Lukács Antal nyomában jártak a XII. kerületi örmények

A kirándulás meghirdetése után már az első nap igen sok érdeklődő jelentkezett, s teljesen megtöltöttük az autóbuszt. Bizonyára a járványt követően szabadulni kívántak a bezártságból, ám a program is igen izgalmasnak ígérkezett.

Az utat esőben kezdtük, hatalmas viharban fejeztük be. Első megállónkon Szabadszállás nevezetességeit tekintettük meg a teljesség igénye nélkül. Nagy kitérőt jelentett volna a Dörmögő-ház, mely egykoron József Attila nagyapja, Pőcze Imre tulajdona volt. Leánya, József Attila édesanyja, Pőcze Borbála Szabadszálláson született és nevelkedett. A költő gyermekkorában testvéreivel sokszor megfordult itt és szép napokat töltöttek el a nagyszülőknél. Hasonló ok miatt eltekintettünk a Petőfi-emlékmű felkeresésétől. 1838-ban a nagy árvíz során tönkrement Petrovics István és Hrúz Mária háza. Rövid sétánk során megtekintettük viszont az 1926-ban épült Geréby-kastélyt, melyben ma szociális otthon működik. A református templom szépen emelkedik a főtér fölé. Feljegyzések szerint 1620-ban már állt a templom, 1729-ben renoválták és keleti irányban megnagyobbították. A torony 1771-ben készült el a templom nyugati oldalán és került rá az aranyozott rézgömb és csillag. Az istenháza közelében I. világháborús és Trianon-emlékmű áll. A lelkészlak hasonlóan szép épület. Vetettünk egy pillantást Rozsnyay Mátyás, a szabadszállási születésű világhírű gyógyszerész szobrára. Munkásságának köszönhető az íztelen kinin lázcsillapító feltalálása.
A település határában mesterséges halom áll, melyen Tabajdi István szobrászművész kunbabára hasonlító szobra emelkedik. Ilyen jellegű szobrok állítása a mai Oroszország területén volt szokásos. A Pomázon eltemetett Sashegyi Sándor Pilis-kutató sírján is ilyet láthatunk.

**Szabadszállás Geréby-kastély (fotó: Heim Pál)**

Soltszentimrén lassan haladtunk át, ám így is képet kaptunk a település központjáról. Nem is ez foglalkoztatott bennünket, hanem a Csonka torony, a XI-XIII. század körül épített templom maradványa. Az istenháza a török időkben pusztult el, egy hosszú fala és a torony maradt meg. Emiatt az elnevezés nem tökéletes, hiszen maga a torony majdnem teljes egészében emelkedik az ég felé.

**Soltszentimre – Csonka-torony (fotó: Heim Pál)**

Különleges lehet belül a kiskőrösi katolikus templom, ugyanis a karzat mellvértjén a hősi halált halt Leányfalusi Károly kántor-hitoktató portréja látható. Mivel a II. világháborúban hunyt el, katonaruhában látható. Sajnos a plébános épp konferencián volt, ezért nem jutottunk be. Megnéztük viszont Petőfi Sándor szülőházát a benne található értékes gyűjteménnyel. A XVIII. század utolsó harmadában épült emlékház már az 1880-as években zarándokhellyé vált. Az utcai szobában – mely szinte változatlanul maradt az idők folyamán – a család egykori bútorai, a szabadkéményes konyhában pedig korabeli főzőedények találhatók. A szülőház mellett álló kétszintes emlékmúzeumban Petőfi életútját bemutató állandó kiállítást és évente több rangos tárlatot láthatnak az ide érkezők. A két épület közötti sétálóudvar különlegessége az aradi vértanúk emlékfala, valamint az Európában egyedülálló Műfordítói Szoborpark, amely a Petőfi-műveket fordítók portréinak ad helyet. A park évről évre gazdagodik, hiszen több mint ötven nyelven olvashatók a költő versei. Már tizennégy műfordító mellszobra található itt.

**Petőfi szülőháza Kiskőrösön (fotó: Heim Pál)**

Fő úti célunk Soltvadkert volt, hiszen az örmény gyökerű Lukács Antal nyomába eredtünk. A városban igen kedvesen fogadtak bennünket. A helytörténeti gyűjteményben Légrády Andor kalauzolt, az épület története során természetesen kitért Lukács Antalra is. Sajnos viszonylag keveset tudunk róla, mivel a különféle dokumentumok megsemmisültek. Lukács Antal, Pest megyei táblabíró(1770-1852) örmény eredetű család sarja. Születési helye ismeretlen. Apja Lukács Gergely, anyja ismeretlen. Négy testvére volt, Rozália, Magdolna, Miklós és Terézia. Felesége Patrubány Katalin, gyermekük nem született. Apja, Gergely 1804-ben vette bérbe Vadkertet valamint Bőszér és Csábor pusztákat a báró Orczy családtól. Gergely 1804-1806 között halt meg. 1806-tól a levelezéseken Antal és Miklós neve szerepel. 1818-ban, Miklós halála után Antal egyedül bérelte a községet és a pusztákat. Nagyszabású építkezéseket is folytatott. Nevéhez fűződik a Szent Kereszt Kápolna felépítése 1845-1847 között, a mai Polgármesteri Hivatal (1820 körül emelték) egykor az ő kúriája volt. A postaház, bolt, szárazmalom, molnárlak, borház és csőszház létesítése köthető még a nevéhez.
A gyűjtemény megtekintése után végre elérkezett a várva várt pillanat, a Szent Korona cukrászda! A gyönyörű teremben nemcsak az igen tetszetős és ínycsiklandozó falatok jelentettek izgalmat, hanem az emeleten lévő cukrászati gyűjtemény is.

**Soltvadkert, Szent Kereszt-kápolna (fotó: Heim Pál)**

Ezt követően kerestük fel a kápolnát és a kriptát. Az öttornyú kápolnát több alkalommal felújították. Legutoljára az 1990-es évek elején, idén új kaput készítettek. Napjainkban Antal napkor misét tartanak itt. A kápolna érdekessége a középen, a padok alatt látható márványlap, itt engedték le a koporsókat. A kripta romos állapotban található. Lépcső sincs, csak létrán lehet „alászállni”. Lukács Antalon kívül még két családtagot temettek ide, de sajnos csak gyanítják, hogy az egyik a felesége lehet, a harmadik személy ismeretlen. Lukács Antal húga, Terézia 1842-ben halt meg és szintén Vadkerten temették el, de nem a kápolnában.

Miközben néhányan leküzdöttük magunkat a kriptába, leszakadt az ég, amelyen szupercella is megjelent. Ömlött az eső, így még legalább fél óráig a kápolnában maradtunk. Köszönet Várady Máriának, aki örmény és magyar énekekkel, versekkel töltötte ki az időt. Szintén Mária olvasta fel útközben a nevezetességek ismertetőjét.
A katolikus templomot is megnézhettük, de már csak igen óvatosan, hiszen mise volt. Az utcában hatalmas fa dőlt ki, de szerencsére házakra nem esett.
A hazaút igen körülményes volt, az országúton egy-egy percig haladtunk, tíz percig álltunk a kidőlt fák, ágak miatt. Gondolatban végigpásztáztuk a nap eseményeit, látnivalóit, ez egy kicsit feledtette velünk nehéz helyzetünket.