A dzsermuki szarvas
Dzsermuk házai fölé hegyek magasodnak. Szelíd hegyek, égi fényekkel ölelkezők. Bozótos erdeikben nem ül meg a köd, s az esti homály is lágy illatokkal terül szét a fák közt. Lent, a szurdok mélyén az Arpa folyó kanyarog mormolva és csilingelve, mint aki álmában énekel. Patakok, vízesések zúdulnak belé, többszólamúvá virágoztatva az ősi dallamot madarak, vadállatok, emberek és Isten örömére.
Az egyik hegytetőről, ahonnan az egész vidéket belátni, fenséges mozdulatba merevedve tekint szét a dzsermuki szarvas. Szobor-agancsának ágai között éjszaka csillagok bújócskáznak, nappal pedig napsugárnyalábok. Egy régi vadászatra emlékeztet ez a szobor, és arra, hogy akármint álljanak is a dolgok, élni jó!
Az a régi vadászat is úgy kezdődött, mint azelőtt és azóta is minden vadászatok: nagy-nagy reménységgel, nagy-nagy elszántsággal. A vadász íjat szorongatva kémlelte az erdőt, az égi fényekkel ölelkező hegyeket. Vigyáznia kellett, hogy a természet eléje táruló látványa s a néhol erősödő, néhol meg halkuló vízcsobogás meg ne akassza figyelmét, s el ne andalítsa. Korábban is lesett már vadra errefelé, és sohase tért haza csalódottan. Mindig úgy érezte, hogy ez a vidék valósággal megbabonázza. A messzi bérceken hegyi kecskék szarvait vélte fel-felbukkani, majd eltűnni ismét, de esélye sem volt megközelíteni őket. Lopakodva haladt a fák alatt. Hiúzokra gondolt, rókákra, medvére, mégis így sóhajtott egy idő után:
– Mit bánom én, ha csak egy nyúl is, de lenne már valami!
Ekkor honnan, honnan nem, egy szarvas tűnt föl előtte kecses lobogással. De már szökkent is tovább. Mire a vadász megfeszítette az íjat, a völgy felé iramodtában akkorácskának látszott már csak, mint egy kisnyúl.
– Áááá!!! – rikkantott örömében a vadász, amikor a szarvast megroggyanni látta. A királyi fő lebukott a kőtömbök közé. Szaladt, szaladt a vadász, amilyen gyorsan csak tudott, míg egy korhadt fatörzs útját nem állta. Meleg, sötét vérfoltba tenyerelt. Összekapkodta szétszóródott nyilait, s bicegett tovább a vércseppek nyomán. Már-már odaért, mikor a kőtömbök mögött imbolyogva felemelkedett az agancskorona. A szarvas bukdácsolva, sebesen indult meg a völgy felé. Oldalából patakzott a vér, lábaiból mint madárraj kezdett kiszállni az életerő. A fegyveres mindenütt utána – bozóton, vízmosásokon át, köveket kerülgetve nagy-nagy lihegéssel, nagy-nagy zihálással.
– Áááá!!! – rikkantott ismét, de most már nem örömében.
A völgyben tó csillogott – a szarvas maradék erejét megfeszítve vetődött belé. Mire a vadász odaért, a víz véres bugyborékolással gyűrűzött, ahol a királyi vad eltűnt benne. Ám kissé bentebb hamarosan felbukkant az agancs hegye, majd a prüszkölő fej, aztán – a túlsó parthoz közel – szinte az egész állat látszott már, de csak akkorácskának, mint egy kisnyúl. A vadász lábát hasogatta a fájdalom. Belátta, hiába vonszolja magát bennebb a vízbe, a zsákmányt immár elveszítette végleg.
– Áááá! – kiáltott fel ámultában, mikor a szarvas kecses lobogással kiszökkent a tóból, s egy pillanatra visszatekintett üldözőjére. Agancsának ágai között sugárnyalábok bújócskáztak. Gyönyörű volt, hiba nélküli! Aztán eltűnt a bozótban.
Mire a vadász kigázolt a vízből, nemcsak, hogy kiszűnt lábából a fájdalom, hanem úgy érezte, valósággal megfiatalodott, és fel tudna ugrani a legmagasabb sziklacsúcsig. Úgy érezte, tudna tán repülni is.
Hamarosan szájrul szájra terjedt a híre a dzsermuki csodatónak, a környék meleg, gyógyhatású ásványvízforrásainak, a menyasszonyhajú vízesésnek, a lágy illatokkal szétterülő, lelket nyugtató esti homálynak. A szurdok fölött azóta megszaporodtak a házak, és gyógyulni, erősödni vágyók ezrei kapcsolódtak be az Arpa folyó ősi énekébe.
Az egyik hegytetőről, ahonnan az egész vidéket belátni, fenséges mozdulatba merevedve tekint szét a dzsermuki szarvas szobra. Agancsának ágai között éjszaka csillagok bújócskáznak, nappal pedig napsugárnyalábok. A régi vadászatra emlékeztet, és arra, hogy akármint álljanak is a dolgok, élni jó!
Kiss Lehel – Szamosújvár
Kiss Lehel Szamosújvárról többek között gyermekirodalommal is foglalkozik, a tavaly jelent meg az “Örmény szőnyeg” című verseskötete, amely itt érhető el: (http://webshop.kriterion.ro/product/496_ormeny_szonyeg/), és aminek anyagából az Erdélyi Örmény Gyökerek Füzetek korábban már közölt néhány szöveget. Jelenleg örmény mesék és legendák feldolgozásával foglalkozik, főleg olyan történetekkel, amik magyar nyelven szépirodalmi formában még nem jelentek meg. Ezekből a történetekből küldött az Erdélyi Örmény Kulturális Központnak néhányat, melyeket most hétről-hétre megjelentettünk.
