A Don-kanyar magyarörmény szemmel

Január 12-e, a Doni áttörés emléknapja, ilyenkor tisztelettel fejet hajtunk azok előtt a hősök előtt, akik az 1943-as januárban vagy a csatákban haltak hősi halált, vagy később valamely orosz fogolytáborban lelték halálukat. Ezen sorok írójaként magam is kötődöm a Donhoz, nagyanyám öccse szolgált ott és sajnos egy orosz fogolytábor mélyén veszett végleg nyoma, így esélyünk sem volt később megismerni egymást. Nekünk, örmény gyökerűeknek különös kapcsolatunk is van az ottani eseményekhez, Dr. Szentpétery Tibor, magyarörmény fotográfus szemével, objektívjén át láthatjuk az embereket, az eseményeket.

Dr. Szentpétery Tibor a magyar háború fotózás egyik meghatározó szereplője. Több mint harmincezer képe korának fontos dokumentuma. Ifjúként a természet szépségeit fényképezte, a Don-kanyarba a magyar hadsereg Haditudósító Századának egyetlen amatőrként beválogatott fotósaként vonult. Egy szovjet mesterlövész megsebesítette, majd hadifogságba került. A háború után rossz káderként is kalandok során ment keresztül, végül fényképész kisiparosként, családi képek készítésével kereste kenyerét. ’56-ban pedig ballonkabát alatt rejtegetett fényképezőgéppel dokumentálta a forradalom eseményeit és őrizte képeit az utókornak.

1916-ban született Budapesten régi magyar-örmény családban. Jogi diplomát szerzett a Pázmány Péter Tudományegyetemen. Önként jelentkezett a frontra, haditudósító lett. A Don kanyarnál súlyosan megsebesült, a szeme előtt tartott Leica fényképezőgépe felfogta és eltérítette a neki szánt lövedéket. 1945 januárjában Németországba vezényelték, ahol amerikai fogságba esett. 1946-ban hazaérkezett Budapestre. 1950-ig, az államosításig a Krisztina körúti Budai Gyermek Fotó műtermében dolgozott, családokat fényképezett. Az 1956-os forradalom eseményeit napról napra, percről percre hűségesen követte és örökítette meg a kabátja alá rejtett fényképezőgépével. Természetjáróként fotózott a történelmi Magyarország tájain. Fényképezte a Budai Vár háború utáni feltárását, a Néprajzi Múzeum cseréptárát, az Aquincumi Múzeum ásatásait. A Budapesti Városszépítő, majd Városvédő Egyesület fotócsoportjának élén szervezte az épületek dokumentálását. Elveihez hűen örökítette meg a XX. század második felének minden fontos eseményét. Több, mint harmincezer felvétele századunk sajátos tükörképe.

A fotós 2005-ben hunyt el, a neki emléket állító honlap ide kattintva érhető el.

Forrás: szentpeteryfoto.hu