Aki meghódította az animációt
a nők számára

Dávid Teréz – Tissa David – rajzfilmkészítő portréja

A kézdivásárhelyi örmény Dávid Antal kereskedőnek négy fia volt. István, Lajos, Mihály és Dezső. A másodszülött fiúnak, Dr. Dávid Lajos gyógyszerészprofesszornak, a szegedi gyógyszerkutatás és gyógyszerészképzés kiváló alakjának korábbi cikkünkben (ITT) állítottunk emléket. A tíz gyermeket nevelő család leszármazottai között is kiemelkedő tehetségeket találunk. Dr. Dávid Lajos második gyermeke, Teréz, vagy ahogyan a családban nevezték: „Tica”, igen különleges utat és karriert járt be, egy olyan korszakban, amikor a formálódó, fejlődő rajzfilm és animáció, ahogy a filmipar szinte minden része az egész világon a férfiak birodalma volt. Dávid Teréz nőként a legnagyobbak közé emelkedett ebben a szakmában, ráadásul magyar nőként az amerikai rajzfilmtörténet kiemelkedő alakja lett.

Kolozsvár-Szeged-Budapest, a kezdetek

Dávid Teréz (a családban „Tica”, amerikában „Tissa”) 1921. január 5-én született Kolozsváron, erdélyi örmény családban, Dr. Dávid Lajos gyógyszerészprofesszor második gyermekeként. Miután a trianoni országvesztés után a kolozsvári egyetemet még abban az évben Szegedre telepítették, Dávid Lajos és családja is természetesen a Tisza parti városban folytatta életét. Teréz itt végezte iskoláit, majd 1938-ban, 17 évesen találkozott a rajzfilmmel, amely olyan hatással volt rá, hogy elhatározta, ezzel akar foglalkozni. A mindent eldöntő rajzfilm Walt Disney „Hófehérke” című alkotása volt.

Dávid Teréz (a jobb szélen) testvéreivel Szegeden. (Fotó: Dávid családi archívum)

A budapesti Képzőművészeti Akadémia festő szakának végzése alatt már a budapesti Magyar Filmiroda munkatársa volt 1941-től 1945-ig. 1944-ben, Budapest ostroma alatt is mindvégig dolgozott. Amikor először látott egy általa animált karaktert mozogni a vásznon, egy 2002-es interjúban így emlékezett vissza: “Ez volt életem legizgalmasabb pillanata”.

A háború végétől 1949-ig Macskássy Gyula (1912-1971) rajzfilmrendező Macskássy és Társai Reklámfilm Produkciójánál dolgozott. Ezekben az években testvérével, Dávid Katalinnal (Széchenyi Nagydíjas művészettörténész – a szerk.) Macskássy János (1910-1993) grafikusművész Rákóczi úti lakásában lakott. A Macskássy stúdióban Kozelka Kálmánnal és Mocsáry Idával megalapították a Trükkfilm Munkaközösséget. Egyik első közös alkotásuk egy 1948-as reklámfilm volt.

Macskássy Gyula
(Bp., 1912. február 4. – Bp., 1971. október 29.)


Balázs Béla-díjas magyar rajzfilmrendező. A magyar rajzfilm „atyja”. Kezdetben reklámgrafikusként dolgozott. 1930-tól Kassowitz Félixszel, Szénásy Györggyel és Halász Jánossal (John Halas) animációs reklámfilmeket is forgatott. 1945 és 1949 között a Magyar Filmgyártó Rt.-nél (MAFIRT), ill. a Magyar Híradó és Dokumentum Filmgyárban dolgozott. Miután 1950-ben megindult a rajzfilmgyártás, az elsők között készített nagysikerű filmeket a Pannónia Stúdió rendezőjeként alkotótársával, Várnai Györggyel. Az 1960-as években a népszerű Gusztáv-sorozat egyik megalkotója volt. Rajzfilmjeinek nagy részét maga írta és tervezte.

Magyar animátor Párizsban

Dávid Teréz a kommunista hatalomátvétel után 1950-ben Reigl Judit festőművésszel, főiskolai barátnőjével Párizsba emigrált. Megtanult franciául, szobalányként, szakácsként és takarítónőként dolgozott. 1951 szeptemberében egy barátja bemutatta őt egy párizsi magyar animációs producernek, a magyar származású Jean Image-nak (Hajdú Imre 1911-1989 – a szerk.). Dávid Teréz lett az 1953-ban bemutatott Bonjour Paris! című film animációs rendezője és főanimátora, melynek megvalósításában Jean Cocteau is részt vett. Ezzel ő a második nő az animációs filmek történetében (Lotte Reiniger, az Achmed herceg kalandjai rendezője után), aki egész estés játékfilmet rendezett. A „Bonjour Paris!”-ban még magát az Eiffel-tornyot is vidám életre keltette. Amikor Jean Image stúdiója bezárt, hét hónapra munkanélküli lett, mígnem felvették segédanimátorként a Paul Grimault tulajdonában lévő La Come`te stúdióba, ahol amerikai reklámfilmeket animált.

A „Bonjour Paris!” DVD kiadásának borítója (Fotó: internet)

Európából az Újvilágba – New York

Dávidnak nem volt állandó engedélye arra, hogy Franciaországban maradjon. Amerikai vízumért folyamodott, de addigra már megszokta a franciaországi életet, és nehezen hagyta el új otthonát. Végül 1955-ben az Egyesült Államokba költözött, ahol megtanult angolul.

“Magyarországon kívül egyáltalán nem voltak rokonaim, csak az Egyesült Államokban. Ezért 1950-ben vízumot kértem. Akkoriban öt évig tartott vízumot kapni, ez még a kvótarendszer volt. Így jöttem New Yorkba… Imádtam az U.P.A. karikatúrákat. Elhatároztam, hogy abban a stúdióban akarok dolgozni. 1956-ban a United Productions of America New York-i stúdiója volt az utolsó bérlő a Fifth Avenue és az 53. utca sarkán lévő barna házban, amelyet egy építkezés miatt le akartak bontani. Volt egy francia lány az U.P.A. stúdióban, és így ő mutatott be engem”.

A Disney Hófehérke című film címszereplőjének két felügyelő animátora közül az egyik, Grim Natwick animációs asszisztenseként kellett kipróbálnia magát. Érdekes, hogy éppen az volt az a film, amely arra inspirálta őt, hogy animátor legyen.

Fázisterv (Fotó: internet)

Ezekben az évtizedekben kevés női animátor dolgozott New Yorkban. A férfiak körében az volt a bevett vélemény, hogy a nők nem képesek erre a munkára. Általános volt az a hozzáállás is, hogy az animációs szakmát az amerikaiak uralják. Számukra az animáció olyan szakma volt, amelyre nőknek és külföldieknek nem kellene jelentkezniük. Az U.P.A. azonban egy haladó gondolkodású stúdió volt, ahol a munkatársak között különböző nemzetiségűek dolgoztak. Ahogy egy tehetséges afroamerikai művész megjegyezte: “Amikor besétálsz ide, jól érzed magad és szívesen látnak”.

Dávid Terézt itt Grim Natwick animátor üdvözölte. Európai művészeti tanulmányait már régen maga mögött tudta, így ő volt a kiválasztott stábtag, aki interjút készített az akkor még angolul kihívásokkal küzdő Dáviddal. Natwick közvetlen volt, “Mit gondolsz az animációról?” – kérdezte.

Dávid habozott, majd így válaszolt: “Az animáció az animáció”. Ezzel Natwick elégedett volt.

Dávid Terézt 1956 februárjában vette fel a New York-i U.P.A. Grim Natwick asszisztenseként. Míg szakmai kapcsolatuk tizenkét évig tartott, addig személyes kapcsolatuk Natwick 1990-ben bekövetkezett haláláig. Grim és Dávid az U.P.A. 1958-as bezárása után is együtt dolgoztak. Dávid nagylelkű emberként jellemezte Natwicket, aki nem tartotta meg magának a tudását, mint más animátorok, és mindig is azt állította, hogy Grimtől tanult “abszolút mindent” az animációról.

Amikor Natwick 1967-ben visszavonult, Dávid nem talált munkát a férfiak által uralt animációs szakmában. “Amerikában az animáció féltékenyen őrzött férfias terület volt” – mondta. “Tehát a lányoknak asszisztenseknek, kifestőknek kellett lenniük – nem animátoroknak.” Végül többek között a Hubley stúdió, a Michael Sporn Animation, az R.O. Blechman’s Ink Tank és Richard Williams alkalmazta őt önálló animátorként; és még élete nyolcvanas éveiben is folyamatosan dolgozott Amerikában és külföldön. Animációjában csodálatra méltó takarékosságot alakított ki, a lényeges történetmesélő rajzokra szorítkozott. “Nem készít sok rajzot” – mondta róla Natwick – “de tudja, hogyan kell használni őket”. Gyakran ő készítette el az összes animációt félórás produkciókhoz, mint például Michael Sporn nagyszerű “The Marzipan Pig” (1990) című filmjéhez.

Myron “Grim” Natwick
(1890. augusztus 16. – 1990. október 7.)


amerikai rajzfilmrendező, animátor. Leghíresebb karaktere Betty Boop.

Dávid Teréz 1956 óta egyedül élt és dolgozott a 83. utcában, a New Yorki-i Manhattan sziget Upper East Side negyedében, egy hangulatos, növényekkel, könyvekkel és festményekkel teli kis lakásban, amely sült almától és fűszerektől illatozott, mert Dávid kiváló szakács volt, aki a szegedi konyhára specializálódott.

John Canemaker animációs történész első könyvében, a The Animated Raggedy Ann and Andy címűben egy fejezetet szentelt neki, amelyben leírja, hogyan nézett ki a lakása: “A régi barna házban lévő lakásban padlótól a plafonig érő könyvespolcok vannak, tele művészeti könyvekkel és európai hangfelvételekkel; a falakon Tissa szülőföldjéről, Magyarországról származó színes edények és régi barátok festményei díszelegnek”. Otthona kisebb hátsó szobája, amely általában hálószobaként funkcionált, a munkahelyévé változott: A szobában mintha valamiféle szervezett káosz uralkodna, Dávidot pedig papírrobbanás veszi körül. Rajzok százai vannak felhalmozva több kis polcon és egy rögtönzött asztalon az ágya fölött. A Raggedy Ann Johnny Gruelle-illusztrációinak makettgrafikái és a filmből készült rajzok nagyításai vannak a falakra ragasztva, animációs vázlatokkal teli jelenetmappák hevernek minden szabad helyen, és mindenütt karikatúrák vannak róla és munkatársairól egymáshoz ragasztva és a függönyökre tűzve, amelyek ezt a szobát állandó félhomályban tartják.

Dávid Teréz New York-i otthonában Reigl Judit-festményekkel és a fiatalon elhunyt oxfordi magyar-örmény klasszika-filológus, Tamar Nelson fényképével (Fotó: Hidvégi Máté, 2012)

Az évek során animációs újoncok sokasága járt hozzá, hogy a munkáikkal kapcsolatos keményvonalas tanácsait kérjék. A bátorító, őszinte értékeléseket – “ez egy pocsék rajz” vagy “ez egy nagyon rossz film” – arany információmorzsákkal ötvözte: “Az animáció mind karikatúra”; “Ne mutasd meg azt, ami nem feltétlenül szükséges a történethez”; “Mindig gondolj arra, hogy mit érez a karaktered”; és “A legjobb animáció a legegyszerűbb. Keresd meg, mi a lényeges egy akcióban vagy jelenetben”. Mindig egyenesen az igazat mondta, és a fiatal animátorok szerették ezért.

Dávid ereje és a művészet iránti elkötelezettsége ritka, inspiráló tulajdonságok voltak. “Az animáció olyan hosszú, kemény munka” – mondta – “folyton csinálni, csinálni, csinálni kell, hogy tanulj. Ha animátor akarsz lenni, csak egy szerelmed lehet: az animáció. Nem szentelheted magad neki részmunkaidőben.”

Dávid Teréz munka közben (Fotó: internet)

Leghíresebb munkái közé tartoztak a Raggedy Ann és Andy: Egy zenés kaland (1977) című játékfilmben a névadó rongybabák, akiket hatalmas melegséggel és szívvel ruházott fel. “Sok mindent kivetítek magamból Raggedy Annbe” – vallotta be egyszer. A “Szezám utcát” néző gyerekek Dávidtól tanulták meg az ábécét; a ragadozó „M” betű például az ő terve volt.

A „Raggedy Ann and Andy: egy zenés kaland” plakátja (Fotó: internet)

1983 és 1985 között Dávid Teréz rendezte Mendelssohn Szentivánéji álom című művének holland élőszereplős/animációs televíziós produkcióját, amelyben a karakterek animációját egyedül készítette. A forgatás idejének felét Hollandiában töltötte, a másik felét pedig New York-i lakásában animálta, ahonnan animációs rajzait Európába küldte, ahol munkatársai, Kozelka Kálmán és felesége Kozelka-Mocsáry Ida és Richard Fehsl dolgoztak. Kozelka forgatta a filmet, valamint az effekteket készítette, Ida tervezte a karakterek színezését és festette az összes kockát, Fehsl pedig festette és animálta a háttereket. A történetet tehát mind a négy művésznek köszönhetjük.

A felnőttek az 1950-es, 60-as és 70-es években számos televíziós reklámban élvezhették sokoldalúságát. A Bert és Harry testvérek (akiknek a hangját a Bob és Ray nevű komikuscsapat adta) emlékezetes munkája volt a Piel’s Beer számára. Számos termék reklámját animálta, többek között a Perrier, a New York-i WQXR rádióállomás, a Barney’s ruházati bolthálózat, az Esso és a Shell benzin, az Excedrin, a Vlasic Pickles, a Cheerios és az IBM reklámjait.

A Hubley Stúdió díjnyertes filmjeiben komoly témákat és mély érzelmeket dolgozott fel: a Tojások (1970) című filmben a túlnépesedést, a Cockaboody (1973) című filmben a gyermekfejlődést, a Mindenki körhintázik (1976) című filmben a szerelmet, szülői és romantikus formában egyaránt. Ez utóbbiban Dávid rendkívüli érzékenységgel animált egy fiatal férfit és egy nőt (Meryl Streep hangján), akik a bizalom határairól tárgyalnak úgy, hogy szó szerint elfedik érzéseiket.

Fázistervek a “Marzipan Pig” című filmhez. (Fotó: internet)

A 80-as évek végén és a 90-es évek elején Dávid Teréz a Blechman stúdió által támogatott ingyenes animációs tanfolyamot tartott, amely bárki számára nyitott volt és amelyet munkaidő után tartottak, hogy a szakmában dolgozók is részt vehessenek rajta. Soha nem animált hangsáv nélkül, és ha egy karakter néma volt, akkor a hang helyett klasszikus zenét hallgatott a tervezéshez. Dávid Terézt az 1988-as Annie-díjátadón Winsor McCay-díjjal tüntették ki.

A Winsor McCay-életműdíj az animáció területén tevékenykedő alkotók egyik legmagasabb rangú kitüntetése, amelyet a világ animációs művészetéhez való hozzájárulásukért vehetnek át. A Díj kitüntetettjei többek között John Halas, William Hanna és Joseph Barbera, Chuck Jones, vagy éppen Walt Disney.

Dávid Teréz tanít (Eugene Salandra rajza)

“Frusztrált komikus vagyok, az biztos” – mondta magáról a Millimeter Magazin 1975-ös animációs különszámában. “Én egy bohóc vagyok. Ha nem lennék szégyenlős, valószínűleg a színpadon állnék.”

Minden szelídsége mellett nagy belső erőt is magában hordozott, amely a művészetének való céltudatos odaadásában nyilvánult meg. A művészetről, önmagáról és más témákról alkotott véleménye lefegyverzően lényegre törő: “Nagyon hiszek abban, hogy az embernek tudnia kell, hogyan kell rajzolni” – mondja a „hogyan kell animálni” témában. “Még, ha csak tárgyakat animálsz is, akkor is rendelkezned kell a rajzoláshoz szükséges ismeretekkel”.

Ami az animációban való helytállásával kapcsolatos küzdelmeit illeti, Dávid bevallotta: “…nagyon nehéz. A nők is találhatnak munkát az animációban, ha elég akaratuk van ahhoz, hogy végigcsinálják és tényleg csinálják. Még ma is mindig azt mondogatom, hogy ha elég sokáig dolgozok, akkor jó animátor leszek.”

Barátja, John Canemaker egyik közös sétájukról így számolt be:

„Folyamatosan az animáción gondolkodik. Azon, hogyan animálná a Metropolitan Múzeum csobogó szökőkútjait. Elmélázik a digitális órák számain, amelyek azonnal változtatják alakjukat.

“Bámulom a számokat”, mondja, “és azon gondolkodom, hogyan animálnám az egyikről a másikra való váltást”.

“Ez nem teljesen metamorfózis”, javasoltam, “hanem egy döntés arról, hogy az animátor hol indítaná az új szám megjelenését”. Dávid Teréz elgondolkodik ezen. “Én a váltás előtt közelebb tenném a köztes rajzot a “régi” számhoz”, hogy legyen egy kis átcsúszás az újba”.

Dávid Teréz és unokaöccse, Hidvégi Áron Arnold New York-ban (Fotó: Hidvégi Máté 2009)

Unokahúga, Arlene Nelson így emlékezett nagynénjére Dávid Terézre annak halála után:

„Imádott főzni. Amikor meglátogatott, átvette a konyhát; csak saját felelősségre léphettem be. Kivéve a kutyákat, akik általában végtelen éberséggel vártak, és minden lépést, minden mozdulatot feszült figyelemmel kísértek, hogy kincseket szerezzenek, amelyekről tudták, hogy előbb-utóbb leesnek az asztalról.

Megmagyarázhatatlan volt a főzőeszközök használata, ami exponenciálisan nőtt a rendelkezésre álló hellyel. Egy ételhez, amit a pici konyhájában készített, 2 tál és egy fazék kellett. A mi házunkban ugyanehhez az ételhez 7 tál, 5 fazék és 3 serpenyő. Bármikor, amikor beléptem a konyhába, az összes égő égett a tűzhelyen. Néhány dolog várta, hogy felszabaduljon egy láng, néhány más edény is tele volt, a vágódeszkán is volt valami, ami éppen készült, és általában valamilyen zöldség lógott a mosogatóban lévő szűrőben.

Mindig kihívást jelentett, ha megpróbáltam tőle egy receptet megszerezni. Például amikor megpróbálta elmagyarázni nekünk, hogyan kell galuskát készíteni: Egy csésze liszttel és egy tojással kezded. Aztán hozzáadod a tejet. Oké. És mennyit? „Hát, annyit, hogy ha egy kanállal egyenesen a tésztába szúrsz, az nagyon lassan összeessen”. Egyszer Beiglit akartam készíteni karácsonyra. Tica azt mondta, hogy elküldi nekem Dusi néni (Teréz húga) receptjét, mert az a legjobb. Megint 70 dekagramm liszttel kezded, belereszelsz egy kis citromhéjat, majd beleteszed a tejfölt. „Mennyi volt?” – kérdeztem. „Hát, ezúttal csak annyit kellett hozzáadni, hogy a tészta úgy viselkedjen, ha megcsípjük, mint egy öregasszony bőre”. Mondanom sem kell, hogy az évszázados magyar főzési szokások beidegződése nélkül, valahányszor együtt próbáltam főzni Ticával, a végén egy regénnyi jegyzetet készítettem.”

Műveltsége, kifinomult ízlése és kulturáltsága szerénységgel, becsületességgel és jósággal párosult. Ezek eredményezték az a rendkívül kedves személyiséget, amely mindenkit vonzott.

Grim Natwickkel (Fotó: internet)

Dávid Teréz élettel való kapcsolatának, erejének és elszántságának alapja minden bizonnyal Istenbe vetett hite és bizalma volt. Minden nap részt vett szentmisén, a lakásával szemközti Loyolai Szent Ignác jezsuita templomban. Ez a mély hite segítette betegségében is élete végén.

Filmjei, animációi és rajzai még életében a New York-i Museum of Modern Art állandó gyűjteményébe kerültek. A róla megjelent nekrológok New York animátor legendájaként búcsúztatták. A Wall Street Journalban megjelent emlékező írás minden idők legnagyobb női rajzfilmkészítőjének nevezte.

Dávid Teréz, aki 2012. augusztus 21-én, 91 éves korában hunyt el New Yorkban, a világ egyik legnagyobb animációs rajzolója volt, és egy olyan nő, akinek művészete páratlan a hagyományosan férfiak által uralt rajzfilmes szakmában. Érzéki, szellemes, kézzel rajzolt vonalai kiválóan időzített mozgásúak. Színészi érzéke jellegzetes személyiséggel és kimondhatatlan bájjal ruházta fel a karaktereket. Mint a legtöbb animátor esetében, az ő nevét sem ismerte a nagyközönség. A közönség azonban úgy nőtt fel, hogy látta Dávid munkáit, és ezzel hatott érzelmeikre.

Barátja, John Canemaker mondta vele kapcsolatban:

„Dizzy Gillespie egyszer Louis Armstrongot “személyesen a jazznek” nevezte. Azok számára, akiknek megadatott, hogy megismerhették Dávid Terézt és rendkívüli művészetét, ő volt “az animáció személyesen”.

Dávid Teréz / Tissa David munkássága a Youtube-on:

https://www.youtube.com/results?search_query=tissa+david

Raggedy Ann: https://www.youtube.com/watch?v=DebfQttEK3w

Források:

Hidvégi Máté írása Dávid Terézről – megjelent a Keresztény-Zsidó Teológiai Évkönyv 2020 című könyvben, szerkesztő: Szécsi József.

John Canemaker: Her animating spirit. Thérése „Tissa” David (1921-2012) Wall Street Journal August 27, 2012. Az eredeti cikk:

https://www.wsj.com/articles/SB10000872396390444812704577607660516039328

Tissa David IMDB adatlapja: https://www.imdb.com/name/nm0203077/

Great Women Animators weboldal: http://greatwomenanimators.com/tissa-david/

Michael Sporn Animation weboldal: http://www.michaelspornanimation.com/splog/?p=3120