Valószínű, hogy a Rózáról készült ünnepi fénykép alapján készült róla utóbb két mellképfestmény is. Az egyik igen jól sikerült, ma a Jelitai családnál található. A másik tán kevésbé finomra sikerült és rajta a kitüntetés teljesen eltér a valóditól. 2008-ban a két portréról készült fényképek egymás mellé kerültek, és akkor kiderült a képek különbözősége – meg az egyiken a kitüntetés hibás ábrázolása! Azon a képen, ami évtizedekig nagyanyám ágya fölött függött, nem csak az arckép tűnik kevésbé élethűnek, de a megfestett kitüntetésről is nyilvánvalóan süt, hogy a festő sose látta! Hogyan volt lehetséges, hogy ez se Róza Vilmos fiának, se Erzsi unokájának sosem tűnt fel, annak ellenére, hogy mindkét képet látták, és az eredeti kitüntetést mindvégig gondosan őrizték a sublótfiókban?
Woyciechowskiék a férj hivatali beosztását követve többször költöztek, gyermekeik részben Gyulafehérvárott, részben Küküllőváron, illetve Besztercén születtek, Adélka pedig a galíciai Liskoban született. Családi képgyűjteményünk egyik érdekes régi darabján Róza együtt látható férjével, Woyciechowsky Józseffel és nyolc gyermekével.
A gyerekek a képen:
– Viktor Vilmos: *1851, Gyulafehérvár,
– József Albert: *1854, Küküllővár (& Fabianek Lujza),
– Vilmos Faustus: *1856, Gyulafehérvár (& Nuridsán Mária, ők lettek utóbb a dédszüleim),
– Róza: *1857, Gyulafehérvár,
– Ottó Lukács: *1860, Gyulafehérvár,
– Mária: *1861, Gyulafehérvár,
– Adél: *1864, Lisko (& Nuridsán Antal),
– Árpád: *1867, Beszterce.
Vilmos és Adél leszármazottai máig követhetők…
A gyerekek születési helyeinek változatossága a családfő „comissarius”-i munkájával járó, „szolgálati okokból” való időnkénti költözéséről árulkodik (hiszen a kataszteri felméréseket nem lehetett kizárólag íróasztal mögül végezni).
A Woyciechowski család mérsékelt anyagi helyzete indokolta, hogy két fiúgyermekük is hivatásos katonaként tervezett boldogulni: Viktor fiatal főhadnagyként idő előtt halt meg (1882), Vilmos pedig – kiváló minősítése dacára – létszámfeletti volt, így tartalékállományba került, és bár nyilvántartották, de sose hívták be aktív szolgálatra. (Utódai ezért csak civil banktisztviselői állását jegyezték meg.) Három másik Woyciechowski-fiú is állami hivatalnok lett: József dohányjövedéki tisztviselő, Ottó vasúti tisztviselő, Árpád vasúti kalauz.
1861 tavaszán meghalt Róza édesapja, az akkor 79 esztendős Lukáts Lukács. Sírja – csodával határos módon – máig áll a zalatnai római katolikus temetőben.
A cikk a következő oldalon folytatódik.
