Vissza a jövőbe!
Örmény nyárest a Skanzenben
Augusztus 12-én, szombaton első ízben került megrendezésre a Szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeumban a “Nyáresték a Skanzenben” című program, amely kora délutántól estig zajlott a hosszított nyitva tartással üzemelő Erdély Tájegységben. A rendezvény “vendégei” az örmények voltak, hiszen a Skanzenbeli városka főterén a kézdivásárhelyi Dávid Antal örmény kereskedő divatáru üzletén és polgári lakásán keresztül kerül bemutatásra az erdélyi örménység.
Az elmúlt hetek nem túl nyárias, hűvös, esős időjárása után szombaton gyönyörű napos időre ébredtünk. Az Erdély Tájegység főterén felállított színpadon egész délután zajlottak a programok, a kortárs tánctól a gasztronómiai bemutatón, az énekes és irodalmi előadásokon át a táncházig sokféle színes program várta az érdeklődőket. És az érdeklődők jöttek, sokan. Több, mint ezeregyszász látogató volt kíváncsi ezen a délutánon és estén Erdély és az örmények kapcsolatára.
Hála a szervezőknek, a rendezvény lehetőséget adott nemcsak a színpadi előadások bemutatására, hanem a tér épületeinek adottságait kihasználva több egyéb esemény, program megszervezésére is. A rendezvényt megtisztelte jelenlétével Avetik Harutyunyan, Örményország Magyarországi Nagykövetségének kultúráért és oktatásért felelős titkára is. Örömmel tölt el bennünket, hogy a nemrégiben újraindult magyar-örmény diplomáciai kapcsolat egyik fontos pillanata lehetett ez a rendezvény, megmutatva, hogy az örmények, bár több hullámban nagyon eltérő időkben és helyzetekben érkeztek Magyarországra, közösen tudják megélni, bemutatni múltjukat és jelenüket.
A program 13 órakor a nagykövetségi titkár úr köszöntőjével kezdődött, melyet Avanesian Alex tolmácsolt örmény nyelvről a jelenlévők számára. Titkár úr Ashot Smbatyan Nagykövet úrnak a délután résztvevői számára küldött üdvözlő levelét olvasta fel, kiemelve az ilyen közös, együttműködésben létrejövő kulturális események fontosságát.
A beszédet követően Dr. Czárán István, az Országos Örmény Önkormányzat elnöke mondta el megnyitó beszédét, kiemelve a múltunk fontosságát, melyben jelenünk és jövőnk is gyökerezik. Különösen az örményeké, akik jóval nagyobb számban élnek ma a világon diaszpórában, mint az anyaországban, s emiatt különösen fontos a gyökerek, az örmény múlt megőrzése, felmutatása.
A program ettől kezdve szerteágazott a tér, a különböző kisvárosi épületek belső termei és Dávid Antal divatáru üzlete között. A téren zajló kulturális programok között megtalálható volt a Kortárs&Balett tánccsoport előadása, az Urartu örmény színház énekes-táncos bemutatója, a NUR zenekar örmény dalokból álló előadása, Várady Mária, az ANI Budavári Örmény Színház vezetőjének irodalmi előadása “Távol az Araráttól” címmel, illetve a Nevetek Zenekar örmény tánctanítással egybekötött zenei előadása, mely sok jelenlévő látogatót serkentett táncra. Az estet a Bekecs Zenekar táncháza zárta.
A színes színpadi programok mellett a Korzó Kávéház emeleti tereiben az örmény kultúra 1001 szála és formája című kiállítás is látható volt, melyet az Erdélyi Örmény Gyökerek Kulturális Egyesület, illetve az Erdélyi Örmény Kulturális Központ fejleszt és bővít folyamatosan. Az immár 25 nagy tablóból álló kiállítás bemutatja az örmények eredetét és vándorlását Anitól, az ősi örmény fővárostól Erdélyig, valamint az erdélyi örmény városokat, az erdélyi örménység kiemelkedő politikusait, művészeit, kultúra mentőit, intézményvezetőit, de műszaki egyéniségeit is, akiket bár külön-külön névről bizonyára általános tanulmányainkból ismer a látogató, de nem biztos, hogy összeköti őket az erdélyi örmények nemzetformáló népével. A kiállítás szerkesztése és grafikai kivitele Balogh Réka munkája, mely kitűnő keresztmetszetét adja az örménység képviselőinek, az ő és más örmény magyarok, magyar örmények életének és munkásságának bővebb megismerésére sarkallva. A kiállításon néhány örmény szőnyegkészítő családot bemutató rész is helyet kapott.
