Szent Nerszesz Snorháli:
Egész világ láss!

Fordította: dr. Szám László

Egész világ láss, nagy fájdalmamban részvéttel nézz rám!
Ajkam kimondja, nyelvem bevallja: emészt az önvád.

Vesztemre bűnök tolvaja voltam, sírom megástam,
Saját lelkemet árultam el, mert csapdába csaltam.

Fény voltam egykor, mára csak homály, halál árnyéka.
Képtelen volnék fölmérni vádló vétkeim számát.

Egek és földek! Gyertek siratni nyomorult lelkem!
Tengernyi bűnöm én választottam, önként akartam.

Bűnben fetrengek, lerázhatatlan mocsokban ázom.
Baljós fájdalom, véget nem érő, bűzös kór gyötör.

Szent titkoktól is, jótettektől is eltávolodtam,
Faképnél hagytam lelkem hitelét, világosságát. 

Elsüllyesztenek a bűn titkai, megcsalják lelkem,
Szakadék fal föl, s bukásom látják nagy kárörömmel. 

Hogy álljak talpra, ki önhibámból roskadtam össze?
Bűn tüze éget s a lelkem üdve elég e lángban.  

Korbácsol a bűn, gúnyol, ki látja, s undorral elhagy.
Keserű epe lappang szívemben, lámpám kioltja.

Bűn-ízű halált nyeltem és díszes köntösöm rongy lett.
Lélekben holtan, téveteg ésszel, csak testben élek.

A szenny legyőzött, vadászó halál vermébe hulltam,
Ádáz nyílzápor újabb és újabb sebet üt rajtam.

Vérem besároz, rengeteg kutya s száz fegyver ontja.  
Kivetettem a bűn hálóját, de lelkem lett zsákmány.

Gonosz lelkemet szűnni nem tudó, szörnyű kín marja,
Adós lettem, a bűn csábított el, annak adózom.

Törekszem bánni, parázzsá válok, bűn tüze perzsel.
Mesternek hívtak, s züllött félnótás a nevem mára.

Élvezet vágya, féktelen harag marta meg szívem,
Bűn sebeitől sajgó lélekkel, tétován járok.

Zsarnok gazdáim örök rabságba száműztek engem.
Menyegzős hangod méltatlanul hív jóságod, Mester!  

Úgy sóvárogta szemem a gonoszt, hogy belefájdult. 
belefáradtam mérget keverni mindenki ellen. 

Menekülj lelkem, fuss a gonosztól, s a jóra szomjazz!
Mindig közel tudd ítélőbírád: halálod álmát.

Fotó: Ficsor Márton
Szerző