Intézményrendszer

E kategóriában túlnyomórészt rövidhírek, hírek, tudósítások, beszámolók formájában írnak, de előfordulnak véleményanyagok és szakközlemények is. A másik három kategóriához képest azonban ebben a témában érezhetően kevesebb cikk jelenik meg. Éppen ezért nem lehetséges tartalmi szempontok szerint tovább szűkíteni ezt a kategóriát, itt is pusztán két csoportba soroltam az intézményrendszer-tematikájú írásokat.

Intézmények a nagyvilágban és itthon

Hogyan szervezik meg az életet, és egyáltalán önmagukat az örmények? Ebben a kategóriában erre a kérdésre kapunk több megvilágításból is választ, ugyanis a törökországi és oroszországi, örmény intézményes viszonyok bemutatásán kívül a magyarországi és erdélyi helyzetről is szó esik.

A keleti akadémia ügyében (Ávedik 1887: 145–147) című cikkből rögtön kiderül, hogy „talán egy szakma sem mutathat föl oly nagy haladást ‒ minden hiányai daczára ‒ mint az oktatásügy”. (Ávedik 1887: 145) Ezen a téren 1868-tól kezdődően két férfi tett nagy erőfeszítéseket: Eötvös József báró és Trefort oktatásügyi miniszter, aki minden intézményalapításra irányuló kezdeményezést nagy gonddal támogatott. Szellemi művelődés az örményeknél (Szongott 1887: 183–187) című szakközleményben megcáfolják azt az előfeltételezést, miszerint Keleten elhanyagolt lenne a tudományos élet és a művelődés. Törökországban az örménység is saját erejéből oldja meg az iskoláztatást, főleg egyházi közbenjárással. Szongott közli a konstantinápolyi örmény pátriárka jóváhagyásával készült általános iskolai tantervet. Két szinten működik az oktatás: egy négyéves, „alsófokozatú” és hatéves, „másodfokozatú” ciklusban, külön fiú- és lányosztályokban. Fel vannak sorolva a tantárgyak is. A cikk folytatása a decemberi számban jelenik meg (Szongott 1887: 396–399) és a tanterv többi előírásait ismerteti.

Az Erzsébetváros kegyúri joga (Ávedik 1888: 232–242) című szakközleményben azokról a kiváltságokról olvashatunk, amelyet a város III. Károly király idejében nyert el. Ez feljogosítja a városvezetést az örmény katolikus egyház és a katolikus iskolák fölött való rendelkezésre. A mechitarista atyák egyben tanítók is voltak, akik fizetésüket egyrészt a gyermekek szüleitől, egyrészt az egyháztól, másrészt pedig a városi commissio által kezelt alapítványtól kapták. A helyi elemi iskolákat 1775-től a helyi plébános igazgatja, később közösen az iskolai tanáccsal. Különös hangsúlyt fektettek a leányiskolákra. A tanítók fizetését, az iskola fenntartását a „városi scholasticacommissio” költségvetéséből fedezték.

Az orosz és török közigazgatás alatti örmény intézmények működésének, leírásának informatív jellege van. A hazai viszonyok bemutatása mögött viszont némi büszkeség is húzódik, hiszen Szamosújvárt nem véletlenül nevezik erdélyi örmény metropolisznak.

Közlemények

Az intézményrendszer-témában is felállítottam egy külön „közlemények” kategóriát, mert ezek zöme a Kisebb közlemények rovatban jelenik meg. De találunk jószerével a Mi újság az örmény világban? és az Örmény lapok szemléje rovatokban is. Ezek nagy része hír és tudósítás.

A párizsi örmény egyletből (Kisebb közlemények 1887: 26–27) kezdetű tudósításból, noha magáról az egyesületről nem tudunk meg sokat, azt legalább kiolvashatjuk, hogy a franciaországi örményeknek van egy kulturális egyesülete, amely igen élénk társadalmi életről tanúskodik. Ugyanígy A György-féle örmény akadémia (Mi újság az örmény világban? 1887: 368) kezdetű hír is csak arról tájékoztat, hogy a nemrégiben felvett 12 tanuló közt egy romániai fiú is szerepel. Az Ötnyelvű tanfolyam (Mi újság az örmény világban? 1888: 128) a Ruszkhi Khurier újság tudósításából közöl egy részletet. Ebben arról értesítenek, hogy a moszkvai Lázár-féle örmény akadémián örmény, arab, perzsa, török és georgiai nyelven tartanak nyelvtanfolyamokat. Egy következő, rövid összefoglaló adalékul szolgál az örmény egyházi elöljáróságok feladatkörének megértéséhez.: A Reformkérdés Törökországban (Mi újság az örmény világban? 1888: 190).

