Egy „muszáj-könyv” elfogult bemutatása
2022 januárjában került ki a győri Palatia nyomdából Száva Tibor-Sándor „Székelyföldi magyarörmény családok” című művének 3., kibővített kiadása. Azért nevezem „muszáj-könyvnek”, mert szerintem mindenkinek ismernie kell, akinek ősei közt erdélyi magyarörmények fordulnak elő!
Nem túlzás azt mondani, hogy ez a szerző mintegy 40 évnyi kutatómunkájának a betetőzése. A szerző eredeti anyakönyvi adatok felhasználásával esetenként 250–300 évre visszanyúlva próbálja feltárni-helyreállítani az érintett családok történetét. Ezzel jelentősen megerősíti a leszármazottak eredettudatát.
Két dolgot tartok fontosnak a művel kapcsolatban. Az egyik: az Erdélybe egykor betelepültek nyelvéről közöltek, amiből megérthetjük, miért sikerül a mai laikusnak olyan ritkán megfejteni a régi örménybetűs feliratokat (tudniillik az erdélyi örmények nyelve már régen külön fejlődött, elvált az örményországi nyelvtől). A másik ennél sokkal fontosabb: bemutatja, hogy a 17–18. században az Erdélybe frissen betelepült örmények névhasználata a befogadó közösségek magyar nyelvhasználatához képest egy ősibb állapotot képviselt, mert még nem volt szokásban a családnév használata. Egy-egy család több nemzedékének családnevei időnként megváltoznak, ami nekünk ma szabálytalannak tűnik, de akkor nekik természetes volt. Így fordulhat elő, hogy – az anyakönyvi adatok alapján – több látszólag különböző családpárról megmutatja, a közös eredetet. (Tehát felületes és könnyen vakvágányra vezető, ha pusztán a családnév-azonosság alapján próbálunk családfát építeni.)
A korábbi kiadáshoz képest több apró pontosítás és kiegészítés történt. A könyv tiszteletre méltó majd’ 500 oldalas vastagságát – és igazi jelentőségét – azonban nem ez okozza, hanem az, hogy a feldolgozott történetű családok száma tovább nőtt: már jóval száz fölött van. (Pontos számukat éppen a kezdeti névhasználati sajátosságok miatt lehetetlen összeszámolni.) A szerző székelyként – érthetően – a székelyföldi magyarörményekkel foglalkozik, de nekem nagyon hiányzik az Erdélyben más városokban élt magyarörmények adatainak hasonló feldolgozása. (Tulajdonképpen Szongott Kristóf óta hiányzik a folytatás!) Székely földön (is) elfogyóban-elsorvadóban vannak a magyarörmény családok, s közülük is sokan hajlamosak elfeledni származásukat. Becsüljünk meg mindent, ami róluk máig még megmaradt, és örüljünk, hogy Száva Tibor-Sándor az erélyi magyarörmények származási viszonyainak jelentős hányadát feltárta!
