Fogolykiváltó Boldogasszony búcsú
az Örmény Katolikus templomban
Ötödik alkalommal rendezett a magyarörmény közösség Tarka Napot a szeptemberi templombúcsú alkalmával. Szép napra virradtunk az esős idő után, „Isten szeme az arany Nap ragyog le a földre”; rég nem látott kedves arcok jelentek meg ezen az ünnepen. Újra bizalommal tölt el bennünket, hogy érdemes, hogy mindent meg kell tenni a közösségért.
Hagyományainkhoz híven gyerekfoglalkozással indul a nap. Ügyes kis kezek varrogattak, a fiúk örmény kolostort építettek, ragasztottak papírból. A megéhezett kis kézműveseknek jutott gata, túrós papucs. És jutalomként gránátalmát is vihettek haza -, a legörményebb jelképünket.
Nem hagyhatom említés nélkül: míg a kicsik a kézműves foglalkozáson Réka és Fröcsi segítségével bíbelődtek, szorgoskodtak, addig a nagylánynak számító Sinka Sára és Szongoth János úr (a Semiramis örmény Babkávézó tulajdonosa) a templom udvarát seperték fel, az őszi levelektől megtisztítva a bejáratot. Nagyfokú jóérzésről tettek tanúságot.
A belépő résztvevők mindenikét lázmérővel ellenőriztük, és hál’ Istennek nem volt lázas beteg köztünk! A templomba lépés előtt kézfertőtlenítés, bent is mindenki maszkot viselt.
A templom ismét megtelt. Fülöp Ákos plébániai kormányzó úr mély gondolatokat fűzött e vasárnapi evangéliumhoz, de az ünnep védőszentjét is tanításába emelte.
„Beatae Mariae de mercede redemptionis captivorum”nevezték meg először a lovagkorban a Szent Istenszülőt a Mercedariusok. A keresztény rabok kiszabadítására Nagyboldogasszony nevével 1223-ban lovagrend alakult, melyet 1235-ben a pápa is jóvá hagyott. Kegyetlen török hódítások, az ellenük vívott honvédő háborúk tették szükségessé a lovagrend működését, foglyok kicserélését. Európa Fogolykiváltó Boldogasszonyhoz könyörgött. A törökök váltságdíjért adták-vették a keresztényeket. A háborúkkal sújtott örmény katolikusok minden történelmi időben megőrizték Fogolykiváltó Boldogasszony tiszteletét. A Kárpát-medencei diaszpóra magyarörményei Trianon után a Csonka-Magyarországon keresve otthont, az új budapesti templomban illő pártfogóra találtak. A II. Világháború után is sok családban minden este imádkoztak a fogoly, vagy malenkij robotra hurcolt édesapákért.
Napjaink keresztényüldözését nem lehet tagadni. A mai misszionáriusok sokat tesznek az iszlám állam foglyainak kiszabadításáért. A XXI. század szörnyűségei, az örmények elleni támadások imára sarkalnak minket is Magyarország egyetlen Fogolykiváltó Boldogasszony tiszteletére szentelt templomunkban.
Ezen a Búcsú-szentmisén is majd-mindenki áldozott. És bizony csak fél ostya jutott. Isten adja, hogy mindig ilyen sokan legyünk.
A TARKA NAP folytatása a közös ebéd, grillezés, amelynek utolérhetetlen a hangulata. Malomkeréknyi házi kenyeret áldott meg Ákos atya az étkezés előtt, előimádkozott és megáldotta közösségünk mindennapi kenyerét. A Nap sütött, az emberek udvariasak, boldogok voltak. Valódi Agapé. No és örmény ízek, az Issekutz Sarolta-féle finom örmény szósszal. Kimondhatatlan szeretetben és békességben volt részünk. Mindenki talált magának helyet. A két kis Halmi – Hajkus iker gyönyörűen falatozott az ikerkocsiban.
