Trianonra emlékeztek a hegyvidékiek

A XII. Kerületi Önkormányzat igen tartalmas kirándulást szervezett a Sátoraljaújhely – Karos – Karcsa útvonalon. A 25 fős csoportból a vezetőn kívül senki sem járt a Sátoraljaújhelyen lévő Magyar Kálváriánál, melyet 1938-ban építettek, s 2000-ben újítottak fel szinte romjaiból. Amíg első úti célunkat elértük, addig Domonkos László újságíró, történész, a Trianoni Szemle és a Magyar Hírlap munkatársa tartott rendkívül lebilincselő előadást hazánk egyik tragédiájáról, a trianoni események közvetlen előzményeiről és következményeiről. 

Domonkos László szerint Trianon tulajdonképpen a török hódoltsággal kezdődött, ugyanis Nagy-Magyarország területén a magyarok aránya Mátyás király korában még 85 %, ám 1910-ben már csak 54 % volt! A török idők után óriási betelepítések, illetve betelepülések zajlottak a lélekszámban erőteljesen megfogyatkozott országba. (Valószínűleg a Habsburgok már ekkor tudatosan irányították a betelepítéseket – a szerző.) Szerbek, románok érkeztek hazánk területére. Az 1848-49-es esemény nemcsak forradalom és szabadságharc volt, hanem magyar-román és magyar-szerb háború is. 1849-ben szinte jutalmul kapták a szerbek a ma helytelenül Vajdaságnak nevezett területet a Habsburgoktól. Természetesen a trianoni tragédiának belső okai is voltak. A XIX. század első felében nagy csoport alakult ki, amely szembement az egyházzal, s az ország politikai vezetésével, illetve a kormányok elképzeléseivel, törekvéseivel. Több szervezet jött létre, a Galilei kör tagjai a Világ című újság köré csoportosultak. Nem Magyarország feldarabolása volt a céljuk, hanem a bomlasztás.

Karos (Fotó: Hegedűs Annamária)

Az I. világháború (1914-18) következtében óriási nyomor volt az országban. Bár a háború „hivatalosan” 1918. november 11-én véget ért, november és december hónapban csehek, szerbek és románok támadtak hazánkra. S épp ekkor, november 2-án jelentette ki Lindner Béla, hogy „Soha többé nem akarok katonát látni!” December 24-én négyezer román katona szállta meg Kolozsvárt, január 1-jén pedig Pozsonyt foglalták el a csehek. 1919-ben már az ország fele megszállt terület volt, hiszen a románok hazánk keleti részét, sőt Budapestet is megszállták, s mindenütt gyilkoltak, romboltak, s több vagonnal szállították ki értékeinket. Az 1918. október 31-én a miniszterelnöki székbe került Károlyi Mihály pedig nem támogatta a védekezést. A háborúból visszatért katonákat leszerelték, a tisztektől elvették a rangjelzést. Ennek ellenére a harcokban megedződött katonákban élt a hazaszeretet, a hon védelme iránti igény. Kratochvil Károly szervezte rendbe az erdélyi katonákat, s a később Székely Hadosztálynak nevezett alakulat parancsnoka lett. Felszerelésük, ruházatuk, élelmezésük igen gyenge volt a románokéhoz képest, mégis a végsőkig küzdöttek. Az 1919. március 21-én kikiáltott Tanácsköztársaság, illetve a Forradalmi Kormányzótanács a Vörös Hadsereg segítségét ígérte, ám abból csak további nehézségek adódtak. A csehekkel szemben legerőteljesebben Balassagyarmaton szervezkedtek, harcoltak. 

1919. április 18-án a Kecskemét környéki Borbás-tanyán hét pontból álló programot hirdettek a haza védelmében, s megalakítottak egy szabadcsapatot, melyet tulajdonképpen a Rongyos Gárda elődjének tekinthetünk. E szervezetnek volt egy fürkész szolgálata, mely az ellenséges csapatok megmozdulásait, a lakosság elleni támadásait figyelte és akadályozta meg. A Rongyos Gárdának rendkívül fontos szerepe volt a nyugati területek megmentésében, a soproni és további nyolc népszavazás elérésében, ám az 1938-as és későbbi visszacsatolásoknál. 

Az 1920. június 4-i diktátum szinte kivéreztette hazánkat. 1951. május 1-jéig kellett volna kártérítést fizetnünk. A magyarság élni akarásának, a kiváló vezetésnek azonban igen szép eredményei lettek: egy évtizeddel később a pengő lett a hatodik legerősebb pénz Európában, az életszínvonal terén megelőztük Németországot, a kultúra és az oktatás terén erőteljes fejlődést értünk el, a győri program keretében a hadsereget kívántuk fejleszteni. (S eközben gondoskodni kellett a rengeteg, az elcsatolt területről menekültről – a szerző.)

A kiváló előadás közben a csoport vezetője nagyméretű térképet adott körbe, mely az elcsatolt területeken született híres személyek neveit tartalmazta. A téma iránt érdeklődőknek ajánljuk Tormay Cécile Bujdosókönyv, John P. Dummer A Trianon-küldetés, Raffay Ernő Trianon című művét. 

Sátoraljaújhelyen csupán a Magyar Kálvária végigjárását terveztük. A díszes, terméskőből készült kapu után 14 stáció következik. A bástyaszerű, terméskőből emelt oszlopok 1-2-3 oldalán városneveket, címereket, idézeteket láthatunk. A Szár-hegy platóján emelkedik az országzászló és a Szent István-kápolna tetején a kőből készült Szent Koronával. A kápolnában a festmény a korona felajánlását ábrázolja. Ez év június 4-én miniszterelnökünk, dr. Orbán Viktor itt mondta el megemlékező beszédét, s felavatták az egyik oszlopra készített turulszobrot. A kálvária méltóságát sajnos erőteljesen rontja a nemrég elkészített felvonó.

A közelben elhelyezkedő Karos településen az 1930-as években a Kárpát-medence leggazdagabb honfoglalás kori temetőjét, vezérsírjait tárták fel. Ez arra utal, hogy e kor első fejedelmi központja volt e területen. A Honfoglalás Kori Látogatóközpont nagy kör alakú épületében panoptikumot tekintettünk meg. A kiállítás bemutatja a honfoglalók (honvisszafoglalók) öltözetét, fegyvereit, harcmodorát, a jurta berendezését. A technikai berendezés rávilágított arra a területre, amelyről épp a tájékoztatást hallottuk. A látogatóközpont területén néhány épület és jurta is található. Különféle rendezvényeket is tartanak, s lehetőséget biztosítanak nyilazásra, lovaglásra. 

Karcsán a kedves és rendkívül felkészült idegenvezető asszony többször is hangoztatta az Árpád-kori templom egyes elemeinek örmény eredetét. Az egykori hatkaréjos (ám kívül sík) rotundát, kerektemplomot a XIII. században hajóval egészítették ki. Közvetlenül a református templom szomszédságában tájház áll a szokásos tisztaszoba, konyha, szoba beosztással és berendezéssel.

A nagy távolság ellenére a tartalmas, új ismeretekben gazdag kirándulásról korábban sikerült hazaérnünk, mint az egy hónappal ezelőtti, komoly viharral zárult soltvadkerti uztazásunkról.

Csoportkép a karosi Honfoglalás Kori Látogatóközpont előtt. (Fotó: Hegedűs Annamária)