Hervay Tamás: Egy fény-képre

Havas fák sora visz az úton,
S belé vész a végtelenbe.
Tükörré formál, hogy láthasd, 
s érthesd önvalód.
Fehér izzása tisztítód lehessen.
Belsőd szennye leégjen az úton.
Hótiszta lélekkel érj a mennyégbe,
S tisztuljon gondolatod, tudatod.
S mikor magadra visszanézel, 
Múlik a küzdelem, fájdalom.
Csak fényt látsz ragyogni 
Minden szemben 
véges-végig az utadon.
Ha Isten fénye vezérel,
Ha szeretetével élsz,
Már mindent értesz. 
Tudom.