A Meszrop-féle iskola (Örmény lapok szemléje 1887: 61) a törökországi Szmirnában alapított tanintézmény ünnepélyes megnyitójáról tájékoztat. Az örménység Szbárthálián Jánostól „kapta ajándékba” az intézményt, aki ezzel a gesztussal az örmény oktatás és művelődés előrehaladását támogatta. Az egyesült örmény társaság (Örmény Lapok Szemléje 1887: 160) kezdetű rövidhír arról értesít, hogy ez a szervezet 35 iskolát tart fent: ebből hatot Ciliciában, a többit pedig Örményországban. Ezek közt tíz középiskola van, a többi falusi népiskola. A fenntartásuk egy részét a nemzeti érdekeket szolgáló örmény nők egylete fedezi.

A közlemények csakúgy, mint az előző alkategóriák esetében, itt is kiegészítő jellegűek. Segítik a szerkesztőséget, hogy egy minél részletesebb és átfogóbb képet festhessenek az örmény intézményszféráról, ezáltal is közelebb hozva az olvasóhoz a szülőföldet, a honfitársakat.

Következtetések

A kultúra négy különböző pillére szerinti csoportosítása lehetővé tette, hogy részletes képet festhessek arról, miről is szólnak az Armenia cikkei. Emellett mégis fontosnak tartottam egy második, sajtóműfajok szerinti kategorizálást is. Bár a 19. században használt műfaji keretek értelemszerűen nem egyeznek meg teljesen a ma érvényben lévőkkel, a hír, tudósítás és véleményműfajok az Armeniában is elkülöníthetőek. Azonban egy negyedik műfajban is írnak ‒ mégpedig ebben jelenik meg a cikkek jó része ‒, amelyet saját maguk szakközlönyként, szakközleményként határoznak meg. Így az irodalomnyelvészet kategóriában összesen 55 cikket találtam, ezekből 10 hír, 7 tudósítás, 25 véleményműfajú, a többi 13 cikk pedig szakközlemény. Vallás témakörben 18 hírt, 15 tudósítást, 6 véleményt és 17 szakközleményt írtam össze, összesen tehát 56 cikket. A hagyomány-folklór kategóriában is bőven volt, amit elemezni: 20 szakközlemény, 7 hír, 7 tudósítás és 13 véleményműfajú írás, összesen tehát 57 cikk. Az intézményrendszer-témában viszont már érezhetően kevesebb írás, összesen 35 jelent meg. Ezek közül 19 hír, 8 tudósítás, 2 vélemény és 6 szakközlemény.

Az Armenia dolgozótársai sokat tesznek az ügyben, hogy az olvasóközönségben a büszkeség érzését keltsék hovatartozásukat illetően. Sokat foglalkoznak például nyelvészeti kérdésekkel, amivel bizonyítani szeretnék, hogy méltó hely illeti meg őket is az indoeurópai nyelvcsalád egyik főágán. Továbbá elismeréssel és tisztelettel adóznak nagy személyiségeik munkásságát illetően. A neves költők- ről és írókról nemcsak megemlékeznek, hanem műveik közül néhányat közölnek is, így a kulturális folyóirat az irodalmi szöveggyűjtemény-jelleggel is kiegészül. Nem véletlenszerűen válogatnak a különböző irodalmi művekből sem, ezek ugyanis a szerkesztők hitvallását közvetíti. Az örmény identitástudatot azáltal is kívánják erősíteni, valamint az az anyaországhoz való ragaszkodást, hogy irodalom és történelem szoros összefüggésében mutatják be, honnan indult és hová fejlődött az örmény irodalom. Ugyanígy a vallás témában is érezhetően sok történelmi, egyháztörténeti rész vegyül a cikkekbe. Ami pedig a hagyományok-folklór témakört illeti, talán az egyik legizgalmasabb színfoltját képezi az Armeniának. Ugyanis egy olyan egzotikus, keleti kulturális jegyeket magán viselő nemzetről kapunk képet, amelynek szokásai, hagyományai a magyarörmények számára izgalmasnak tűnnek, a magyarság számára már-már kuriózumnak. A népköltészetről szóló cikkeiken keresztül az örmény életforma íze-veleje elénk tárul. A szerkesztőség az örmény intézményrendszer témában sem okoz csalódást. Informatív jellegűen közölnek az orosz és török közigazgatásbeli örmény intézmények működéséről, illetve a hazai viszonyok terén például Szamosújvár helyzetével büszkélkednek.

Kijelenthető, hogy a folyóirat eleget tett a legelső, programadó cikkben felállított elvárásoknak. Az Armenia olyan formán töltötte be a közösség szellemi koordinátorának szerepét, hogy a múltat a jelenbe emelve erősítette a nemzeti öntudatot. A magyar–örmény kettős identitás egyszerre engedte meg ugyanis, hogy a dicső és verejtékes múlt történéseit felelevenítsék, emellett pedig azt is, hogy a magyarokhoz kötődjenek. Igényes szóhasználat, változatos témák, sokszínű elbeszélésmód, gondosan megszerkesztett szövegek és tudományosan kellőképpen alátámasztott érvelések jellemzik.

Előzetes feltevéseim, hipotézisem teljes bizonyságot nyertek most: Az Armenia a 19. századi örmény kultúra közvetítője, hordozója és terjesztője volt. Több mint folyóirat, több mint sajtóorgánum. Olyan szellemi termék, amely megjelenésének éveiben a magyarörménység és főként az erdélyi örménység szellemi koordinátorának szerepét töltötte be.

Könyvészet

Anahit Szimonjan (1996): A magyarországi örmény sajtó XIX–XX. századi története. Országos Örmény Önkormányzat, Budapest.
Gazdovits Miklós (2006): Az erdélyi örmények története. Kriterion, Kolozsvár.
Gazdovits Miklós (2000): Az erdélyi örmények történetéből. Református Sajtóközpont Misztótfalusi Kis Miklós Sajtóközpontjának nyomdája, Kolozsvár.
Korpics Márta: A kultúra fogalma, modellek és elméletek a kultúráról. (http://janus.ttk.pte.hu/tamop/tananyagok/interkult_komm/2_a_kultra_fogalma_ modellek_s_elmletek_a_kultrrl.html, letöltés ideje: 2018. 05. 22)
Magyari Tivadar (2005): Adatfelvételi módszerek a társadalomkutatásban. Kolozsvár, Presa Universitară Clujeană.
Malota Erzsébet‒Mitev Ariel: Kultúrák találkozása. (https://www.alinea.hu/ custom/alinea/image/data/documents/Kulturak%20talalkozasa_11-15.pdf Le- töltés ideje: 2018. 05. 19.)
Molnár Gizella: A kultúra fogalma és értelmezései.
(http://www.fk.jgytf.u- szeged.hu/tanszek/kozmuv/wp/wp-content/segedanyag/t_molnar_gizella/segedanyag/A%20kultura%20fogalma%20es%20ertelmezesei.doc (Letöltés ide- je: 2018. 05. 22.)
Pál Judit: Az erdélyi örmény népesség számának alakulása és szerkezete a 18. században. Az örmények betelepedése Erdélybe. Erdélyi Múzeum, 1997. 59. kötet. 1–2. szám.
Polyák Mariann: Az Armenia folyóirat jelentősége Erdélyben. (http://www. sulinet.hu/oroksegtar/data/magyarorszagi_nemzetisegek/ormenyek/ormeny_ diaszpora_a_karpat_medenceben_II/pages/magyar/011_polyak_mariann.htm (Letöltés ideje: 2018. 05. 20.)
Tóth K. József: Örmények a Kárpát-medencében. Magyarországi örmények történelmi áttekintése. http://www.magyarormeny.hu/index. php?apps=ormenyek&article=26 (Letöltés ideje: 2018. 02. 24.)
Álisán Leon: Az ávárájri csalogány Armenia, 1888. 2. szám.
Ávedik Lukács: A keleti akadémia ügyében.Armenia, 1887. 5. szám.
Ávedik Lukács: Erzsébetváros kegyúri joga.Armenia, 1888. 8. szám.
Ávedik Lukács: Tükördarabok a honi örmények viszonyairól és jelleméről. Armenia,1887. 9. szám.
Cselingerián Jakab: Farsang Örményországban-az örmény család-életből. Armenia, 1888. 3. szám.
Cselingerián Jakab: Uj-év és karácson Örményországból -az örmény család-életből. Armenia, 1888. 1. szám.
