Odzuni Hovhannesz és a kalifa
Omár Umajjád, a rettentő kalifa erős kézzel kormányozta kiterjedt birodalmát, távoliak és közeliek egyaránt félték a nevét. Ám amilyen hatalmas úr volt, épp olyan egyszerűen élt, száműzve magától minden kényelmet és földi ragyogást. Öltözete nem volt egyéb, mint durva daróc, étele pedig legtöbbször csak puszta kenyér. A palota legkisebb, minden ékesség nélküli szobáját választotta ki magának lakhelyül, ott borult térdre napjában ötször, Mekka felé fordulva. Ha lepergett a falakról a vakolat, a hibát mindannyiszor saját kezével javította ki áldásmondások közepette.
Omár Umajjád másoktól is elvárta – kiváltképpen családtagjaitól és az előkelőségektől – a hasonló lelki buzgóságot és önmegtartóztatást. Az imádság és a Korán olvasása mellett az időt leginkább bölcs és tudós emberek társaságában szerette tölteni.
Mióta meghallotta az örmények új katolikoszának hírét, egyre erősödött benne a vágy, hogy őt szemtől-szembe lássa. Kíváncsi volt, milyen lehet az az ember, akinek szerénységéről és tudásáról még ilyen távolságban is ámulattal beszélnek. Elhatározta hát, hogy magához rendeli Odzuni Hovhanneszt. Alig várta azt a napot, amikor megismerkedhet vele. Százszor is elképzelte a találkozást, s ahogy telt az idő, egyre izgatottabb lett.
Végre jelentették, hogy a vendég megérkezett. A kalifa felállt a székéből, és elindult az ajtó felé. Ekkor a katolikosz belépett a terembe. A kalifa megtorpant: Hovhannesz főpapi öltözeténél még sohasem látott pazarabbat! Süvegén aranyszálakkal hímzett angyalok repdestek, földig érő bársonyköpenyének magasított gallérján szőlőindák kanyarogtak. A köpeny alatt a felkelő Nap színeiben pompázó selyemruha, nyakában ékkövekkel díszített kereszt. Ám a katolikosz sem döbbent meg kevésbé a kalifa láttán.
– Ha jól tudom, Jézusnak és az apostoloknak nem volt ilyen ruházatuk! – jegyezte meg egy kis idő után Omár Umajjád.
– Azt gondoltam – felelte Hovhannesz – így illik színed elé járulnom.
Ekkor letette a süvegét, kioldotta a köpeny ragyogó fűzőit, és lehántotta magáról a selyemruhát. A kalifa csak most lepődött meg igazán: az örmény főpap testét daróc fedte, durvább és foltosabb, mint az övé!
– Ó! – csak ennyit tudott mondani.
A katolikosz folytatta a vetkőzést. Karjait kiszabadítva derékig letolta a darócruhát, s meztelen felsőtesttel állt a kalifa előtt, aki most már hangosan kiáltott fel:
– Óóó!
A vendég karjain, oldalán zöld és lila foltok éktelenkedtek, a hátán hosszú csíkok hegei. Vezeklőöve alól feketén szivárgott a vér.
A palotában napokon át teljes csendnek kellett lenni. Omár Umajjád és Odzuni Hovhannesz éjszakákba nyúlóan beszélgetett egymással a Koránról, a Bibliáról, Mohamedről, Jézusról, a csillagok járásáról, az arabok erejéről, az örmények szenvedéseiről.
Búcsúzás előtt a kalifa megilletődve kérdezte:
– Mondd meg, bölcs és nagytudású katolikosz, mit tehetnék érted? Van-e valami szívbéli kívánságod? Feltétel nélkül teljesítem!
– Azt kérem, ó, nagytiszteletű kalifa – felelte Hovhannesz – hogy országomban az evangélium hirdetése ne ütközzön akadályba, és minden keresztény szabadon gyakorolhassa hitét!
– Meglesz! – mondta határozottan a kalifa.
– A hitük miatt vértanúhalált haltak elkobzott javait pedig szolgáltassák vissza az örményeknek! Ennyit kérek!
– Meglesz! Ezen felül azt is megígérem – tette hozzá Omár Umajjád – hogy amíg én leszek a kalifa, Örményországnak nem kell adót fizetnie!
A kalifa állta a szavát. Az örmény egyház még az ő halála után sem kellett soha adót fizessen a megszálló araboknak.
Kiss Lehel – Szamosújvár
Kiss Lehel Szamosújvárról többek között gyermekirodalommal is foglalkozik, a tavaly jelent meg az “Örmény szőnyeg” című verseskötete, amely itt érhető el: (http://webshop.kriterion.ro/product/496_ormeny_szonyeg/), és aminek anyagából az Erdélyi Örmény Gyökerek Füzetek korábban már közölt néhány szöveget. Jelenleg örmény mesék és legendák feldolgozásával foglalkozik, főleg olyan történetekkel, amik magyar nyelven szépirodalmi formában még nem jelentek meg. Ezekből a történetekből küldött az Erdélyi Örmény Kulturális Központnak néhányat, melyeket most hétről-hétre megjelentettünk.