A postaépületben híres örmények levelezésébe pillanthattak bele a látogatók, a Korzó Kávéház emeletén pedig gyermekek számára foglalkozásokat vezettek, ahol örmény mintás tányér díszítés, vagy éppen címerfestés várta az érdeklődőket. Köztük az Erzsébetvárosi Csiky család -Dávid Antal feleségének, Erzsébetvárosi Csiky Ida családjának- címerével.
A színpadon egy különleges “produkció” is helyet kapott, bár a “produkció” kifejezés nem csak a helyszínen lezajlott gasztronómiai bemutatóra igaz, hanem már annak előkészületeire is, melyek napokkal előzték meg a rendezvényt.
A kiállításban bemutatott Dávid Antal királyi kereskedelmi tanácsos dédunokája, Fabók Györgyné (Dávid Ildikó) készítette el élőben az örmények emblematikus ételét, az örmény füllevest, vagy angadzs-aburt. Ez az étel hosszú előkészítést, bonyolult munkafolyamatokat és rengeteg hozzávalót igényel, de a végeredmény minden erőfeszítést megér. A Skanzen szakácsainak közreműködése is szükséges volt ahhoz, hogy a helyszínen belátható időn belül el tudjon készülni ez a zöldes, savanyú ízvilágú, de roppant erőteljes ínyencség, hiszen az alapját képező erős húslevest -melynek leszűrt leve került felhasználásra- ők készítették el előre az eseményre. A nagy számú, kóstolóért sorban álló látogató kitartása és elégedettsége jelezte, hogy ez a leves még mindig az egyik legkomolyabb hordozója és terjesztője az örmény gasztronómiáért való rajongásnak.
A kedves közönség nemcsak magát a főzés folyamatát, a levesbetét készítését (amely betét alakja fülkagylóra, mások szerint hollandi kalapra hasonlít, innen a fülleves elnevezés) követhette végig, hanem a Dávid család ezzel kapcsolatos történeteit, a munkafolyamatokhoz tartozó adalékokat is meghallgathatta közben e sorok írójának édesanyjától, aki a történeteket, a receptet nagyanyjától, a velük egy háztartásban élt Zakariás Annától tanulta meg.
A nyáresti program másik különlegessége volt a három időpontban is megtartott rendhagyó tárlatvezetés, amely bemutatta az örmények erdélyi történetét és az 1913-as bemutatás szerint elkészült Divatáru üzletet és polgári lakást, valamint azt a folyamatot is, ahogyan a kiállítás elkészült, milyen források és egyéb anyagok alapján alakult ki a berendezés végső formája. A kiállítás kurátora, Szegedy-Kloska Tamás, a Skanzen főosztályvezetője és tudományos titkára volt. A tárlatvezetéseken ő biztosította a tudományt, a korrajzot és a folyamatok bemutatást. A Dávidok életét, családi történetit, kapcsolatait pedig jómagam, Dávid Antal ükunokája mutattam be, ezzel téve rendhagyóvá a tárlatvezetést.
Az első alkalommal megrendezésre került Nyáreste tehát igazán sokszínű és tartalmas programot kínált a látogatóknak. Ismerkedésre, barátkozásra, családi találkozókra is alkalmat adott, így például a Dávid család külföldön -Erdélyben vagy éppen Lengyelországban- élő tagjai is itt találkoztak egymással, a család számára is különlegessé téve ezt a délutánt.
Az örménység képviselői és a család is köszönettel tartozik a Skanzen munkatársainak az ötletért, az általunk hozott, javasolt programok befogadásáért, a gördülékeny és nagyon barátságos közös munkáért. Isten áldja meg őket ezért!
A cikk címében írtak jellemzik leginkább ezt a rendezvényt, hiszen vissza is utaztunk az időben, egészen 1913-ig, de mindenképpen előremutató volt ez a nap és megerősítette bennünk, hogy a jövőben is kutassuk, mutassuk be hagyományainkat, múltunkat, különösen is amiatt a felelősség miatt, melyet a Szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum örmény házának reméljük nagyon-nagyon sokáig fennmaradó kiállítása ró ránk.