Dr. Gopcsa László:Az örmények Európában és különösen Austria-Magyarországon I. Armenia, 1887. 3. szám.
Dr. Gopcsa László: Örmény közmondások I. Armenia, 1887. 8. szám.
Dr. Gopcsa László: Örmény közmondások II. Armenia, 1887. 8. szám.
Dr. Gopcsa László: Örmény közmondások III. Armenia, 1887. 10. szám.
Dr. Molnár Antal: Az ó-örmény népies költészet I. Armenia, 1888. 4. szám.
Dr. Molnár Antal: Az ó-örmény népies költészet II. Armenia, 1888. 5. szám.
Dr. Molnár Antal: Az ó-örmény népies költészet III. Armenia, 1888. 6. szám.
Dr. Molnár Antal: Az ó-örmény népies költészet IV. Armenia, 1888.7. szám.
Dr. Molnár Antal: Az örmény irodalom I. Bevezető közlemény. Armenia, 1887. 9. Szám.
Dr. Molnár Antal: Az örmény irodalom II. A nyelv. Armenia, 1887. 10. Szám.
Dr. Molnár Antal: Az örmény irodalom III. Az örmény irodalom a keresztes hadjáratokig. Armenia, 1887. 11. Szám.
Dr. Molnár Antal: Az örmény irodalom IV. Az újraéledés kora. Armenia, 1887. 12. Szám.
Dr. Molnár Antal: Az örmények Törökországban I. Armenia, 1888. 10. szám.
Dr. Molnár Antal: Az örmények Törökországban I. Armenia, 1888. 11. szám.
Duha S. Dávid: Az örmény isteni tiszteletnek (liturgia) szép jellegei. Armenia, 1887. 3. szám.
Esztegár László: Ábovián I. Armenia, 1887. 9. szám.
Esztegár László: Ábovián II. Armenia, 1887. 11. szám.
Esztegár László: Az újabb örmény líra jellege. Armenia, 1888. 7. szám.
Esztegár László: Az újabb örmény líra jellege II. Armenia, 1888. 8. szám.
Fáraó Simon: Az örmény betük feltalálása. Armenia, 1887. 1. szám.
G. J. G. M: Az örmény nemzet ős vallása I. Armenia,1887. 2. szám.
G. J. G. M: Az örmény nemzet ős vallása II.Armenia, 1887. 4. szám.
Govrik Gergely: Chorenei Mózes. Armenia, 1887. 1. szám.
Govrik J. Gergely–Szongott Kristóf: Beköszöntő. Armenia, 1887. 1. szám.
Irodalom és művészet: Orosz-örmény szótár. Armenia, 1888. 12. szám.
Kisebb közlemények: Byron és az örmények. Armenia, 1888. 8. szám.
Kisebb közlemények: Egy új örmény folyóirat.Armenia, 1887. 4. szám.
Kisebb közlemények: Könyvészet. Armenia, 1887. 12. szám.
Kisebb közlemények: Magyar-örmény nyelvtan. Armenia, 1887. 4. szám.
Mi újság az örmény világban?: Az örmény nyelv és a párisi nyelvészek. Armenia, 1888. 2. szám.
O.: Az örmény hámál-ok-keletiéletkép-. Armenia, 1887. 8. szám.
Pátkánián Ráfáel: Araxesz könnyei.Armenia, 1887. 11. szám.
Pátkánián Ráfáel: Ezer közül egy vers.Armenia, 1887. 1. szám.
Pátkánián Ráfáel: Örmény lányka. Armenia, 1887. 6. szám.
Pátrubány Lukács: Erdélyi örmény családnevek kultur történeti szempontból. Armenia, 1887. 1. szám.
Szongott Kristóf: Az örmény kérdés. Armenia, 1888. 9. szám.
Szongott Kristóf: Gábrus emlékezete. Armenia, 1887. 10. szám.
Szongott Kristóf: Karácsony éjszakája- novella. Armenia, 1888. 12. szám.
Szongott Kristóf: Szellemi művelődés az örményeknél I. Armenia, 1887. 6. szám.
Szongott Kristóf: Hanusz lengyel armenista és a galiciai örmények tájnyelve. Armenia, 1887. 4. szám.
Szongott Kristóf: Szellemi művelődés az örményeknél II. Armenia, 1887. 11. szám.
Tutsek Anna: Népének atyja (Leist Arthur nyomán). Armenia, 1888. 5. 142– 148.