Az Armenia folyóirat és jelentősége

E sajtótermék egy magyarországi örmény időszaki kiadvány. „Az Armenia a kolónia társadalmi és kulturális felvirágzása idején jelent meg, gyakorlatilag maga is a felébredt nemzeti öntudat egyik megjelenési formája volt.” (Anahit 1996: 12) A maga nemében egyedülálló vállalkozás volt: a tájékoztatáson és az információszolgáltatáson túlmenően egy nemzet értékeinek, értékrendszerének írott gyűjteményeként szolgált, kultúrájának és történelmének egyfajta szöveggyűjteménye volt. A legelső száma 1887. január elsején jelent meg az Aurora nyomda gondozásában Szamosújvárott. A kiadók és egyben a felelős szerkesztők is Szongott Kristóf gimnáziumi tanár és Govrik J. Gergely mechitárista atya voltak, és főként Szongott körül már a folyóirat első évében széles magyarörmény értelmiségi kör alakult ki.

Elsődleges céljuk a régi örmény kultúra maradványainak felkutatása és tudományos értékesítése.

A magyar olvasó közönség előtt az örmény kultúra vívmányait lehetőleg minden ágában bemutatni czélul tűzi, s mely mintegy összekötő kapcsot képezvén a magyar és örmény irodalom között, méltán hézagpótló vállalatul jelentkezik.

(Govrik–Szongott 1887: 1)

Mint tudományos kiadvány, a fő érdeklődési pontja az örménységkutatás volt. Legegyszerűbben négy fő szempont figyelembevételével kategorizálhatóak a cikkek: „(…) a magyar-örmények jelene és történelme, és az örményországi örmények jelene és történelme”. (Polyák 2018)

Az Armenia bár nem politizált nyíltan, külföldi lapok tudósításaiból vett át részleteket, amelyek az örmény kérdésben foglalnak helytelenítő állást. Ezeket az Örmény lapok szemléje nevű rovatban közölték. Ezenkívül tulajdonképpen kezdetben csak két elkülönített rovatuk volt: a Kisebb közlemények és a Hazai lapok nyilatkozatai az„Armenia”-ról. Előbbiben tudósítások, beszámolók, rövidhírek és kisebb összefoglalók kerültek közlésre. A Mi újság az örmény világban?, a Közgazdasági élet, a Krónika, az Irodalom és művészet, a Különfélék és a Hazai krónika rovatokkal csak később egészül ki a lap.

A klasszikus örmény irodalom képviselőin kívül francia és angol nyelvből is közöltek fordításokat, melyek közül sokakat Rudnyánszky Gyula költő fordított. De a nyelvészeti kérdésekre is nagy hangsúlyt fektettek, mint ahogy a folklóranyagok terén is színes a paletta. A néprajzi jellegű publikációk esetében Szongott mellett a magyar néprajzkutató, Hermann Antal gyűjtései számítanak felbecsülhetetlen értékűnek. A lap munkatársa, közreműködője volt még például Bányai Elemér, Molnár Antal, Papp Gusztáv, Gopcsa László, Papp Bogdán és Patrubány Lukács is. De rendszeresen olvashatunk még Esztegár László, Bojta Antal, Kuun Géza és Csilingarján Jakab tollából is. A szerkesztőkre jellemző a sorozatszerű publikálás.

Az Armenia„… irigylésre méltó népszerűségre tett szert. Csak Magyarországon 85 településen terjesztették, kapcsolatot tartott a külföldi örményekkel, több mint 150 munkatársa és levelezője volt”. (Anahit 1996: 18) Az 1900-as évektől viszont már nehezebben sikerült tartania ugyanazt a színvonalat, amellyel indult, Szongott 1907-beni halálával pedig meg is szűnt. Amíg viszont megjelent, az örmény kolónia szellemi koordinátorának szerepét töltötte be, sokkal több volt puszta újságnál. A szellemi újjászületésnek és a nemzeti öntudat felébredésének végterméke volt. Igényes nyelvezettel, gondosan és odafigyeléssel megírt cikkekkel, értékes írásokkal széles körű témaválasztásban.

Módszertan

Bár az Armenia húsz éven át való megjelenése bőven szolgáltatna elemzésre való cikkmennyiséget, túlságosan tág merítés és nagy vállalkozás lenne az ez alatt az évek alatt megjelent „1829 cikk, 2090 közlemény és 396 illusztráció” (Tóth 2018) teljes egészét vizsgálnom. Ezért szükséges volt a szűkítés a mintavétel során. Meggyőződésem, hogy a megjelenésétől kezdődő első két év (1887-es és 1888) során megjelent lapszámok reprezentatív mintaként szolgálnak. Azért, mert a megjelenéskor a folyóirat mindenképpen magán hordozza az úttörő jelleget. Érezhető rajta a megfelelni akarás és a magas színvonalnak a megteremtésére irányuló igyekezet. A második évben már helyet kapnak apró újítások is a tökéletesítés céljából, a szerkesztők továbbra is igyekeznek a már megnyert olvasóközönség igényeinek kielégítésére, a lap presztízsének, nívójának, színvonalának szinten tartására.

A választott kutatási módszerem a kvalitatív tartalomelemzés. Munkám során megfigyeltem a közvetlenül megtapasztalható tényeket, ezeket lejegyeztem, majd a megfigyelt tények jelentéseit, szerepeit, értékeit értelmeztem. (Magyari 2005: 23–24) Ugyanakkor ez a módszer kvantitatív tartalomelemzéssel is kiegészül: különböző kategóriákat alakítottam ki a cikkek osztályzásakor, és ezen kategóriák mindegyikéhez bizonyos számú cikket rendeltem.

