Lovastanyán tartottuk idén
az EÖGYKE gyermektábort

Idén új helyszínre költözött az örmény gyerektábor, és nem árulok el semmi titkot előre, de szerintem jövőre is szeretnénk ide visszatérni. Enyingen egy óriási területen fekszik a Kabóka lovastanya, ahol mezők, karámok, búzatáblák, tavak és lombos erdők veszik körül a jól felszerelt apartman házakat, ebédlőt, medencét, sportpályákat (foci, röplabda) és a lovak ellátására, futtatására szolgáló terepet és épületeket. A szobák jó része közvetlenül az istállók fölött volt, s a lovak mellett kutyák, macskák és fecskék (na meg esténként a békák) tették természetközelivé a tábort. 19 gyerek érezte magát remekül ezen a remek helyen.

Első este a NUR együttes koncertjén hallhattunk gyönyörű örmény dalokat, de Aznavour slágerek is elhangzottak. Utána esti tábortűz köré ültünk, ahol mindenki bemutatkozott, hiszen volt, aki még nem járt örmény táborban az elmúlt években. Majd rémtörténeteket meséltek egymásnak a gyerekek, melyek végül viccekké enyhültek.

Nagyon változatos programokkal volt megtelítve az ott töltött hat nap. Majdnem minden nap volt valamilyen lovas program, akár száron vezetett lovaglás, akár szőrén megülése a tóban úszó lónak, de ha éppen nem is volt lovas program, bármikor lehetett menni lovakat nézni, simogatni (vagy dinnyehéjjal etetni). Két kis táborlakó ezt ki is használta, folyamatosan a lovak körül sertepertéltek. Érdekes volt az egyik táborozónk megjegyzése, hogy a lovaglás, lóúsztatás, a lovakkal való foglalkozás betekintést engedett abba, hogy őseink – örmények, magyarok – hogyan éltek, mennyire fontos volt a ló az életükben, és nem csak az egyik helyről a másikra való eljutásban.

A tanyán számos mozgásos programra volt lehetőség, volt ping-pong, röplabda, foci, biciklik. Sportos foglalkozásokat is tartottunk, olyanokat, mint íjászat, akadálypályás ügyességi verseny vagy paintball célbalövés. És ott volt a szép nagy medence, amiben le lehetett hűteni magunkat a nagy forróságban és remek kikapcsolódást nyújtott a mozgalmasabb vagy kreatív programok között.

Az egyik legsikeresebb a tavi program volt, ahol először ki lehetett próbálni a kenukat, kajakokat, csónakokat és vízi bicikliket, majd motorcsónakkal húzták a boldogan sikítozó gyerekeket – és akár felnőtteket – felfújható „fánkokon”. Adrenalin szintünk az egekben járt. Aznap este nem kellett altatni senkit!

A másik legizgalmasabb program az éjszakai rémtúra volt. A legjobb része az eseménynek – talán – eljutni a rémtúra kezdőpontjáig, az erdőig, volt, ami egy 15 perces séta volt a mezőkön át a teljes sötétben. Városlakóként ritkán lát az ember annyi csillagot az égen, mint azon az estén, felejthetetlen élmény volt tisztán látni a tejútrendszer ködös sávját. A rémtúrán szerencsére lehetett kérni, hogy ne rémisztgessék az egyes csapatokat, én is ilyen csapatban voltam, és így is elég rémisztő volt, ha a sötétben végigsimított az ember arcán egy-egy leveles ág. Hát még amikor kiérve az erdőből a túra végén hallhattuk a mögöttünk jövő „ijesztgetett” csapat rémült sikításait! De hát ők kérték!

Az örmény tematikájú programok között volt agyagozás, amikor az örmények számára oly fontos gránátalmát lehetett megformálni agyagból és másnap színezni (kiégetve majd Pesten lesznek a művek). Lehetett tanulni és gyakorolni az örmény betűk kézírását és a díszes örmény betűk tervezését (amihez mindenki kapott egy igényes kivitelezésű „Örmény ABC kifestő” kiadványt), hallhattunk az 1848-49-es szabadságharc örmény hőseiről valamint utolsó este örmény dalokat hallgattunk és gyakoroltunk (majd az este karaoke záróbuliba fordult). Nagyon hálásak vagyunk, hogy Magyarország Kormánya lehetővé tette a Bethlen Gábor Alapkezelő pályázatán keresztül, hogy ennyi gyereknek egy felejthetetlen élményben legyen része. Valamint köszönjük az Erdélyi Örmény Gyökerek Kulturális Egyesületnek, hogy megszervezte a tábort. Reméljük jövőre ugyanitt találkozunk!