Ararát és Aragac
Orcájukat minden nap aranyfényűvé csókolgatta a hajnal, a leszálló est pedig illatos szellőkkel simogatta fekete hajukat.
A Megradzor meséje
A kecskepásztorok elkerülték a vidéket. Bár rég történt, hogy amint felsejlett az első mekegés távoli hangja, a méhek csatarendbe sorakoztak
A dzsermuki szarvas
Az a régi vadászat is úgy kezdődött, mint azelőtt és azóta is minden vadászatok: nagy-nagy reménységgel, nagy-nagy elszántsággal.
Az akhtamari hattyúk
A Hold borongós tekintettel nézett, mintha sajnálkozott volna. Mintha haragudott volna.
A duduk meséje
Pajkosan suhintotta meg a barackfa legfelső ágának levelét, és szárnyalt volna is tovább nevetve, mint mindig, amikor incselkedett.
Momik mester
Ebben a szurdokban munkálkodott hajdanán Isten inasa, akit Örményországszerte úgy ismertek, Momik mester.
Kőország teremtése
Kerített hát egy hatalmas rostát, és dolgozni kezdett. Rázódott a rosta, zubogott a sár, döndültek a sziklák.
A tisztaszívű parasztlegény
Ment, mendegélt nehéz szívvel, pedig az olyan tiszta volt, mint az örök hó az Ararát csúcsain.
Galambok temploma
A sárkánykígyó egy napon mégiscsak megérkezett. Előtte a kicsiny kolostor, könnyek és zsivaly, mellette vasak pengése, mögötte üszög és némaság.
- 1
- 2