Mivel elemzésem középpontjában az örmény kultúra áll, az Armenia első két évfolyamának lapszámaiban elsősorban a kulturális jellegű és az arra vonatkozó írásokra összpontosítottam. Azonban már a kutatásom kezdetén rájöttem, hogy gyakorlatilag lehetetlen pusztán a kultúra jegyében született írásokat keresni. Ugyanis a cikkek zöme történelmi merítésű, így hogyha felállítanánk egy kultúra rovatot, abba zömével kerülnének történelmi jellegű írások is. Ez egyébként teljes mértékben megfelel a programadó cikkben közöltekkel. Kultúra és történelem szorosan összefügg tehát. „A kultúra alkotóelemeit több szerző megkísérelte különféle kategóriákba sorolni. A kategorizálást tovább bonyolítja, hogy a kultúra elemei és forrásai sokszor keverednek, pl. a nyelv vagy a történelem a kultúra elemeként és forrásaként is értelmezhető. A kultúraelemek komplexitásához az is hozzájárul, hogy a kultúra elemei egymásra is hatással vannak.” (Malota–Mitev 2018) Ráadásul a történelmet a kultúrafogalom szerves részeként határozzák meg. „A történelem a kultúra eredetére világít rá, bizonyos történelmi események és az ezekhez fűződő legendák, történetek jövőbeli pozitív vagy akár elrettentő például is szolgálnak a csoport vagy az egyén számára. A történelem emellett identitást nyújt az emberek számára, lehetőséget arra, hogy büszkék legyenek népük kultúrájára.”(Malota–Mitev 2018). Éppen ezért nem kívánom külön kategóriába sorolni a történelmi és a kulturális jellegű írásokat, megpróbálkozom inkább a kulturális jegyek és értékek kihámozásával a történelmi áttekintésekből is. Attól függően azonban, hogy melyik tudományterületről közelítjük meg a kultúrát, számos, némiképp eltérő definíciót és még inkább több összetevőt, kultúraelemet kapunk. Úgy gondolom, kutatásom céljának megfelelően és a rendelkezésemre álló anyag áttanulmányozását követően, az antropológiai szemléleten keresztül kell meghatároznom a kultúra fogalmát. „Az antropológiai megközelítés a kultúrára, mint egész életformára tekint. Edward Burnett Tylor definíciója szerint a kultúra olyan komplex egész, amely magában foglalja mindazt a tudást, képességet, hiedelmet, művészetet, morált (és még egy sor más képességet), amit az ember szocializációja során, mint egy társadalom tagja megszerez”. (Korpics 2018) Éppen ezért dolgozatomban a 24 lapszám átvizsgálása után az általam felállított kultúra rovatot további szegmensekre bontva vizsgálom. Ezek az irodalom-nyelvészet, vallás, folklórhagyományok, és az intézményrendszer alkategóriák lettek.

Jószerével találunk nyelvészeti kérdéseket boncolgató cikkeket, tanulmányrészleteket az Armenia hasábjain. Továbbá történeteket, rövidebb hangvételű vagy akár hosszabb, de több részletben közölt elbeszéléseket, a próza mellett pedig lírát is. Ilyen szempontból egyfajta irodalmi szöveggyűjteményként is tekinthetünk rá, de mindenképpen az irodalomra tekinthetünk úgy is, mint a kulturális értékek hordozójára, megőrzőjére. E tekintetben pedig a kommunikáció és a kultúra viszonyát is érdemes megemlíteni:

A kommunikáció az az eszköz, melynek segítségével a kultúra mindenkori tartalmát az egyik generáció a következőre hagyományozhatja, illetve ezen belül az egyén elsajátíthatja.

(Molnár 2018)

Nem véletlen, hogy számos vallás témában megjelent írást publikálnak az Armeniában, ugyanis a vallás is a kultúra szerves része. Az egyetemes keresztény értékek évszázadokon keresztül határozták meg és írták elő a mindennapi életet, olyan követendő példát állítva a társadalom számára, amelynek betartása tisztességes és emberséges életet garantált, megtagadása pedig a társadalom perifériájára való kiszorítást jelentette. „A vallás gyakran életfilozófiát is jelent, a társadalom által elfogadott emberi értékek is az adott vallás hitrendszeréből származnak.” (Malota–Mitev 2018) Az örménység számára ráadásul még inkább fontossággal bírt a vallás, a vallásos élet.

A folklór a népi kultúra maga. A hagyományok, az értékek, a népszokások és hiedelmek fűszerezik meg egy közösség hétköznapi életét, olyan jellegzetes és sajátos színezetet adva, amely megkülönbözteti őket másoktól. Éppen ezért a folklórtartalmak érdekes és különleges szeletét adják majd annak az egésznek, amelyet kutatásomban vizsgálok.

Az intézményrendszer egy társadalom vezetője, irányadója és tükre is egyben. „Társadalmi szervezeteken, intézményeken a társadalmi rendszert és struktúrát értjük. Ide tartozik a család intézménye, az iskolarendszer (…). Ezek az intézmények a társadalmi együttélés szabályainak meghatározói, elvárt társadalmi szerepek, hierarchia és normák fűződnek hozzájuk, kommunikációs hálózatokként funkcionálnak. Az, hogy ezen intézmények miként működnek, nagyon erősen kultúrafüggő.” (Malota–Mitev 2018) Ezek fényében ezen intézmények, szervezetek vizsgálatát is elengedhetetlennek tartom ahhoz, hogy átfogó képet festhessek az örmény kulturális értékekről. Ugyanúgy, mint a fentebb említett kulturális elemek esetében.

Cikkünk a következő oldalon folytatódik