Az Ararát népe és Sineár vándorai
Miután Noé alászállott az Ararátról, csakhamar megszikkadt a sok iszap, kizöldült a világ, és az emberek kezdtek elszaporodni a földön.
Daliás Ara és Szemirámisz
Folyton arról ábrándozott, hogy egy napon feleségül veszi az örmények erős, szépséges királya.
Ararát és Aragac
Orcájukat minden nap aranyfényűvé csókolgatta a hajnal, a leszálló est pedig illatos szellőkkel simogatta fekete hajukat.
A Megradzor meséje
A kecskepásztorok elkerülték a vidéket. Bár rég történt, hogy amint felsejlett az első mekegés távoli hangja, a méhek csatarendbe sorakoztak
A dzsermuki szarvas
Az a régi vadászat is úgy kezdődött, mint azelőtt és azóta is minden vadászatok: nagy-nagy reménységgel, nagy-nagy elszántsággal.
Az akhtamari hattyúk
A Hold borongós tekintettel nézett, mintha sajnálkozott volna. Mintha haragudott volna.
Dávid Antal Iván: A fenyőkirály ajándéka
Volt egyszer a Hargita tetején, pontosan a csúcson egy szép, nyílegyenes, nagy fenyőfa. Ennek az egyik ágán nőtt egy kicsi csalóka s ebben egy kicsi fenyőmagocska.
A duduk meséje
Pajkosan suhintotta meg a barackfa legfelső ágának levelét, és szárnyalt volna is tovább nevetve, mint mindig, amikor incselkedett.
Momik mester
Ebben a szurdokban munkálkodott hajdanán Isten inasa, akit Örményországszerte úgy ismertek, Momik mester.