Dávid Katalin: Emlékiratok – könyvajánló

Az erdélyi örmények haza és emberszeretete, valamint az Istenbe vetett hitük állhatatos megtartása, családjainkon keresztül ismert tény. Az is tény, hogy a szellemi életben, kultúrában betöltött szerepük is vitathatatlanul jelentős. Komoly lenyomata mindez egy hosszú időn keresztül menekülésben, majd új haza építésben és a befogadó nemzethez való hűségben, a hazáért valóban tenni akaró felelősségteljes munkában, hősies kiállásban élő és tevékenykedő nép történetének. A népek története azonban a hozzájuk tartozó, egyes emberek egyedi történetének, felelősség és szerepvállalásának, egyéni döntéseinek sorából áll. Ezek a döntések és a belőlük fakadó tettek mutatják meg, hogy kik is vagyunk.

A kötet szerzője, Dávid Katalin, Stephanus és Széchenyi-díjas, nemzetközi hírű művészettörténész az Emlékiratokban nem csak az életben hozott döntések eredményeit, a munka és család alakulását, fejlődését mutatja be, hanem éppen az ezek alapjául szolgáló döntésekről és az azokhoz kapcsolódó gondolkodásról, az erkölcsi és lelki, szellemi alapokról ír a könyv lapjain.

Dávid Katalin (fotó: Korniss Péter 2015)

Olyan gondolatvilágot, olyan erkölcsi alapvetéseket vall meg fejezetről fejezetre, mindvégig tanúságot téve a hit mellett, amelyről bátran elmondhatjuk, hogy mindnyájunk döntéseinek és életének alapjai lehetnek. Mindeközben elsőre naivnak tűnő rácsodálkozással viszonyul a történelem eseményeihez, de jobban megértve gondolatait és mondatait rájövünk, hogy nem naivságról, hanem az események egyértelmű keresztény szempontú szemléléséről van szó.

A Dávid család örmény, ráadásul erdélyi örmény gyökerei sokak előtt ismertek. Dávid Katalin professzorasszony apai ágon teljesen, anyai ágon félig örmény származású. Nem ettől példaértékű azonban a könyvben bemutatott életút, de mindenféleképpen komolyan megfűszerezi azt, mint ahogyan az örmény konyha speciális és nagyszerű fűszerei is teszik ezt az ételekkel. Ez a fűszerezés pedig egészen részletesen bemutatja a Dávid családnak közvetlenül a szerzőhöz kötődő ágait, adatokkal, nevekkel, kapcsolatokkal, így az író beágyazottságát is megismerhetjük, a trianoni országvesztéstől kezdve részben Magyarországra áttelepülő örmény családokba.

A könyv fejezetei betekintést engednek a családon kívül XX. századi történelmünk két nagy viharába, a vészkorszak és a kommunizmus időszakába és az abban az időben és azokban a helyzetekben meghozott döntések összetettségébe. Hogyan lehetett működni, fejlődni, értéket teremteni a “Támogatott, tűrt, tiltott” korban, és láthatjuk milyen sokat jelent egy biztos hátteret nyújtó, támogató férj jelenléte. Megismerhetjük a pályát, a Művészettörténeti Dokumentációs Központ létrehozásán és működésén keresztül, bepillanthatunk a fiatal egyetemista Dávid Katalin közéleti szerepvállalásaiba. Olvashatjuk a vészkorszak ember mentésének eszközeit és pillanatait, de végig láthatjuk a minden tevékenységet a kereszténység szempontjából vizsgáló Dávid Katalint is, akinél a “gyakorló katolikusság” valóban a Krisztusi tanításnak a mindennapi döntésekben való gyakorló alkalmazását jelenti.

A könyv lapjairól valóban kiviláglik a cikk címében szereplő mondat, a gyűlölet ellentéte nem a szeretet, hanem az irgalmasság! Dávid Katalin Emlékiratainak minden magyar ember könyvespolcán ott a helye.