A kávé sem hiányzott Szongoth János jóvoltából, a püspökkenyér is elfogyott, Nuridsány Mimi rétesének morzsája sem maradt.
Mártonffy Miklós zeneszerző, zongorista „régi motoros” és nélkülözhetetlen a szalon remek hangulatához. Ujjai futottak a zongora billentyűkön, visszaidézték a régi idők, a „Jereváni lányok”, sanzonok világát. Végül az Erdélyi örmény himnuszt együtt énekeltük.
sdr 
cof 
cof 
cof 
sdr 
sdr 
sdr 
sdr 
sdr 
cof
Bemutatkozott az Erdélyi Örmény Kulturális Központ csapata. Az Erdélyi Örmény Gyökerek Füzetek megjelent számához igazodva találkozhattunk közösségünk tagjaival. Nem anonim társaság, neveik hallatán sokan tudják, mit „tettek le az asztalra”. Fabók Dávid figyelmes érzékeny vezető, bőséges vezetői gyakorlattal. Megfontolt szavai felelősségről szólnak, a múlt átadásának és élő jövő alakításának korszerű módozatairól. Nincs más út: az internetes bázis nélkülözhetetlen. Keress rá: www.eokk.hu és még többet megtudhatsz magadról.
Balogh Réka arculattervező, sok munkája ott van a könyvespolcunkon, látjuk, ha dr. Issekutz Sarolta elnök-asszony meghívót küld. Szórólapok, plakátok, kiállítási anyagok, mind magas fokú szakmai hozzáértését igazolják. Bizony itt az ideje, hogy digitális gyűjteményben hozzáférhetővé váljék az erdélyi örmények féltett öröksége. Az Örmény arcok projekt sikeréhez mindannyian hozzáadhatunk egy arcot, felejthetetlen örmény szemeket.
Dávid Márton Áron a kamera mögött áll, szigorú objektív látásmóddal dokumentálja a közösség életét a XXI. században. Hogy miben áll az örmény identitástudat? Biztosan örmény az, akinek már négy gyermeke van!!!! És Dávid Márton Áronéknak annyi van!
Várady Mária kultúráért felelős vezető, aki sok sikeres rendezvény szervezésével, előadással öregbítette az örmények jó-hírét mind itthon, mind külföldön. Kell is ennyi tapasztalat a következő évek nagyszabású terveinek megvalósításához. A Tarka Nap szervezője, az egész napos rendezvény moderátora, háziasszonya mindenkire és mindenre figyelt.
A Felnőttek programja méltó volt az ünnephez. Zsigmond Benedek armenológus, az ELTE oktatója, kiváló megjelenítő készséggel magyarázta el számunkra templomunk Oltárképének jelképeit. A Szent Istenszülő mindannyiunk Édesanyja, azaz MAJR, és minden betű, akár a gyermek Jézus glóriájában jelzett betűk mind szakrális jelentésűek.
Az Erdélyi Örmény Diaszpóra Aniból származik. Tudjuk, hogyan és milyen úton érkeztek a fővárosból, Aniból Erdélybe, a Kárpát-medencébe, mai hazánkba. Egyértelmű, hogy Ani főváros romként ma is álló ezer éves hatalmas Szent Apostolok temploma, egyaránt jelképe és bizonyítéka a fényes múltnak. Így kapott helyet a főoltár balján. A főoltár jobbjára az örmény keresztények legdrágább kincsének őrizője: Gehard kolostor ábrázolása került. Mi ez a kincs? Annak a lándzsának a hegye, mely Krisztus szent oldalát megnyitotta:
„…az egyik katona oldalába döfte a lándzsáját. Nyomban vér és víz folyt belőle” (János evangéliuma)
A lándzsát sokáig Gehard (lándzsa) kolostorban őrizték, ma Ecsmiadzin egyházi kincstárának legdrágább kincse.
