeretjük – fogalmazott.
Novák Katalin elmondta, a következő évtizedek kiemelt célja, hogy többen, jobban, szebben éljünk, ehhez pedig gondozni kell mindazon értékeket, amelyek hozzájárulnak a Kárpát-medencei és a diaszpórában élő magyarság fennmaradásához. “Meg kell őriznünk közös örökségünket, kultúránkat, a magyar nyelvet és teljes kulturális hagyatékunkat, hiszen mindezek összessége a hazához kötés kiindulópontja” – hangsúlyozta a Köztársasági Elnök.
A megnyitó műsorban e cikk szerzője számára Petrás Mária és a Szent Efrém Férfikar csodálatos és lélekemelő előadása volt a csúcspont, mely tisztán az emberi hang nagyszerűségével és a gregorián Kyrie dallamaival valóban magasra emelte a jelenlévőket, ahonnan már nemcsak Erdély, de talán az egész világ is látszik, és amelyért őszintén kérhetjük, Kyrie Eleison. A megnyitó hivatalos műsorát a Nemzeti Táncegyüttes táncosainak és zenészeinek professzionális előadása zárta, zenében és táncban körbeutazva Erdélyt. Az utolsó mozzanat, az egy szál tárogatóval kísért Székely Himnusz közös éneklése megdobbantotta szívünket.
Magyarörmény emlékhely
“A XX. század elején a párizsi divat Bécsen, majd Budapesten keresztül eljutott a Székelyföldre is. Kézdivásárhely divatáru-kereskedői az örmény, római katolikus Wertán családból, majd az oda beházasodó Fejér és Dávid családokból kerültek ki. A boldog békeidők időszakának divatáru-kereskedésébe csöppenhetnek a látogatók ezen a helyszínen. Ha pedig kedvet kapnak hozzá, akkor a Beöltöző helyszín ruhái közül választhatunk, hogy a korszak divatjának megfelelően jelenhessenek meg.” Idáig a hivatalos szöveg. De a megvalósult kiállítás több ennél.
Dávid Antal kézdivásárhelyi kereskedő főtéren állott üzletét 1913-ban mutatja be a kiállítás. U alakú polc- és pultrendszeren szövetek, férfigallérok, mandzsetták, nyakkendők és kalapok sorakoznak. Korabeli pénztárgép is áll a pulton, valamint a szövetek között olyan tekercsek is találhatók, melyeket ugyanattól a gyártótól szereztek be a kiállítás létrehozói, melyektől vélhetően Dávid úr is rendelhetett anno, hiszen a gyártó már akkor is szállított az erdélyi városokba. De a modern múzeumpedagógiai módszereknek és a kiállítás élményszerűvé tételének hála személyesen is találkozhattam ükapámmal, aki a pult mögött állva, nagy mosollyal köszöntötte a leszármazottakat. Sőt, a beöltöző szobában, ha kedvünk tartja be is öltözhetünk a korabeli ruhákba és azokban flangálhatunk a kisváros főterén.
Az üzletet rejtő ház emeletén az örmény polgári család lakásába léphetünk be, a nappali, konyha, étkező mellett a férfiszobát és a hálót is megtekinthetjük. A hálóban házioltár előtt térdeplő, melyen a család 200 éves imakönyve is kiállításra került. Első oldalán szépen vezetve névvel és évszámmal, hogy mikor ki imádkozott a könyvet kézben tartva. A lakásból átlépve az örménységet bemutató kiállítási szobákba, megismerkedhetnek a látogatók az örménység sokszor keserű, menekülésekkel teli életére, de arra is, hogy Erdélyben biztos hazára, befogadó nemzetre találtak, melynek így odaadó kultúra és társadalom alkotó tényezői lettek. A tárlókban a Dávid család “Arany Bibliája” is helyet kapott, hiszen az örmények Erdélyben is katolikusok lévén hitüket büszkén tartották.
A család leszármazottaiként hatalmas megtiszteltetés volt a kiállítás létrehozásában közreműködni és külön megtisztelő volt, hogy Novák Katalin Köztársasági Elnök Asszony és dr. Cseri Miklós főigazgató úr éppen az örmény üzletet és kiállítást látogatta meg először, ükapánk boltjának ajtajában pedig mi fogadhattuk őket, rövid beszélgetés után pedig egy közös családi képet is készítettünk velük.
A most létrejött Erdély Tájegység és benne a Dávid család örmény üzlete és lakása nemcsak professzionálisan, átgondoltan, mégis modern módszerekkel elkészített kiállítás lett, de a szívvel-lélekkel megálmodott és végigvitt kivitelezéssel olyan örmény emlékhelyet ad az Erdélyi gyökerű hazai örménységnek, mely méltó módon állít emléket az idén 350 éve Erdélybe települt örmény őseinknek.
Köszönet érte, legyünk büszkék rá!
Összeállítása a megnyitóról:
Hogyan készült az Erdély Tájegység:
