A Kárpát-Medence
magyarörmény szentje

2022. október 3-án, a XI. kerületi Örmény Önkormányzat emlékestet rendezett Boldog Bogdánffy Szilárd örmény származású vértanú püspök emlékére, az újbudai Boldog Meszlényi Zoltán templomban. Az est keretében elhangzott Haraga Attila armenológus előadása a vértanú püspökről. Alábbiakban az előadás kivonatát közöljük.

BOLDOG  dr. BOGDÁNFFY SZILÁRD nagyváradi római katolikus püspök, magyarörmény vértanú (Feketetó, *1911. február 21. – Nagyenyed, †1953. október 2.)

1. Magyarok és örmények találkozása a történelem folyamán

A hunok/magyarok és az örmények kapcsolata egészen a IV.-V. századig nyúlik vissza a Kaukázus vidékére. Maga Világosító Szent Gergely is térítő munkája során találkozik a hunokkal, majd szintén Gergely nevű unokája a hunok kezétől szenved vértanú halált, de halála nem volt értelmetlen: őt követően több örmény misszionárius is tevékenykedik a hunoknál és előmagyaroknál. „Munkájukat egy másik örmény püspök, Makariosz folytatta.” 530 után. (forrás dr. Pirigyi István: A magyarországi görögkatolikusok története I kötet Görögkatolikus Hittudományi Főiskola 1990 Nyíregyháza 9 o.)

Az örmény püspök bizánci, vagy örmény szertartás szerint misézett a hunoknak. Az itt élő fehér magyarok, az ún. griffes-indások népe, az első magyar honfoglalók már 677 táján eljutottak a Kárpát-medencébe, míg a második hullámban érkezők, a fekete magyarok, Árpád vezetésével csak jó 200 évvel később követik őket. Az örmények hittérítői tevékenységét bizánci szerzetesek folytatták, ahogy a hunokkal rokon népnél, a magyaroknál is. Így a Kárpát-medencébe érkező hunoknál és a magyaroknál már jelen van a keleti kereszténység, és ennek első hittérítő magvait az örmények vetették el. Árpád vezér bevonulásakor keresztény örmények is érkeztek ide a csapatokkal, Szongoth Kristóf szerint több ezren is lehettek.

Levedia /Lebedia  „Lebediás is, kinek nevéről nyert Lebedia nevezetet, — szintén örmény volt” „A turkok (magyarok) népe régente Khazariához közel lakott a Lebedia nevű tartományban, melyet első vajdájuk után neveztek. Ennek tulajdonneve ugyanis Lebedias volt, méltóságára nézve pedig vajda volt, …. Hét törzsből állottak és soha sem tettek meg fejedelmüknek sem közülök valót, sem idegent. Voltak azonban vajdáik, kik közt az említett Lebedias volt az első. Három évig együtt laktak a kozárokkal és együtt harczoltak velük minden háborúban. És ez a „dicső nemzetség “-ből származott Lebediás örmény volt. Ennek az „első vajda kinek nevéről neveztetett el ez a tartomány Lebediának, örmény neve Hárágá -) (=Athanas, Constans) volt; így is hívták az örmények; de az ugor-turk magyar rokonok ezt a vajdát saját nyelvükön Lebed-nek nevezték, mely családnév az örmény Hárágá turk fordítása (jelentése halhatatlan). Miután a XVIll. század első felében itt e hazában (Szamosújvárt) élt Lebed nevű egyének – a kezeink közt levő s bárkinek megmutatható örmény anyakönyvek tanúskodása szerint — örmények voltak (a papok is, kik a mondott szentségeket [keresztség, bérmálás és házasság] kiszolgáltatták s kiknek neveit is fenntartották az örmény anyakönyvek, szintén örmények voltak), — következik, hogy Lebediás is, kinek nevéről kapott „Lebedia“ nevezetet, — örmény volt. (forrás Szongoth Kristóf  A magyarok eredete és őslaka 20-21 oldal) Az idézett rész alapján, a terület vezetője (vajdája) egy örmény volt, akit az ott élő népek, és az ideiglenesen ott tartózkodó magyar törzsek is elismertek. A későbbiek folyamán nem találkozunk a magyaroknál nevével, némelyek Előd nevére gondolnak, de nem bizonyított.

2 A Bogdán név eredete, megjelenési és ragozott formái Szongott Kristóf Genealógiájában

Bogdán szláv szó: Istenadta, Istenajándéka, Adeodatus, Theodorosz. Szam. vár. lev. 1780-dik évi iratai közt e név fordul elő: Stephanus Bogdány, mit a magyar jegyző (Berkai) Bogdán István helyett hibásan így fordított: László Bogdán. (lásd még) Áruthun, Ászvádur, Bérgár, Bundá, Burgyá, Chácshádur, Kápdebó, Kirkosá, Nevelics, Placsintár, Széhág, Szongott, Urmánczi családoknál.

Bogdándi. Dániel Bogdándi. Szam. Ház. III. köt. 63 1. 1851 év febr. 18. Bogdándi a Bogdáni névnek másik alakja. Az idézet helyes értelme magyarul ez: Bogdánnak (fia) Dániel azaz Bogdánfi

Bogdánfi. Krikor Bogdánfiján. Szam. Ker. II. köt. 1775. 440 1. 78 t. Szamosújvárt a Bogdánfi név 1775-ben fordul elő először; Gajzágó, Bogdánfi, Mártonfi, Lukács egy család. A Bogdánfi, a Gajzágó családból szakadt ki. 1782-ben, midőn a plébániai templom ledőlt tornyát építették, az 1782— 198 szám ú akta szerint Bogdánffy Gábor volt a munkafelügyelő (inspector); ezt az inspectort az akkori bíró {Գօաէր Գրիգորի շիմայեան) Kápriel Gájszákoján-nak {Գստրիէլ Կայսազօւեւմս: Gajzágó Gábor,) a főgondnok: Dániel Miklós pedig a nyugtára irt sorokban Kápriel Bogdánfijánnak (Հաք/փս Պօվտասֆիեան Bogdánffy Gábor) nevezi. Szám. vár. lev. 1782. 198 sz. A Bogdánfi Dobál, Gáguch, Gajzágó, Izsák, Sánta egy család. Christophorus Bogdánfi alias Zsumerd. Szam. vár. lev. 1797. 102 sz. jk. A Bogdánfi család egyik ágának gúnyneve (mellékneve) Zsumerd. L. Dsumerd, Gajzágó, Zsumerd. Erzsébetvároson Bogdánfi, Schuster, Tájvei egy cs.

Bogdánovics, szláv szó (Bogdán-f-vics^Bogdánfi). Maria Bogdánovics. Szam. vár. lev. 1799. 582 sz. L. Bogdán, Bogdánfi, Gámenczi. (forrás Szongott Kristóf A Magyarhoni Örmeny Családok Genealógiája 32.o)

Nemes Bogdánffy Czímeres nemeslevelet Mária Teréziától 1762. jul. 26.B. Gábor, szamosujvári örmény kereskedő felesége Simai Katalin s gyerm. György, Bogdán, Kristóf és Mária kaptak.(LR erd. XI/63.) –Czímer: vágott paizs; a felső kék mezőben röpülő fehér galamb csőrében arany pálmaágat tart; az alsó ezüst mezőben 3 vörös gyűrű ( 2 + 1); sisakdísz: összecsukott szárnyú galamb arany pálmaágat tart; takarók: kék-ezüst, vörös-ezüst. –(forrás Kempelen Béla: Magyar nemesi családok 2. kötet / Bogdánffy.) Ma is használatos a Bogdánffy név, pl. Erdélyben Torda polgármestere Bogdánfy Gábor Norbert.

3. Bogdánffy Szilárd életrajza röviden

A Feketetói kántortanítói ház, ahol Szilárd első éveiben élt, ma templom és közösségi ház áll a helyén, a kereszt még a felújított eredeti, évente zarándokolnak a templomhoz tisztelői és megemlékezést tartanak a falu vértanú katolikus püspök szülöttjéről

Bogdánffy Szilárd 1911. február 21-én született Feketetón (mai hivatalos neve Crna Bara, Szerbia területén). Édesapja, az örmény nemesi származású ebesfalvi Bogdánffy Ignác a falu kántortanítója volt, édesanyja Welebny Aranka.

Tanulmányait Torontálkeresztesen (ma Cruceni, Romániához tartozik) édesapja következő állomáshelyén kezdte, majd a temesvári Piarista Főgimnáziumban tanult tovább, ahol 1929-ben érettségizett.

1929-től mint papnövendék a nagyváradi Teológiai Akadémián tanult 2 évet, majd kiemelkedő  tanulmányai és jelleme elismeréseként tanári pályára szánt fiatal növendéket elöljárói a Budapesti Központi Papnevelő Intézetbe küldték. Tanulmányai befejezését és a kisebb rendek (lektor, akolitus) felvételét követően 1934. nyarán visszatért Nagyváradra, ahol június 29-én Fiedler István püspök pappá szentelte, és  a szatmári papneveldébe helyezte helyettes tanárnak és tanulmányi felügyelőnek.

