A hetedik tarka Nap
Mesék visszatérő száma a HETEDIK. Ez már valami. Templomunk búcsúnapja az élő közösség ünnepe. Így Fogolykiváltó Boldogasszony mindig összegyűjti köpenye alá és védelmezi az Örményeket, akár a „Kotlós Madonna” az Itáliai templomok falán.
Szeptember 25-én bár szép napra virradtunk, de az eső próbára tett minket: jó emberek vagyunk-e? -mert sokan kellett elférnünk a plébánia termeiben. Hogy egyetlen Fővárosi Klub sem maradt el Hál’ Istennek, a népes közösség örömmel üdvözölte egymást. Imádkoztunk, örményül énekeltük a Hajr mer szent szavait, az Úr imáját. És ősi mód keresztet rajzolva a kenyér alsó oldalára, megszegtem a hatalmas kenyeret.
Az „á la Sergio” ízletes flekken ebéd igencsak jól sikerült, ígérjük, jövőre lesz repeta. Az örök zeneszerzőnk, zongoristánk, Mártonffy Miklós a mennyekből figyelt és muzsikált a CD lehetőségét kihasználva.
Élő zene váltotta a gépit, élő: mert olyan erőt sugárzón, kedvesen és elevenen játszott Juhász Endre, felvonultatva a duduktól az angolkürtig sok fúvós hangszert, hogy Pödör Bálint ütőhangszeres-dobos mellet mi is vertük a ritmust. Bizony kell a valahai Örményország dallamaiból hallanunk, mert szívünk a duduk fájdalmas hangjára másképpen dobban. Most kell meghallanunk örmény szívünk dobbanását amikor népszámlálás van. Balogh Jenő, ki tréfásan „Issekutz Úr”-ként mutatkozik be, szorgalmas örményként elénk tárta mindazt a tudnivalót, amit egy jóérzésű örménynek a népszámlálással kapcsolatban tudnia kell. Mi, a 350 éve letelepedési engedélyt nyert örmények a magyar történelem aktív résztvevőiként, számarányunkat túlszárnyalva, mindig a magyar haza gyarapodásán fáradoztunk. Egyenrangúként élen járva, „életünket és vérünket” áldoztuk Magyarországért. Fontos, hogy ezúttal is segítve a magyar társadalmat, magyar nemzetiségűnek valljuk magunkat, DE nem tagadjuk meg ÖRMÉNY származásunkat, és örmény kötődésünket, amit a 12. pont 2-es alpontján rögzítünk.
Az ősök tiszteletének szép példája volt a Hegyvidékiek által kezdeményezett családtörténetek első kiadása, melyről Béres L. Attila közíró számolt be. Hegedűs Anita elnökasszony nyüstölésére megszületett egy kilenc örmény családról szóló kötet. A szerkesztő Béres L. Attila bevezetője és remekbe szabott beszámolója nagy érdeklődést váltott ki a könyv iránt. Gratulálunk a szerzőknek, a szorgalmas családoknak, akik nem hagyták veszni a családi hagyatékot és megosztották velünk. Példájukat követjük!
Ezután „a jövő” kapott szót- illetve zongorát. A Balla gyerekek közül Sarolt Kincső és Tímea Kerka zongorázott, jelezvén, hogy szépen haladnak a zongorázás berkeiben. Kerka 5. éve, Sarolt 8. éve zongoraórán vesz részt, aminek az eredménye, hogy szerethetően, szépen játszanak. Egy számunkra megdöbbentő hatású zenével jelentkezett Sinka Dániel. Őt mindig a zongorán improvizálni hallottuk a múltban. Most is improvizált: egy zenei informatikai program által olyan teljes hangszeres kompozíciót mutatott be, hogy elállt szemünk-szánk. Egy telefon, amely zeneszerzésre alkalmas! A zeneszerző szíve, fantáziája ritmusával hangulatot, érzelmet kelt a hallgatóságban. A XXI. században vagyunk, kérem!
Ezután ült a zongorához Szilvay Ingrid zongoraművész, és ujjai alatt Mozart és Chopin zenéje szólt. Nagyon jó őt hallgatni, tovább üldögéltünk volna a Szalonban, ha Fülöp Ákos plébániai kormányzó kedves üdvözlő szavai és határozott hívása le nem szólít minket az ünnepi búcsúmisére.
Az ünneplőbe öltöztetett templomoltár a fiatalokat dicséri: Sinka Sára, Balla Sarolt és Balla Kerka már ebéd előtt dáliákkal, kardvirágokkal tele vázákat helyeztek el mindenütt. Szorgos kis kezek gondosan vigyáztak a szimmetriára, a tisztaságra és rendre. De később is öröm volt kávét kérni az ebéd után, mert ők voltak a Kávés Kislányok.
A szentmise után nagyszerű zenei csemege várt minket. Fogolyán Kristóf és Labant Ada Rózsa fuvolaművészek két fuvolára írt műveket adtak elő. A templom akusztikája megsokszorozta az amúgyis étheri élményt. Telemannt hallgatva elgondolkoztam: Milyen nagyszerű közösséghez tartozunk! Az emberhez méltó élet mindenik szelete helyet kapott ezen a Családi, közösségi napon! Az EÖGYKE elnöke, dr. Issekutz Sarolta kiváló kezdeményezése ez a 7. Tarka Nap, amely évről évre éltető élményt ad.
Nem feledhetjük, hogy Magyarhonban örmények vagyunk!
