Semper bonis artibus

A magát magyarnak tudó, székely-örmény eredetű Fogolyán család genealógiai törzsfája a 18. századból, Marosludas felől hozzánk irányul. Azzal a Fogolyán Kristóffal indul, akinek nyolc gyermeke közül egyik városunk neves kereskedője, ugyancsak Fogolyán Kristóf volt. A kézdivásárhelyi Fejér Lukács a „Rudolf-kórház” alapító tagja lányát, Fejér Mária-Rozáliát vette feleségül. Nos, az ő fiúgyermeke volt városunk nagynevű, legendás hírű orvosa, dr. Fogolyán Kristóf (1878-1954). Felesége -Lukáts Gizella- révén közeli rokonságban volt az orvosprofesszor dr. Fodor Józseffel (1843-1901), a magyar közegészségtan nagy úttörőjével.

Dr. Fogolyán Kristóf városunk szülötte volt, 1878. június 3-án látta meg a napvilágot. Sebészi oklevelét Kolozsváron szerezte (1901), de Berlinben szülészetet gyakorol, nőorvostant tanul. Drezdában szövettani laboratóriumi tanulmányokat folytat, bőrgyógyászatban képezi magát. Kecskemétről hívja haza szülővárosa mint sebészorvost 1906-ban. 1911-től a lemondott, jó nevű orvos, dr. Daday Vilmos örökébe lép, s az Igazgató főorvosi címet és tisztet 1944 őszéig viselte. Negyvenhárom évet szolgálta városunkban a gyógyítás művészetét. Ö indítványozta városunkban —1912-ben — egy új, korszerű kórház építését, arra anyagi alapokat is szerzett. Két világháború akadályozta terve megvalósulását. Hosszúra nyúlt, és a mai „régi-új-kórház” 1948-ban nyer végleges befejezést.

Dr. Fogolyán Miklós

Személyéről, életfelfogásáról hadd adjuk át a szót dr. Koczka Györgynek:
„Jól felkészült sebész, szülész és nöorvos volt. Általános orvosi műveltsége is nagy volt. Mint kórháztervező, sok­oldalú és eredeti. Sokoldalúsága nem­ csak szakmájában nyilvánult meg…nagy zenei és képzőművészeti hozzá­értését megbámultuk, csodálták törté­nelmi és építőművészi hozzáértését.”
A zenét nemcsak szerette, értette, ha­nem zenélt is. Az építészettel valahogy úgy volt, mintha főfoglalkozása lett volna. Állandóan tervezett, rajzokat készített. Kedvenc idézete ez volt:

Semper bonis artibus

Mindég a jó munka érdekében — hangzana ma­gyarul. Ez volt a “fogolyáni” szállóige.

Bartók Bélával való személyes kap­csolatairól, az 1927-es sepsiszentgyörgyi Bartók-hangversenyről Lakatos István professzor és Berde Zoltán írt kime­rítő tanulmányt.
Sokoldalú elfoglaltsága mellett dr. Fogolyán Kristóf a természetjáró-moz­galomnak is nagy híve volt. Amikor 1934-ben városunkban újra megalakul az Erdélyi Kárpát Egyesület, a második világháborúig tartó szakaszában ő kerül az EKE háromszéki szak­osztályának élére.

Kecskeméti sebészorvosi évei alatt született Miklós fia (1905), aki a bu­dapesti Rákócziánum és a kolozsvári Piaristák iskolájából jön a Székely Míkó Kollégiumba. Itt érettségizett 1923-ban. A nagyszerű orvos apa pél­damutatásával és szellemi-lelki bagázsival iratkozott be a budapesti Páz­mány Péter Tudományegyetemre. Bécsben képezi magát, és Grazban 1931-ben orvosi diplomát szerez.
Kövessük vázlatosan életútját: Bu­karestben orvosf őhadnagyként végzi el a haza iránti kötelességét, Budapes­ten dr. Verebély Tibor klinikáján se­bész-, majd fogorvosi képesítést nyer (1932-35). Ekkor tér haza, és váro­sunk szolgálatába áll. Felfigyelnek munkájára, és 1941 telén meghívják a Kolozsvári Ferenc József Tudo­mányegyetem orvostudományi kará­nak sebészeti és urológiai tanszékére tanársegédnek, a Honvéd Helyőrségi Kórház parancsnok helyettes rangú sebész osztályvezető orvosának. Köz­ben megnősül. Élettársa a csernátoni Damokos családból való.

A második világháború idején min­denütt a front mögött találjuk, a ka­tonai és a polgári sebesültek ezreit kezelte-operálta az ostromok alatt a magyar fővárosban és más helységek­ben. 1945-öt mutatott a kalendárium, amikor Sepsiszentgyörgy visszahívja egykori orvosát — dr. Fogolyán Mik­lóst —, és az új Állami Kórház sebész főorvosa lesz. Mint nyugdíjas orvos 1978 végéig dolgozott. Negyvenhét évet szolgálta a betegek ezreit. Édes­apjával együtt pedig 90 évet álltak a gyógyulni vágyók rendelkezésére. Ön­kéntes orvosa volt a Háromszéki Népi Sportszervezetnek, és megalkotta a Háromszéki Egészségügyi Szakszer­vezetet. Munkásságának elismerésé­ül 1981-ben a grazi egyetemen — mint egykori tanítvány — aranydiplomát kap.
Dr. Fogolyán Miklós városunk közművelődési életében is jelen volt. So­kak számára még ma is emlékezetes az a szabadtéri előadás — 1946 augusztus 2-án —, ahol a Messiás sze­repét kiválóan alakító orvos fellépett a Mellau—Losonczy: JAIRUS LEÁ­NYA című, ötfelvonásos bibliai, ze­nés drámában. Az előadást a sepsiszentgyörgyi Római Katolikus Egy­házközség rendezte.

Fogolyán Miklósról egy, még a háború idején kiadott kórházparancsnoki okiratban ezt olvastuk:

Szolgálatát kiváló szaktudásával, körültekintéssel és példás szorgalommal látta el. Kiváló műtői készségének, fáradtságot nem ismerve, számos esetben tanújelét adta. A betegek bizalmát, feljebbvalói elismerését teljes mértékben kiérdemelte.


A ma is emlékező közvélemény, e vidék gyógyult betegei az apró részleteket is elmesélik. Mert nincs nemesebb hivatás e világon, mint szóval is biztatni a lelkileg elesetteket, erőt és bizalmat adni a gyógyuláshoz, visszaadni ezreknek azt, ami a legdrágább és pótolhatatlan: az egészséget!

A két Fogolyán orvos család emlé­két, sírját, írott hagyatékát példás módon ápolja és őrzi a család ősi ne­vét viselő fiú és unoka — Fogolyán Kristóf-Miklós —, ki maga is már közel három évtizede áll megyeszék­helyünkön a közegészségtan szolgálatában. Dr. Fogolyán Kristóf 1954. április 22-én hunyt el.

Háromszék, 1991 november
Kisgyörgy Zoltán

Szerző