1935-ben hittanári kinevezést kapott a nagyváradi Gojdu Líceumba, párhuzamosan pedig a helyi püspöki konviktus, a Szent József Intézet tanulmányi felügyelője és lelki vezetője lett, majd 1938-tól  az Orsolya-rend Tanítóképző Intézetének hittanári és lelkészi teendőit is felvállalta. Ezzel gyakorlatilag a nagyváradi katolikus diákság zömének szellemi és lelki gyarapodását irányította, beleértve a város területén szétszórtan tanuló és a Szent József Intézetben elhelyezett váradi kisszeminaristákat is. 1937-ben, hogy a román előírásoknak megfeleljen a balázsfalvi görögkatolikus teológián licenciátust szerzett. Mivel egyénisége, tevékenysége az egész váradi katolikus ifjúságra hatott, 1939 novemberében a román hatóságok a lelkes fiatal papot a Rongyos Gárda szervezésében való részvétel koholt vádjával letartóztatták, megkínozták, majd állampolgárságától megfosztva kitoloncolták Magyarországra. Budapesten, a Ranolder Intézet hitoktatójaként és spirituálisaként működött, majd a magyar hadsereget követve 1940. szeptemberében visszatért Nagyváradra. Márton Áron gyulafehérvári püspök 1940. szeptember 15-étől kinevezte teológiai tanárnak és spirituálisnak a nagyváradi Papnevelő Intézetbe. 1940. – 1943. közt részt vett a váradi katolikus középiskolai oktatási rendszer újjászervezésében: szerepe volt a Premontrei Gimnázium és az Orsolya-rendi leánygimnázium újraindításában és működésében. 1943-ban a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem Hittudományi Karán megvédte „A szinoptikus apokalipszis” címen benyújtott doktori értekezését. A nyilas hatalomátvételt követően részt vett az üldözöttek mentésében. A volt orsolyita-növendékek számára 1945-ben megalapította a Merici Szent Angéla harmadrendet. 1945 és 1947 között több intézményben hittant, latint, franciát és matematikát is tanított. 1947 tavaszán Scheffler János püspök kérésére Szatmárra költözött, ahol tanácsos és püspöki titkár,  valamint a szatmári és váradi egyházmegyék és a bukaresti apostoli nunciatúra összekötője. A papneveldék 1948. évi államosítását követően a papi utánpótlás biztosítására Felsőbányán és Színfaluban titkos szemináriumot szervezett. Gerald P. O’Hara nunciaturai régens 1949. február 14-én titkos püspökké szentelte. Amikor a nacionalista-kommunista rezsim a római katolikus egyházat be akarta olvasztani a nemzeti egyházba, ezáltal elszakítva azt Rómától és a pápától, Bogdánffy Szilárd bátran szembefordult ezzel a szándékkal, és megtagadta a kért együttműködést. 1949. április 5-én az állambiztonsági szervek letartóztatták. Négy év alatt, ítélet nélkül, megjárta Románia több rettegett börtönét (Jilava, Capul Midia, Máramarossziget). Koncepciós perére 1953-ban került sor. 12 évnyi kényszermunkára ítélték. Bár védőinek sikerült elérnie az ítélet megsemmisítését, de a per újratárgyalására már nem került sor, mivel az elszenvedett kínzások és egy súlyos tüdőgyulladás következtében, amelyre nem kapott gyógyszert, a nagyenyedi börtönben 1953. október 2-án elhunyt. Holttestét egy rabtemetőbe temették, melynek helyét később beépítették. Sírhelye így ismeretlen.

Hivatalosan 2010. október 30-án avatták boldoggá a nagyváradi székesegyház-bazilikában. A boldoggá avatási dekrétumot XVI. Benedek pápa küldötteként Angelo Amato érsek, a Szenttéavatási Ügyek Kongregációjának prefektusa olvasta fel, a szentmisén. dr. Erdő Péter bíboros az Esztergom-Budapest főegyházmegye érseke főcelebrált — akinek a fennhatósága alá tartoznak a magyarországi örménykatolikusok is a budapesti örménykatolikus lelkészség központtal – 42 püspök és kétszáz pap vett részt a boldoggá avatáson.

A Boldog Meszlényi Zoltán templomban Bogdánffy vértanú emléknapján tartott mise végén a szenté avatásáért is elhangzott ima. Az életét bemutató előadás zárásaként pedig Haraga Attila Kálmán katolikus teológiát végzett újságíró szorgalmazta, hogy a katolikus magyarörmények a vértanú püspököt, mint saját védőszentjüket is tiszteljék, és jó volna ha legalább a magyarörmények nagyobb figyelmet szentelnének erre, és égi pártfogását kérnék.