Közben azt is megtudhattuk, hogy milyen az örmény észjárás. Mind a mai napig, ha valakit arról kérdeznek, „hovavalósi?” – a válasz előtt az illető átgondolja, hogy a kérdező mit ismerhet a legjobban, és azt a választ adja. Így világossá vált, hogy mi Aniból jöttünk. Ha valaki Lenygyelországból jött, nem azt mondják rá, hogy örmény, hanem Lengyel. És Moldován Stefánia sem román, hanem örmény, a Török nevűek pedig törökországi örmények.
Trianon 100. Nem, nem, soha … írta a 17 éves József Attila. Varga Tamás színművész hiteles, bensőséges és visszafogott előadásában hallottuk a kommunisták által eltitkolt verset. Az oláh még oláh benne, és nem román. Negyven év agymosás után a nemzetünket, sorsunkat mélyen érintő kérdések nem tűnhetnek el. Jöhet az internacionalista bal-liberális nihilista nyomás, az ország-rablás, nemzet-csonkítás -, fájdalma újra és újra beléhasít minden új nemzedék tudatába. 1933-ban írja dr. Papp Bogdán Az örmény, ami volt és ami lett című írásában: „Címül ezt is írhatjuk: Sorstragédia, melyet a szamosújvári örménység átélt s amelyben tizennégy évi pokoli harc után el is vérzett. Az egykor virágzó jólét után jött az elbukás. Szamosújvár csendessé lett.” Mi mindent kellett és kell!! elviselniük nemzettársainknak az idegen hódító elnyomás miatt. „Megdermedt a kereskedelmi élet. Virágzó örmény közvetítő és termelő telepek semmisülnek meg. A Bárány-, László-, Papp családok sorsát pecsételi meg az idő. Majdnem tízezer kat. hold területű földbirtokot sajátítottak ki e családoktól….. Kisajátítottak legelőterületeket, dacára, hogy ezek védelmét a törvény bizonyos mértékben biztosította, s az örmény nemzetség fel sem ocsúdhatott, pár hónap alatt mintagazdaságok cseréltek gazdát. Fel kellett oszlatni ménest, marhagulyát, el kellett kótyavetyélni mangalica-fajta nyájsertés csordákat…” Szörnyűségek az első világháború után.
És Juhász Gyula Trianon című felkavaró verse Várady Mária színművésznő lázító, számon-kérő tolmácsolásában, érintettként (Nagybánya szülötte), igazság és esztétikum kettősségével hatott. Elindította a közösség visszaemlékezéseit – Kolozsvárról, Nagybányáról, Besztercéről, Marosvásárhelyről-, tanúsítva, hogy mi magyarörmények átmeneti állapotnak tekintettük a román hódítást, fel nem esküdtünk a román királyra. Nekünk Erdély volt és nem Románia a szülőföldünk. Mi, kései utódok az ötvenes évek után ért további atrocitásokról, jobb esetben a szétszakított családok utáni vágyakozásokról számolhattunk be. Dávid Márton Áron hűségesen rögzítette a közönség vallomásait.
Búcsúzásképp Sinka Dani végre a zongorához ülhetett, és övé lett a hangok birodalma. Belső ritmusok, futamok, disszonanciák és harmóniák, szélsőséges hangközök… Improvizáció, a XXI. század életérzése. Kedves produkció, kár lett volna kihagyni.
Mindent összegezve, az öt évvel ezelőtt elindított Tarka Nap újabb élménnyel gazdagította közösségünket. Nem feledkezhetünk meg arról, hogy megálmodója dr. Issekutz Sarolta, az Erdélyi Örmény Gyökerek Kulturális Egyesület elnök-asszonya, Fogolykiváltó Boldogasszony ünnepére igazi tartalmas, kegyelemben és békében töltött együttlétet gondolt ki – mint ismeretes -, kvalitásokban gazdag magyarörményeink részére. Mindenkinek köszönjük, hogy eljött és támogatta a találkozót.
